50. rész
2009.06.28. 13:39
Kimi fáradtan ugyan, de elszántan érkezett Skóciába. Tudta, Seb elmondása szerint Vénusz még Londonban volt, de őt a szíve akkor is a skóciai kisvárosba húzta. Még sötét volt, mikor taxit fogott. Ott állt a fogadó előtt, egy pillanatra megtorpant, de a múltban történtek erőt adtak neki, hogy folytatni bírja az elhatározását.
Már a fogadós által megadott szoba ajtaja előtt állt. Hosszú percekig meredt maga elé. Vajon szabad ilyenkor zavarnia? Mi lesz, ha megint elküldi? Mégis mit mondjon neki? Újra kezdtek a kételyei felszínre törni, de erőt vett magán és sikerült elhessegetnie a borús gondolatait.
Végül hagyta magát, hogy a megérzései vezéreljék, így végül bekopogott az ajtón. Sokáig nem történt semmi. Újra próbálkozott. Nem volt elkeseredve, mert már azt is egy kisebb csodának tartotta volna, ha Vénuszt itt találja. A sokadik kopogás után megjelent az ajtóban és csodálkozással vegyes döbbenet látszódott a nő arcán.
Kimi ahogy meglátta, rögtön lesütötte a szemét. Mindketten zavarban voltak. Így csak álltak az ajtóban és egyikük se tudta, hogy mit tegyen, vagy mondjon. Kimi a padlót fürkészte a tekintetével, Vénusz pedig lopva Kimit figyelte. Valami furcsa és rég eltemetett érzés tört elő belőle, ahogy nézte a lehajtott fejjel előtte álló férfit.
Lassan közelebb lépett Kimihez, és megérintette az állát. Kimi nem mozdult, továbbra sem mert Vénuszra nézni. Vénusz lassan felemelte Kimi fejét, találkozott a tekintetük. Zavartan és értetlenül néztek egymásra, de Kimi a nő tekintetében ennél többet látott. Bátortalanul ugyan, de ő is közelebb lépett. Vénusz nem bírta tovább Kimi tekintetét, így a férfi pólójára szegezte a tekintetét, eközben még mindig egyik kezével Kimi állát fogta. Kezdte kicsit kényelmetlenül érezni magát Kimi közelségében, pedig ez volt az, amire annyi ideje vágyott.
Kimi úgy érezte, hogy valamit lépnie kell mielőtt Vénusz újra meggondolná magát. Nem tudta, hogy beszéljen, vagy cselekedjen inkább, de Vénusz megoldotta helyette a helyzetet.
A nő számára is meglepő volt, hogy képes volt a kezdeményezésre.
Vénusz a szabad kezével megfogta Kimi arcát, és gyengéden közelebb húzta magához, miközben lecsukta a szemét. Kimi nagyon meglepődött Vénusz kezdeményezésén, de persze nem tiltakozott.
Már csak arra eszmélt, hogy szenvedélyesen csókolóznak és hátrálnak a szoba túlsó végében lévő ágy felé. Kimi a csókváltás közben próbált valami bocsánatkérést megfogalmazni:
- Vénusz… én, szóval… ne…haragudj….- kezdte sóhajtások közepette, miközben tovább csókolta a nőt.
- Ne most!- kérte Vénusz miközben Kimi szemébe nézett.
Ez volt az első igazi reakciója Vénusznak. Kimi úgy érezte, végre Vénusz se tiltakozik tovább az érzései ellen. Remélte, hogy ez nemcsak egy pillanatnyi állapot nála, mert Kimi nem csak pár órára akarta maga mellett tudni a nőt. Elmerültek egymás tekintetében, és nem tudtak betelni egymással.
Mindketten arra gondoltak, hogy mennyi év telt el, és mégis képes volt megmaradni köztük a vágy, a vibrálás, a szenvedély, és a szerelem.
Sisu idegesen tárcsázta az apját, de ki volt kapcsolva. Értetlenül és aggodalmasan nézett az épp visszaérkező Sebre.
- Anya nem veszi fel a telefont…- mondat aggodalommal a hangjában Seb.
- Apa pedig ki van kapcsolva.- fűzte hozzá Sisu.
Értetlenül néztek egymásra. El se tudták képzelni mi történhetett körülöttük. Kimi csak úgy lelép az éjszaka közepén, Vénusz pedig fel se veszi a telefont.
- Vajon lehet összefüggés a kettő közt?- kérdezte hírtelen Sisu felderült arccal.
- Milyen két dolog közt?- értetlenkedett Seb.
- Hát, hogy apa ki van kapcsolva, anyukád meg nem veszi fel a telefont.- fejtette ki Sisu a gondolatát.
- Mért lenne összefüggés?- kérdezte csodálkozva Seb.
- Gondolj bele! Apa pont akkor tűnik el, mikor anyukád egyedül marad…- magyarázta a lány.
- De azt se tudja, hogy hol van pontosan.- rázta meg a fejét Seb.
- De a fogadó címét tudja, ahol megszálltatok.- ellenkezett Sisu.
- Jó, azt tényleg tudja, de anya Londonban van.- magyarázta Seb.
- Biztos vagy benne?
- Igen.- vágta rá Seb.
- Azért én utána néznék.
- Úgy gondolod, hogy fel kéne hívnom a szállodát?- kérdezte csodálkozva Seb.
- Akkor legalább egy biztosat tudnánk.- vélekedett Sisu.
- Ennyi erővel már a fogadót is felhívhatnám.- gondolkodott kangosan Seb.
- Jó, akkor hívd őket!- kérte a lány, és elszántan nézett a srácra, így Sebnek nem volt más választása.
Maga is meglepődött, mikor kiderült, hogy még előző este visszaérkezett Skóciába az anyja. Seb szótlanul és a gondolataiba mélyedve állt a lány előtt, miután letette a telefont.
- Na?- kérdezte türelmetlenül Sisu.
- Ott van.- nyögte ki nagy nehezen Seb.
- Na ugye!
- De ezt nem értem…
- Mit nem lehet ezen érteni? Szeretik egymást, és végre kettesben maradhattak.- magyarázta Sisu.
- De te nem hallottad anyát, miket mondott.- válaszolta hitetlenkedve a srác.
- Hát, az biztos csak azért volt, hogy ne gyanakodjon senki. – vélekedett Sisu.
- Á, ennek semmi értelme.- legyintett Seb.
- Mért ne lenne? Te se örülnél neki, ha a bizonytalan talpakon álló, épp újra feléledő kapcsolatodról kérdeznének lépten-nyomon.
- Ezen vitatkozhatnánk még egy ideig, de úgyse tudnál meggyőzni.
- Sajnálom. De ha kiderül, hogy mégis… én szóltam!
- Köszi, de addig semmit se gondolok, míg anya szájából nem fogom hallani az igazságot.
- Én csak annyit fűznék hozzá, hogy szerintem egy ideig úgyis tagadni fogja.
- Kösz, de azért te is megkérdezheted Kimitől, feltéve, hogy szándékozik egyszer visszajönni.- válaszolta kissé cinikusan Seb.
Sisu nem válaszolt, csak elégedetten vigyorgott a srácra. Seb ettől a reakciójától tudott kiakadni, de nem szólt semmit, csak ő is próbált mosolyogni.
|