Sisu megkönnyebbülten „sietett” apja elé. Ragaszkodón ölelte át.

-          Tényleg munka miatt kellett szó nélkül elmenned?- szegezte újra apjának a kérdést Sisu.

-          Tényleg.- válaszolta röviden Kimi.- És hagytam üzenetet is.

-          Persze, ami rövid és semmitmondó volt.- vágta rá méltatlankodva Sisu.

-          Bocs.- válaszolta Kimi bocsánatkérő tekintettel.

-          A lényeg, hogy végre itt vagy! De volna még valami…- kezdte tétován a lány.

-          Ki vele!

-          Ugye, bármi lenne is, nekem elmondanád?- kérdezte reménykedve a lány.

-          Persze.- válaszolta az apja bíztatóan.

Sisu merengett még egy ideig ezen a válaszon, majd úgy döntött, hogy egyelőre hagyja ezt a témát.

Seb sem járt több sikerrel az anyjánál. Így aztán továbbra is maradt a bizonytalanság a két fiatal részéről. Seb másnap visszautazott Svájcba, ahova az anyja is követte. Kimiről továbbra sem beszéltek. Illetve Vénusz mindig kitérő választ adott fiának, ha Seb előhozakodott vele. A srác továbbra is úgy vélte, hogy az anyja nem mond el neki mindent, mivel jókedve enyhe melankóliával és szétszórtsággal társult, és gyakran vette észre, hogy anyja gondolatai messze elkalandoznak. Azon gondolkodott, hogy vajon meddig tudja az anyja magában tartani a „titkukat”.

Eközben Sisu is többször próbálta apját szóra bírni, de ezt legtöbbször csak telefonon keresztül próbálhatta, mivel Kimi a sok elfoglaltságára hivatkozva nem sokat tartózkodott Finnországban.

Rohamosan közeledett az utolsó forma-1-es hétvége. Seb a munkájára koncentrált, ebben Leona segített neki, ahol csak tudott. Sisu lábáról lekerült a gipsz, de még pihenésre volt itélve, így csak szombaton érkeztek meg Kimivel és persze Jarival a futam helyszínére. Leona próbálta leplezni a lelkesedését, de nem nagyon ment neki. Jari pedig nem tétlenkedett, így sok időt töltöttek együtt.

Seb az időmérő előtt jól állt, ugyanis az első két szabadedzést megnyerte, a harmadikat pedig Dani nyerte. Seb az illendőség kedvéért gratulált fivérének. Miközben kezet nyújtottak egymásnak látták a másik szemében az elszántságot. Vénusz, Sebastian és Danica fél órával az időmérő előtt érkeztek a pályára. Vénusz rögtön a boksz felé vette az irányt. Seb boldogan ölelte át anyját, a nő pedig rögtön el is látta jótanácsokkal fiát.

Seb csak bólogatott és annyit fogott csak fel belőle, hogy nagyon vigyázzon magára.

Vénusz a padock-ban maradt Sisuval, mivel nem készült még fel lelkiekben a Kimivel való találkozásra, és félt is a neki szegezhető kérdésektől. Kimi persze szerette volna, ha máris mellette lett volna, de engedett Vénusz kérésének. Így Jarival, Leonával, Sebastiannal és Danicavál a lelátón foglaltak helyet.   Az idősebb generációt rögtön el is fogta a nosztalgia. Szinte mintha az előző npokban történtek volna a dolgok úgy tudtak minden részletre visszaemlékezni. A többiek csak elképedve hallgatták őket.

Eközben Seb már elfoglalta a helyét a kocsiban és kigördült a pályára. A két nő egyszerre kívánt neki sok szerencsét.

Seb hozta a papírformát az első részben, és bekerült a 15 közé, bár nem a legjobb idővel, de végül Dani sem. Angelo-jé volt a legjobb idő, aki az előző verseny óta mintha szárnyra kapott volna. Seb gondolatai egy pillanatra elkalandoztak, hogy mennyi szép lenne, ha a Ferrarié lenne az első két hely. Aztán újra a pályára, a csapatra és a feladatára összpontosított.

A második részben nehezebb volt a helyzete, mert az első 8 pilótának 1 mp-en belöli volt a körideje.

Az utolsó körüket kezdték meg még a számláló lenullázódása előtt. Angelo ekkor már nem jött ki újabb körre, mivel az övé volt a legjobb idő. Seb kezdte hamarabb a kört, így várnia kellett még vagy 10 mp-et Dani eredményére. A kört mindketten hibátlanul teljesítették. Angelot nem tudták megelőzni, és még beférkőzött eléjük egy Toyota is. Szóval Dani a harmadik, Seb a negyedik legjobb idővel került be a 10-be.

Kimi és Sebastian is lelkesen néztek a kijelzőre. Sebastian szólalt meg először.

-          Sose bántad meg, hogy abbaghagytad?- kérdezte elmeregve Kimitől.

-          Ezt én is kérdezhetném tőled…egyébként nem. Elegem lett a nyilvánosságból, és még jókor sikerült abbahagynom. Es te?- kérdezett vissza Kimi.

-          Én úgy voltam vele, hogy elértem, amit akartam és persze utána maradhattam volna még, de megismertem Danicat és felgyorsultak az események.

Kimi elmerengve bólogatott Sebastian válaszán.

-          Mi van velem?- kapta fel a fejét a neve hallatán a nő.

-          Á, semmi, csak Kimi kérdezte, hogy megbántam-e, hogy abbahagytam a versenyzést.

-          És mi az igazság?- fordult a férje felé kíváncsian Danica.

-          Hát, nem is tudom…- kezdte mosolyogva Sebastian.

-          Hé!!- szólt rá a nő.

-          Oké. Sose bántam meg.- vallotta be.

-          Akkor megnyugodtam.

-          És te?- érdeklődött Kimi Danicanál is.

-          Tudod a nőknél másképp van ez.

-          Igen? És mért is?- kapcsolódott be Sebastian is.

-          Hagy ne részletezzem!- kérte a nő.

-          Persze, mert mi férfiak sose értenénk meg téged.- ellenkezett Sebastian.

-          Srácok, inkább az időmérőre koncentráljunk!- kérte Danica.

A kérés után csendben figyelték mindhárman a további eseményeket.

Mellettük kissé távolabb Leona próbált valami beszélgetést kezdeményezni kiszemeltjével.

-          És te, hogyhogy nem versenyző lettél?- kérdezte kíváncsian a lány.

-          Végül is olyasmi vagyok… csak éppen más sportágban.

-          De sose éreztél késztetést rá?- érdeklődött tovább Leona.

-          Kicsinek sokst gokartoztunk Sisuval, apa szerint volt is tehetségem hozzá, de végül én döntöttem úgy, hogy másban akarok sikeres lenni.- magyarázta Jari.

-          Féltél, hogy hozzá  fognak hasonlítani, és nagy lesz az elvárás irántad?

Jari a kérdés hallatán elmerengve nézett maga elé, és nem tudott hírtelen mit válaszolni, mert igazából ezt még sosem fogalmazta meg így, és nem is ismerte be magának, hogy az elvárások miatt nem akart autóversenyző lenni.

-          Gondolom neked nem ismeretlen ez a helyzet.- válaszolta végül Jari.

-          Mármint az elvárásokról?

-          Igen, meg a családi háttérről.- tette hozzá a srác.

-          Akkor te is úgy gondolkodsz, ahogy én.- állapította meg Leona.

-          Hogy is gondolkodsz te?- érdeklődött azért a srác.

-          Tudod nekem a szüleim sose mondták, hogy versenyezzek valamelyik sportágban, de én sem akartam, mert akaratlanul is felhozták volna a szüleim teljesítményét összehasonlításnak, pedig ők már oly régen versenyeztek, és azóta már sok minden más.- magyarázta a lány.

Jari újra elmerengett a lány szavain.

-          Szeretsz beszélni, ugye?- kérdezte hírtelen a srác.

Leona zavartan kapta fel a fejét a srác kérdése hallatán, látva a srác derültségét ő is elnevette magát, bár még kicsit zavarban volt Jari kérdése miatt.

-          Mi tagadás, tényleg szeretek…- válaszolta szégyenlősen a lány.

Egyszerre néztek a kivetítőre, ahol feltűnt Seb kocsija és a részideje. Dani előtt volt az utolsó részben.Leona szinte lélegzet visszafojtva figyelte a kivetítőt. Megjelent Dani ideje is, aki az első szektorban gyorsabb volt, mint Seb. Leona idegesen szorította meg a srác kezét. Jari kicsit meglepődve fogadta a lány cselekedetét, de nem tette szóvá, és igazán nem is bánta a lány puha kezének érintését.

Mikor megjenetek a köridök a kivetítőn Leona lelkesen ugrott a srác nyakába., és hatalmas puszit adott a meglepett srác arcára. Ekkor találkozott az apjával Leona tekintete, hírtelen ült vissza a srác mellé, és úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Jari magában mosolygott a lány reakcióján.

-          Jaj, ne haragudj!- kérte a lány mikor már összeszedte magát.

-          Semmi gond….és jólesett.- válaszolta félénken a srác.

Leona elmosolyodott.

-          Hozzá tudnék szokni….- folytatta a srác már bátrabban, és ő is mosolygott.

A lány ezen a kijelentésén elkomorodott, és most ő nem tudott hírtelen mit válaszolni a kijelentésre. Végül csak összeszedte magát.

    - Vacsora után folytathatjuk.- ajánlotta a lány.

Most Jari blokkolt le egy időre, mert nem pontosan értette mit is akar folytatni a lány…persze, ha mindketten ugyanarra gondoltak, akkor nem nagyon akart tiltakozni az ajánlat ellen.

-          Rendben.- vágta ráv égül.

-          Pedig még nem is mondtam, hogy mit folytathatnánk.- válaszolta felélénkülve Leona.

-          Bármit folytathatunk- válaszolta nagylelkűen a srác, - a lényeg, hogy veled lehessek.

Leona igen csak elcsodálkozott a srác egyértelmű válaszán. Bele is telt egy kis időbe, mire meg tudott szólalni.

- Gyere, gratuláljunk Sebnek!- kérte miközben kézen fogta Jarit, és maga után húzta.