Este Kimivel megvacsoráztunk, majd mindenki ment aludni. Késő este felébredtem. Vihar tört ki. Villámlik, és én félek a villámoktól. Nagyokat dörgött. Valahogy le kell nyugodnom. Meg is van. Egy kis meleg tej, az mindig segít. Lebotorkáltam a konyhába. Töltöttem tejet, és ekkor valaki kopogott. Megijedtem, és az ablakon érdekes árnyékok jöttek be. Megint kopogtak. Akkor valaki a kezemhez ért.

-          Minden rendben?

-          Ááá. Jaj, Kimi. Csak te vagy az? Megíjedtem. Már képzelődök. Azt hallottam, hogy kopognak.

-          És mit keresel itt lent?

-          A vihar miatt. És meg is szomjaztam.

-          Félsz a vihartól?

-          Nem.- ekkor villámlott egy nagyot. Megíjedtem.

-          Sok ember fél a vihartól. – ekkor megint kopogtak. Kimi ment az ajtóhoz. Én a konyhában vártam, az asztalnál. Beszélgetést hallottam meg. Odamentem az ajtóhoz, és azt láttam, amint Kimi épp beengedi Fernandot. Odafutottam hozzá.

-          Hát te itt vagy?- bújtam hozzá.

-          Itt. Baj?

-          Nem. - öleltem még mindig. Közben teljesen vizes lettem tőle.

-          Öltözz át, aztán menjetek ti is aludni. Gondolom, együtt lesztek, tehát ágy miatt nem kell aggódni. Jó éjt! - ment fel Kimi.

-          - Jó éjt. - mondtuk egyszerre, de én még mindig öleltem Fert.

-          Ennyire hiányoztam?- mosolygott.

-          Annál is jobban.

-          Nah, most pakoljunk le. Megyek, és leveszem ezt a vizes cuccot.

-          Megyek veled.

-          Te bújj az ágyba. Sietek.

-          Oké.

Amíg vártam addig csak villámlott. Egy nagyot dörgött, és a nagy fényben valaki hozzáért a vállamhoz…