Vénusz nagyot nyújtózott az ágyban és az oldalára fordult miközben kinyitotta a szemét. Hírtelen nem értette, hogy mit keres Kimi mellette az ágyban. Azt hitte, még mindig álmodik, de lassan eszébe jutottak az előző este történtek. Jóleső érzés futott át rajta és akaratlanul is elmosolyodott. Kimi ekkor kezdett ébredezni. Álmosan nézett Vénuszra és ő is mosolygott.

-          Jó reggelt!- köszöntötte a nőt.

Vénusz beleborzongott a férfi hangjába.

-          Neked is.- válaszolta kissé zavartan.

Kimi közelebb hajolt hozzá, és egy puszit adott neki. Vénusz értetlenül nézett rá.

-          Akkor nem haragszol?- kérdezte aggodalmas tekintettel Vénusz.

-          Mért haragudnék? A tegnap estére gondolsz, ami annyira felemelő volt….vagy az előtte történtekre, mikor egy párszor elküldtél?- kérdezte elmosolyodva Kimi.

-          Te vagy a világ legtürelmesebb pasija.- mondta megkönnyebbülten Vénusz.

-          Egyébként a múlt este előttiekre gondoltam….te ne haragudj!- kérte bűnbánó tekintettel Vénusz.

-          Már nem haragszom, és nem csak az éjszaka mondatja ezt velem.

-          Annyi mindent szeretnék mondani, és annyi mindenért szeretnék köszönetet mondani neked…-  kezdte tétován Vénusz és felült az ágyon.

-          És ezzel mi a baj? Nem haragszom meg, akkor se ha beszélsz az érzéseidről. – bíztatta Kimi.

-          Köszönöm.

-          Látom, belsőleg nem változtál semmit. Még mindig szereted túlbonyolítani a dolgokat.- jegyezte meg Kimi egy félmosoly kíséretében.

-          Hát az túlzás, hogy szeretem, de nem tudok más lenni.

-          Nem baj…akkor lehet, hogy nem is tetszenél.

-          Akkor tetszem?- kérdezte naivan Vénusz.

-          Azt hittem ezen már túl vagyunk .- válaszolta értetlen képpel Kimi.

-          Az már olyan rég volt…én megöregedtem…- itt Kimi nem hagyta tovább mondani.

-          Na, ne hülyéskedj már! Szerinted én örök fiatal vagyok?- kérdezte kíváncsian Kimi.

-          Hát…

Kimi nem reagált erre, csak magához húzta a nőt és gyengéden megcsókolta. Vénusz rossz érzései lassan el is múltak. Mikor abbamaradt a csók fejét Kimi vállára hajtotta. Sokáig fekve maradtak.

-          Remélem elég meggyőző voltam, és többet nem fog felmerülni benned ilyen gondolat.- szólalt meg végül Kimi.- És nem vagyunk még olyan öregek!- tette hozzá mosolyogva Kimi.

A derültség Vénuszra is átragadt. Sokáig nevettek, és nem bírták abbahagyni. Végül Vénusz erőt vett magán és komolyan nézett Kimire.

- Van itt még valami…- kezdte.

- Mi?- kérdezte Kimi. Már ő se mosolygott.

- Ugye nem baj, ha még a gyerekek egyelőre nem tudnak kettőnkről?- kérdezte félénken Vénusz.

Kimit kicsit meglepte ez a kérés, de belátta, hogy nem lesz nekik hátrány, ha később szembesülnek ezzel.

-          És mégis meddig?- érdeklődött Kimi.

-          Mondjuk az idény végéig.

-          De az még egy futam!- méltatlankodott Kimi.

-          Az már csak egy futam.- helyesbített Vénusz.

-          Na jó, valahogy csak kibírom.- egyezett bele Kimi.

Vénusz elégedetten karolta át a férfit.

Seb és Sisu tanácstalanul ültek a lány szobájában és nem tudták mihez kezdjenek. A türelmük már rég elfogyott, és Sisut is egyre jobban aggasztotta apja eltűnése. A szobára települt csöndet Sisu telefonjának csörgése törte meg. A lány villámgyorsan kapta fel a telefont.

-          Apa???- kiáltotta a telefonba.

-          Szia drágám, ugye nem aggódtál?- kérdezte bizakodva Kimi.

-          De. Nagyon. Mért kellett eltűnnöd?- szegezte neki a kérdést Sisu.

-          Üzleti dolog miatt.- vágta rá Kimi.

-          Ennyi? És ilyen fontos volt, hogy az éjszaka közepén?- kérdezte értetlenül Sisu.

-          Lányom!- kérte Kimi.

-          Akkor legalább azt mondd meg, hogy mikor jössz vissza! Ugye nem felejtetted el, hogy ma cserélik le a gipszet?- kérdezte kissé szemrehányó hangon a lány.

-          Dehogy felejtettem el! Pár óra és ott vagyok.- ígérte Kimi.

-          Jó, de mégis hol vagy most?- firtatta a lány.

-          Mennem kell, mert indul a járatom.- adott kitérő választ Kimi.

-          De apa!

-          Viszlát! És nagyon szeretlek!

-          Én is apa.- válaszolta lehangoltan Sisu.

Seb értetlenül nézett a lányra.

-          Nem mondta meg, hol van.- panaszolta a lány.

-          Nyugi, ha akarja, majd elmondja.- vigasztalta Seb.- És akkor jön nemsokára?- kérdezett azért rá a srác.

-          Persze.

-          Tényleg, jut eszembe Jarival mikor fogsz találkozni?

-          Hát ő is ígérte, hogy itt lesz ma. De mért kérdezed?

-          Tudod Leonának tettem egy ígéretet.- kezdte Seb.

-          Igen?- kérdezte Sisu kíváncsian.- Csak nem a tesómmal kapcsolatos?

-          De bizony, vele.- válaszolta lelkesen Seb.

-          Na, mondd már!- kérte a lány.

-          Oké. Szóval Leona nem tudta hogy találkozhatna újra Jarival, és én ajánlottam neki, hogy hívja el az utolsó futamomra.- mesélte Seb.- De hogy ne tűnjön olyan direktnek megkért, hogy beszéljem meg veled, hogy te fogod elhívni magaddal a versenyre.

-          Ezt jól kitaláltátok.- ismerte el a lány.- Szóval játsszak kerítőt?- kérdezte vigyorogva Sisu.

-          Neeeem, csak be kéne nekik segíteni, hogy össze tudjanak jönni.- magyarázta Seb.

-          Rendben! Ha gondolod, most fel is hívom.- lelkesedett Sisu is.

-          Seb csak a fejét csóválta, de örült, hogy ilyen könnyen el tudta intézni ezt az ígéretét.

Vénusz szorosan ölelte át Kimit a reptéren. Már csak pár perc volt a gép indulásáig. Nem akarta elengedni az imádott férfit, de tudta, hogy Kiminek a lánya mellett kell lennie.

Kimi se szívesen repült most vissza, de tudta, hogy be kell tartani az ígéretét.

Akkor, ahogy megbeszéltük!- kérte Kimi  újra.

-          Tudom. Nem kesergek, mert az az egy hét gyorsan elrepül és mi újra találkozunk Seb versenyén. Végül is ha ennyi hosszú évet tudtam várni, az az egy hét már semmi.- válaszolta elmerengve Vénusz.

-          Ez a beszéd! Nagyon fogsz hiányozni ám.

-          Te is nekem.

-          Még váltottak egy búcsúcsókot, aztán Kimi elindult a terminál felé.

Vénusz sokáig nézte a távolodó férfit, majd Kimi eltűnt a tömegben. Kicsit szomorú és lehangolt volt, de ahogy a következő hétvégére gondolt máris jobbkedvre derült. Egész úton visszafelé az együtt töltött időre gondolt. Nem gondolta magáról, hogy képes lesz kimutatni az érzéseit, de be kellett vallania, hogy amit Kimi érte tett azt nem hagyhatja figyelmen kívül, és hinnie kell neki, mert csak az teszi meg ezeket érte, aki szereti őt. Valahogy a lelke mélyén számított arra, hogy találkozni fognak. Az a hely olyan ideális, békés és nyugodt volt, és talán ez is hozzásegítette, hogy megbékéljen végre magával és az érzéseivel.

Már azt se bánta, hogy a fia Kimi lányát szereti, csak reménykedni tudott, hogy a fia nem fogja elrontani a kapcsolatát, hisz már ő is belátta, hogy Kimi nem hibázott az együtt töltött idő alatt. Vénusznak kellett volna jobban a férfira figyelnie, mert akkor nem kerülhetett volna olyan helyzetbe. Nagysokára, de végül mindketten tanultak belőle. Reményekkel a lelkükben határozták el, hogy lesz még közös jövőjük.