A hétvége gyorsan eltelt, Seb már csak arra eszmélt, hogy a futamig alig van pár órája. Kissé ideges és feszült volt. Oka is volt rá, mert Dani hibái „jóvoltából” elég közel kerültek a pontversenyben egymáshoz. Kétpontnyi volt csupán a különbség köztük.

Seb automatikusan öltötte magára az overallt, majd a többi kiegészítőt is. Leona csendben várta az öltözője előtt. Szó nélkül megölelték egymást, aztán Seb végigsietett a folyosókon. Leona addig nézte a srácot, míg el nem tűnt a szeme elől. Aztán Leona is elfoglalta a helyét. Idegesen szemlélte a monitort. Kialudtak a piros lámpák, és kezdetét vette a verseny.

Sebnek minden pillanat egy örökkévalóságnak tűnt. Ráadásul Dani a pole-ból indult, ő pedig csak a negyedik helyről, de bizakodó volt.

A rajtnál sajnos nem sikerült előrébb jutnia, de a szerencse azért mellé szegődött, mert a harmadik helyen autózó, francia pilóta, aki Dani csapattársa volt kiesett. Így Seb a harmadik helyre került.

Szóval az élen Dani állt, mögötte Seb csapattársa Angelo, aki sajnos már nem szólhatott bele a pontversenybe, majd pedig ő autózott a harmadik helyen. Ez a helyzet persze még nem volt elegendő a pontverseny állásának a megfordításához. Aztán történhetett Dani kocsijával valami, mert lassulni kezdett, és egyszer csak már Angelo Dani mögött volt szorosan. A srác nem tudott mit kezdeni a szemmel láthatóan nála gyorsabb autóval, így Angelo simán meg tudta előzni. Seb nem akart hinni a szemének, mikor Dani kocsija tűnt fel előtte.

A második tankolás után még jobban Seb mellé állt a szerencse, ugyanis sikerült a Dani és közte lévő távolságot, 1 mp alá csökkentenie.

Az utolsó pár körben az elsőségét megtartó Angelo autózott, utána Dani, majd Seb követte őket. Sebnek nehezére esett kizárnia a külvilágot, mint oly sok esetben már, de erőt vett magán mikor eszébe jutott a Sisunak tett ígérete. Bár tudta, hogy a lány akkor is elégedett lett volna vele, ha nem is ér célba, de ő ismét be akarta bizonyítani, hogy képes betartani az ígéretét.

Mindent egy lapra tett fel. Úgy érezte, hogy ezen a versenyen már nincs több esélye, mivel vészesen közeledett a verseny vége, így most kell megpróbálnia Dani elé kerülnie. Ha most valamiért nem sikerülne neki, akkor az idény utolsó versenyén csak a szerencséjében bízhatott volna.

Már csak két kör volt hátra, mikor minden lóerőt kiautózott a kocsijából. Alig bírta az ideális íven tartani a kocsit, és veszélyesen manőverezett a rázóköveken. Ezt Félix, a csapatfőnöke is észrevette, és már készült is rászólni a csapatrádión keresztül. Ekkor Leona termett Félix mellett, és megállította a mozdulatát. Félix kérdőn nézett a lányra.

-          Tudja, mit csinál.- mondta a lány határozottan.

Félix felvont szemöldökkel nézett a lányra.

-          Higgye el!- kérte Leona.

Félix pár másodpercnyi gondolkodás után kikapcsolta a rádiót. Leona megkönnyebbülten sóhajtott fel.

Így Seb zavartalanul folytathatta a stratégiáját. És úgy tűnt sikerül is neki.

Dani egyre idegesebben nézett a visszapillantó tükörbe, mikor meglátta maga mögött Seb autóját. Próbált ő is gyorsabb tempót autózni, de Seb hihetetlen tempót diktált, így nem tudott Dani meglógni előle. És hiába volt Dani jó pilóta, nagy hibája volt, hogy nem bírta a „nyomást” és ezt használta fel Seb ellene.

Egy kettős kanyar következett, mikor Seb először próbálkozott az előzéssel, de a második kanyarban Dani meg tudta tartani a pozícióját. Seb nem csüggedt, és a következő lehetőségnél újra próbálkozott. És Dani pillanatnyi kihagyását Seb kihasználta, és meg is előzte őt.

Még fél kör volt hátra. Seb rádiója csendes volt. Mindenki feszülten figyelte az egyre közeledő autót, és már csak akkor tőrt ki belőlük az örömujjongás, mikor Seb áthaladt a célvonalon.

„- Gratulálok! De még egyszer ne merd ezt csinálni!”- hallotta a főnöke szigorú hangját a fülében.

„- Oké főnök, de megcsináltam!”- válaszolta jókedvűen és megkönnyebbülten Seb.

Seb szinte repült be az ajtón, mikor végre hazaért. Első útja az anyja szobájába vezetett.

-          Hát te?- kérdezte csodálkozó tekintettel miközben megtorpant az ajtóban.

-          Szia.- mormolta el Vénusz az orra alatt.

-          Mégis mit csinálsz anya?- kérdezte értetlenül Seb.

-          Pakolok.- érkezett a rövid válasz, miközben nem is nézett a fiára.

-          Hát azt látom.- állapította meg elmélázva a srác.- De mégis hová készülsz? Lemaradtam valamiről?- kérdezte értetlenül Seb.

-          Volt itt Kimi… elküldtem… kerestek a munkából, megyek Skóciába…- mesélte csöppet se lehangoltan Vénusz.

Sebnek beletelt egy kis időbe, mire felfogta a hallottakat.

-          Volt itt Kimi?- ismételte az anyját a srác.- És te ezt csak így mondod? Valami itt nem stimmel.- állapította meg Seb, és gondterhelten nézett az anyjára.

Vénusz végre abbahagyta a csomagolást, és a fiára figyelt.

-          Először is gartulálok!- mondta elismerően, és megölelte a fiát. Sebnek ez nagyon jól esett.

-          És igen, volt itt, de már túl vagyok rajta…nem kell aggódnod. És egyébként sincs időm ilyenekkel foglalkozni.- magyarázta Vénusz.

Seb csak értetlenül nézett az anyjára.

-          Ne aggódj már mindig!- kérte szelíden az anyja.

-          Szeretnék nem aggódni…csak tudod az elmúlt hetekben azért aggódtam, hogy ne történjen az anyámmal semmi….

-          Tudom.- látta be Vénusz.

-          Aggódok.- jelentette ki Seb.

-          Én is aggódok minden versenyed előtt.- kontrázott Vénusz.

-          Na, de azért az nem ugyanaz.- vélekedett Seb.

-          Talán tényleg nem teljesen…de inkább annak örülj, hogy jó kedvem van, és lelkesít a munkám!- kérte Vénusz.

-          Oké, örülök neki.- hagyta rá Seb.

Vénusz újra a csomagolásba mélyedt. Seb egy ideig még nézte aggódó tekintettel az anyját, majd visszament cuccaiért, hogy kipakoljon.

Aztán Sebet nem hagyta nyugodni az anyja viselkedése, és komolyan aggódni kezdett érte. Így visszament hozzá, és megosztotta ezt az érzését az anyjával is.

-          Nem tudom mivel tudnálak megnyugtatni még.- válaszolta elmerengve Vénusz.

-          Veled megyek.- jelentette ki Seb.

-          Jaj fiam, nem vagyok már gyerek!- méltatlankodott Vénusz.

-          Hát én az elmúlt napok után ebben nem vagyok olyan biztos. Szóval veled megyek. Ezt nem tilthatod meg nekem.- válaszolta a srác.

-          Úgy látom, hogy nem tudlak lebeszélni erről.- állapította meg Vénusz.

-          Nem bizony.

A nap további részében elrendezték a dolgaikat, majd másnap kora reggel már a reptér felé tartottak. Vénusz Seb számára meglepő mód nagyon beszédes volt. Mindenről beszélt, persze egy dolgot kivéve, Kimit. Seb aggodalma nem múlt el, sőt még erősödött is, mivel előző este a srác beszélt Sisuval, aki elmesélte az anyja és Kimi találkozását.