Az eső közben abbamaradt, és kihirdették az eredményt. Button nyert, de csak 5 pontot kap. Heidfeld és Glock volt még a dobogón. Fernando, Nelson, Felipe és Kimi sem szerzett pontot. Kittyvel a boxfalnál ültünk fejünk felett egy nagy esernyővel.

-          Itt van Roberto. - mondtam.

-          Elárulnál valamit? Miért veszekedtek?

-          Ez egy nagyon hosszú történet. Majd elmesélem.

-          Majd, majd, de mikor majd?

-          Sokan vannak itt. Nem akarom, hogy mindenki tudjon mindent.

-          Oké. Elkérem Javitól a kocsi kulcsait. Ott elmondod, mert már nagyon kíváncsi vagyok.

-          Rendben.

A kocsiban elmeséltem Kittynek mindent.

-          Szerintem ezt Fernando-nak is el kell mesélned.

-          Tudom, és ezért félek!

-          Nem kell. Minden rendben lesz, csak beszélj vele.

-          Oké.- ekkor kopogtattak a kocsi ablakán. Javi volt az, és mögötte Fer.

-          Menj Fernandoval, és beszéljetek. Szorítok.

-          Oké. Mondd, hogy simán fog menni.

-          Úgy fog. Most menj. - és kiszálltam a kocsiból.

-          Megyünk? Kicsit fáradt vagyok. - mondta Fer.

-          Vezessek?

-          Nem azt mondtam, hogy nem tudok vezetni, csak azt, hogy fáradt vagyok. - ment a Renault-ja felé. Beszálltam mellé. Elindult. - Jó vizes vagy.

-          Hát igen. Először egyedül, majd Kimivel áztam. – erre beletaposott a fékbe. Én még nem voltam bekötve, ezért lecsúsztam a műszerfal alá.

-          Jaj, jól vagy?

-          Én jól vagyok! Ez mi volt? Megőrültél?

-          Bocsánat. Meglepődtem. Már megint Kimivel mászkálsz.

-          Elég. Nem az esetem. Nem az én kedvencem a szőke kék szemű „hercegek”.

-          Ki az eseted akkor? – nézett fél szemmel rám.

-          Hát. Nem is tudom. Nem sok olyan pasi járkál az utcán.

-          És a pályán?

-          F1-es pályán? Ott még kevesebb… De én megtaláltam azt az egyet. - vigyorogtam rá.

-          Jó ezt hallani. Én is szeretlek.

-          Ki mondta hogy te vagy az?

-          Miért? Nem én?- nézett rám döbbenten.

-          Hogy képzeled? Azt hiszed képes lennék más őrült spanyolt találni?

-          Heh, de humor.

-          Jó, bocsi. Szeretlek. - néztem rá bűnbánóan.

-          Én is téged.

        -       Ha a hotelba érünk, akkor beszélnünk kell…