Sétálgattam a Paddockban, mikor Kimi jelent meg mellettem jégkrémmel a kezében.

-          Helló. Nem kéne az eső elől bevonulnod valami száraz helyre?

-          Szia. Nem. El akarok ázni. Meg egy kis eső nem ártott még senkinek.

-          Nem, nem ártott, csak náthás leszel, és a rally nagyon élvezhető, ha percenként folyik az orrod.

-          Ez igaz. De te mit keresel itt? Nem a csapattal kéne várnod, hogy újrarajtoljatok?

-          Már nem fognak minket elengedni. Nézd hogy esik, és lassan sötétedik is.

-          Te aztán optimista vagy.

-          Csak a reális eseményeket nézem, és azok következményét.

-          Érthető. Az Iceman szívesebben fagyizik, mint ázik szét a többi pilótával.

-          Igen. Annyit kifelejtettél, hogy veled fagyizok.

-          Nálam nincs fagyi. Ez realizmus.

-          Kérsz? Hozzak?

-          Ne. Nem vágyok most fagyira. Le akarok higgadni.

-          Miért is? Ideges vagy?

-          Ha egyszer le akarok higgadni valami miatt, akkor valószínű, igen, ideges vagyok.

-          Jaj, félek. – lépett arrébb 2 lépést. - Jó, mesélj. Mi baj?

-          Hát, a… De nem fárasztalak ezzel?

-          Majd szólok ha igen. - ült le egy padra.

-          Rendben. Szóval. A testvérem idejött, és ő húzott fel.

-          A testvéred. Nem nagyon értem.

-          Roberto Rate egy szemét vadállat. Utálom.

-          Miért?

-          Most ezt nem mondanám el, ha nem baj.

-          De ha tudok segíteni?

-          Nem tudsz. De azért köszi. - nevettem rá.

-          Ha kell még valami, akkor állok rendelkezésedre, de most megnézem Felipe baby-t. Bye.

-          Oké. - nevettem. - Kösz. Szia.

Közben Kitty jött egy esernyővel.

-          Gyere, és ne állj itt kint az esőben egyedül. Menjünk be.

        -       Oké. Menjünk.