Miután Seb és Vénusz elfoglalták a szobáikat a Skót-felföld egyik legszebb részén található kis fogadóban, elindultak vacsorázó helyet keresni. Gyalogosan indultak el, mert elég meredekek és keskenyek voltak errefelé az utak. Nem is kellett sokat keresgélniük, mire rátaláltak egyre. A levegő elég hűvös volt, így jóleső érzéssel fogadták a vendéglő melegét.

Kedves, vidéki úr sietett eléjük, aki hagyományos népi öltözetben volt. Hellyel kínálta őket, majd az étlap is előkerült.

Helyet foglaltak, majd belemélyedtek az étlapba. Vénusz a fia hangjára eszmélt.

-          Hogy mondtad?- kérdezte csodálkozó tekintettel a nő.

-          Jaj, anya! Megint elkalandoztak a gondolataid!- méltatlankodott Seb tettetett morcossággal.

-          Csak belemélyedtem az étlap olvasásába.- mentegetőzött Vénusz.

-          Hát persze.- válaszolta elmosolyodva a srác.

-          Akkor is így van!- ragaszkodott az állításához Vénusz.

-          Jól van. Elhiszem.

-          Oké, akkor rendeljünk!- kérte Vénusz.

-          Jó, de nem válaszoltál még a kérdésemre.- emlékeztette Seb.

-          Mit is kérdeztél?

-          Hogy szerinted is különös hatással van ez a hely az idegenekre, mármint az idelátogatókra?- kérdezte elgondolkodva Seb.

-          Hmm….nem tudom, de megnyugtató az biztos .- ismerte el Vénusz.

-          Ennek örülök, és annak is, hogy eljöttem veled.- folytatta Seb a merengést.

-          És a barátnőd nem hiányzik?- kérdezte komolyan Vénusz.

-          Hát… vele tökéletesebb lenne, de veled is már rég töltöttem együtt hosszabb időt. Tudod, mióta nem jársz a versenyeimre tényleg nagyon kevés időt tudunk együtt tölteni .- kesergett Seb.

-          Ezt komolyan gondolod?- kérdezte értetlen képet vágva Vénusz.

-          Igen anya… de miért?

-          Én azt hittem, hogy már felnőttél, és hogy kolonc lennék neked, ha veled tartanék .- magyarázta Vénusz.

-          Na jó, azért a bulikba nem feltétlenül kéne elkísérned.- válaszolta mosolyogva a srác.

Ezen Vénusz is elmosolyodott, ahogy belegondolt a hallottakba.

Még jól elbeszélgettek, a vacsora is ízlett nekik, bár csak egyszerű sült húst ettek. Gyorsan elrepült az idő és ők visszaindultak a fogadóba.

Másnap reggel, illetve már dél körül járt mikor Seb felébredt. Rendbe szedte magát, majd átkopogott az anyjához. Nem érzett válasz rá. A szoba ajtaja pedig zárva volt.

Lesietett a fogadóshoz, aki egy levelet nyomott a kezébe. Az anyja írta neki, hogy ne aggódjon, csak a munkája miatt el kellett utaznia Londonba, és azért nem szólt, mert nem akarta felébreszteni őt.

Seb agya gyorsan járt, és sikerült is neki döntést hoznia. Gyorsan felhívta Sisut, aki örömmel vette Seb ötletét, hogy meglátogatja őt. Még az anyját is felhívta, majd megérdeklődte, hogy mikor is tudna a leghamarabb Finnországba érni.

Vénusz teljesen kimerült a nap végére. A szálloda kávézójában ült hátradőlve egy kényelmes fotelben. Valahogy nem volt maradása ebben a szürke és rideg nagyvárosban. Visszavágyott a kis skót faluba. A nyugalomba, a békességbe, az elzártságba.

Kimi csodálkozva hallgatta Seb beszámolóját az anyja hírtelen megváltozott viselkedéséről. Ő sem tudta hova tenni ezt a hírtelen változást. Szinte egyszerre gondoltak Sebbel ugyanarra.: Vénusz lelki állapota még rosszabb, mint a kórházba kerülése előtt. Aggodalmas arccal néztek egymásra. Sisu próbált bíztató szavakat mondani, de ők nem lettek ettől sem nyugodtabbak. Bár Seb hajlott arra, hogy most az anyjának tényleg a munkába menekülésre van szüksége.

Nehéz is volt elfogadnia, hisz annyira könnyedén „mondott le” Kimiről. Még este is ezen agyalt a srác, mikor Sisu a karjaiban feküdt.

Kimi sem tudott megnyugodni. A gondolatai egész nap Vénusz viselkedése körül jártak. Milliószor végiggondolta a lehetőségeit, mi lesz akkor, ha hagyja a nőt és mi lehet akkor, ha nem az észérvekre, hanem a szívére hallgat. Persze nem is tudott másképp tenni. Így megvárta, míg elalszanak a fiatalok, és néhány cuccot összepakolva elhagyta a házat. Csak egy rövid üzenetet hagyott hátra, amiben persze nem közölte, hogy mi oka volt a hírtelen távozásának.

Vénusz megnyugodott mikor végre visszaért a fogadóba. Már az idefelé tartó úton is egyre jobban érezte magát. Most végre teljesen meg is nyugodott.

Gyorsan letusolt és átöltözött, majd elterült a kétszemélyes ágyon. Csak úgy bámulta a plafont és nem gondolt semmire. Végre sikerült elérnie ezt. Annyira jól sikerült a relaxálása, hogy el is aludt.

Kopogásra ébredt. Lassan kinyitotta a szemét, még mindig a hátán feküdt. Megdörzsölte a szemét és pislogott párat. Felült az ágyon, majd belekortyolt az éjjeliszekrényen álló ásványvízbe, majd felkelt. A kopogás megint megismétlődött.

Értetlenül meredt a szoba ajtajára, majd elindult ajtót nyitni. Gondolta Seb lehet az, aki ilyenkor és itt, hisz más nem is tudja, hogy hol vannak most.

Kezét a kilincsre tette és lenyomta. Lassan nyitotta ki az ajtót, de meglepetésére nem Seb állt előtte.