Másnap a futamra készültünk. Fernek sok interjúja volt, és hasonlók. Keveset is voltunk ma együtt. Nagyon úgy néz ki, hogy az idei  2. futam esős lesz. Még nem esik, de nagyon borús az ég. Majd meglátjuk. Én is járkáltam a boxutcában. Sok mindent kellett elintéznem. Épp addigra végeztem, mire a pilóták felálltak a rajtrácsra. Oda is mentem Fernando-hoz. Rémivel beszélgetett épp a stratégiáról.

-          Kemény futam lesz.- mondta mellettem Flavio.

-          Az. Ha ez az eső lezúdul…

-          Csak a rajt menjen le szárazon.

-          Nehéz lesz előbbre jönni. Fernando csak a 9.

-          Majd javul a kocsi.

-          Hát persze. Már mióta ez van ígérve.

-          De most javulni fogunk! Most megyek, mert beszélek Fernando-val.

Szúrós szemekkel néztem utána. De már a tesztelésekkor egy jó kocsit ígértek Fernando-nak, és nem kapta meg. Rémi jött mellém.

-          Mi a stratégia?

-          Egy jó rajt. Mi más? Ha Fernando beszorul itt, akkor vége. Akkor már csak az esőben bízhatunk.

-          Szerintem megkapjuk.

-          Előbb vitatkoztál Flavioval?

-          Csak egy kicsit. Rég jó kocsit ígért Fernando-nak, bár tudom, hogy nem ő tehet erről. Itt ez a diffuzor ügy.

-          Fernando is kicsit mérges, de hiszem hogy javulni fog a kocsi.

-          Reméljük a legjobbakat. – Flavio elindult Nelson-hoz. Rémivel odamentünk Ferhez.

-          Kemény futam elé nézünk. - mondta Fer.

-          Sok sikert.

-          Meglesz, remélem. Kapok szerencse puszit?- nézett rám. Én épp Rémi mögött álltam.

-          Rémitől?- kérdeztem.

-          Tőled te kis butus.

-          Hát, megérdemled? Mit ajánlasz érte?

-          Mit szólsz egy jó rajthoz? Feljövök az első 3-ba a rajtnál.

-          Hát, legyen. Tessék. - adtam az arcára puszit.

-          És még egyet kérek, a jó befejezéshez.

-          Hát, azt majd inkább futam után megkapod. Motiváció!

-          Naa.

-          A-a. Most készülődj! Ne feledd a jó rajtot!

-          Nem fogom! Nézd csak majd!

Ezen nevettem, majd bementem a Renault Motorehome-ba. Leültem az egyik asztalhoz, és pár sráccal néztük a falon lévő TV-t. Lassan felöltöztek, és elindultak a felvezető körre. Mindenki melegítette a gumikat, és visszaérve a célegyenesbe felállt mindenki a helyére. És talán az egyik legizgalmasabb pont következett. A lámpák kigyulladtak, majd kialudtak. Elrajtoltak. Fernando középen volt. Jött az első kanyar, és legnagyobb meglepetésemre Fernando feljött a 3. helyre. Ültem és egy pillanatig csodálkoztam, majd egy hang térített vissza a valóságba…