A hotelba értünk. Fernando szobájába mentünk. Leültem a kanapéra, és kerestem a szavakat. Fernando közben pakolászott, és utána leült velem szemben.

-          Miről akarsz beszélni?

-          Hát, hogy miért is utálom Roberto-t. Annyit te is tudsz, hogy autóversenyző. Kiskorunkban 13 éves korunkig nagyon szuperül vezettünk egymás ellen. Jó tesók voltunk. Aztán jött egy verseny. Anya és apa mindkettőnket benevezett, és egymás ellen kerültünk döntőbe. Vezettem, de ő csúnyán belém jött, és nyert. – elhallgattam.

-          Gondolom, hogy rossz érzés lehetett, de egy futam nem marhat szét egy családi köteléket.

-          A futam nem. Nem is haragudtam volna rá, ha nem derül ki valami. Megbütykölte a gokartomat. A baleset után 2 évig nem tudtam járni, aztán fokozatosan sikerült felépülni. Roberto pedig nem is törődött velem. Ezt nem tudom megbocsátani. Nem sokon múlt, hogy örökké lebénulok.

-          Így már értem. - hajtotta le a fejét. Megöleltem.

-          Köszönöm, hogy végighallgattál.

-          Ne köszönj semmit. Figyelj csak. Nincs kedved eljönni velem Svájcba, a házamba? Nagyon jól el leszünk a következő futamig.

-          Nekem Rally is lesz. De amíg nem megyek Kimiékhez, addig benne vagyok.

-          Kimiékhez mész?

-          Igen. Eljössz te is? Jobb lenne.

-          Nem. Nincs kedvem és más dolgom akadt.

-          Rendben. Te tudod.

-          Igen. Én.

-          Most megyek, és összepakolok. Szia.

-          Szia.

A következő hét elején Fernandonál voltam, majd elutaztam Finnországba a versenyre. Kimi háza egy hegyes erdős részen van közel a verseny helyszínéhez. Reggeli után kimentünk a versenyekre. Először csak néztük hogy mennek a többiek. Később beülhettem, és egy kis távot mehettem. Amint visszaértem elmagyarázták a holnapi nap eseményeit. Csak egy tesztkört mehetek. De azt ahogy akarom. Tehát gyorsan :P.