- Holnap ut�n kar�csony. – �bresztett a f�rjem.

- Kapok aj�nd�kot? – �leltem �t.

- Kapsz…

- Mit?

- Amit �rdemelsz.

- Ha nem v�laszolsz, akkor alszok tov�bb.

- Nem hiszem.

- Fogadunk? – ny�gtem a p�rn�mba.

- Igen. – emelt fel.

- Ett�l nem ijedek meg. – �s�tottam

- Val�sz�n�leg az jobban irrit�lna, ha a szemed el�tt enn�m meg az utols� marcip�nt… de m�st tal�ltam ki.

- Nah�t… kital�lt�l valamit… teljesen egyed�l….? – nevettem. A k�vetkez� pillanatban a medence f�l� emelt. – Ne, ne, ne… - kapaszkodtam bel�.

- De.

- Ok�, de j�ssz velem. – v�laszoltam, majd hirtelen �tkulcsoltam a nyak�t �s beleugrottam a v�zbe.

- Erre nem sz�m�tottam. – k�h�g�tt a v�zben.

- Tudom, hogy nem n�zel ki bel�lem sok mindent. – nevettem.

- Az biztos. – mondta, mire lefr�csk�ltem. M�r �gyis mindegy, a ruh�mnak annyi.

-         Bocs. Igen! – pattant fel.

-         Holnap kar�csony! Nem b�rn�l h�rom percig leakadni arr�l a…

-         Csak…

-         Seg�thett�l volna mondjuk becsomagolni az aj�nd�kokat.

-         Azt m�r megcsin�ltad, nem?

-         De, amikor te Daniel�val meg Sarahval „besz�lgett�l”.

-         Az�rt az jobb, mint csomagolni. – mondta, mire sarkon fordultam. Ut�nam szaladt.

-         Tudod, hogy csak h�ly�skedtem.

-         De… akkor is. – m�rgel�dtem.

-         Nyugi.

-         Nyugi? – fordultam meg hirtelen, csakhogy �gy pont orrba v�gtam szeg�nyt. – Nem… �n nem akartam, esk�sz�m, hogy… t�nyleg, nem, nem. Nem akartam! – hadartam

-         Hozn�l egy zsebkend�t? – fogta az orr�t, amib�l v�r cs�p�g�tt.

-         �n t�nyleg… - vettem el egy zsepit az asztalr�l. – F�j?

-         Nem. Csak… add is ide a zsepkend�t.

-         Ja, bocs. – mondtam, de ahelyett, hogy odaadtam volna, �n �lltam oda mell�, szerencs�tlen�l t�r�lgetve a p�l�j�n keletkez� piros v�rt.

-         Add m�r… - vette ki a kezemb�l, azt�n az orr�ra fogta.

-         Bocs… �n t�nyleg…

-         Nem. Sarah orr�t elt�rtem… a ti�det pedig bet�rtem. K�l�nbs�g. Meg Saraht �gy v�gtam orrba, ahogy b�rtam. De t�ged m�g meg�tni is �gy �tlek, hogy szeretlek.

-         Szeretetb�l ne t�rd el a karomat l�gyszi. Csengetnek – h�vta fel a figyelmemet. Kinyitottam az ajt�t.

-         Sziasztok! – mosolygott Elza, Lukas �s Vladin.

-         Hello, gyertek be – �lltam f�lre az ajt�b�l.

-         H�t veled meg mi t�rt�nt? – d�bbent meg Lukas, mikor r�n�zett Bastianra, akinek vastag v�rcs�k h�z�dott a p�l�j�n �s nyak�n.

-         �sszekaptunk kicsit. – ny�gte.

-         Ne higgy neki. V�letlen volt. – menteget�ztem majd Bastian mell� �ltem �s levettem r�lla a p�l�j�t.

-         Khm.

-         Bocs. Egy�bk�nt meg nyugi, csak az�rt szedtem le r�la, hogy kidobjam. Tiszta v�r.– �lltam fel. – Na, hogy vagytok? – k�rdeztem.

-         J�l, nagyon j�l. �s ti? Azonk�v�l hogy egym�st �litek?

-         Mi is, k�sz…

-         M�r kezdtem agg�dni. – j�tt ki anya a konyh�b�l, k�t�nyben.

-         Anya, h�rom percet k�st�nk – forgattam a szemeimet.

-         J�l van, na. �lj le.

Miut�n Bastiannal mind a tizenegy kar�csonyf�t feld�sz�tett�k (persze, hogy az a d�g megint r�m s�zta a piszkos munk�t) le�ltem a kanap�ra. Persze anya fel�ll�tott. („ne �lj oda. Azt a kanap�t ki fogom dobni. Tele van atk�kkal” k�v�ncsi vagyok, honnan szedte ezt. Biztos valami �sszeesk�v�ses-honlapr�l) Miut�n odaadtam az aj�nd�kot a h�gomnak („nah�t… t�k cs�cs”) any�hoz �s ap�hoz fordultam.

-         Ti meg kaptatok egy nyaral�t N�metorsz�gban.