Sisu hagyta, hogy a srácnak Vénusz gratuláljon először miután lezajlott a hivatalos része az időmérőnek. A srác megkönnyebbülten ölelte át mindkét nőt. Még sose örült ennyire a győzelemnek. Aztán felbukkant Leona is Jari társaságában.

-          Mért nem lep meg a kép?- kérdezte Seb miközben átölelte a lányt.

Leona ölni tudó tekintettel nézett a srácra, de nem szólt semmit, csak elmosolyodott.

Jari is gratulált neki, Seb meg csak vigyorgott rá, a srácnak meg fogalma sem volt, hogy mért. Így értetlenül nézte hol Leonát, hol Seb-et.

Ezt a Leona számára kínossá váló helyzetet Vénusz mentette meg.

-          Fiam, én visszamegyek a szállodába…- kezdte,- ha hiányozna öreganyád, akkor a szobámban megtalálsz.- magyarázta Vénusz.

-          Oké, menj csak! Mi is megyünk nemsokára.

-          Leoana ahogy meghallotta keresztanyja kijelentését, rögtön fel is ajánlotta, hogy vele tart.

-          Én is megyek veled!- jelentette ki hírtelen.

Vénusz csak bólintott, és elindultak a kijárathoz. Jari szemében csalódottság látszott, bár remélte, hogy Leona csak a helyzet kínossága miatt hagyta ott őt, és bízott benne, hogy a vacsora ajánlata még áll.

Jari is elköszönt Sebtől és Sisutól, majd visszament az apjáékhoz.

Sisu boldogan kísérte Seb-et az öltözők felé.

Vénusznak furcsa volt keresztlánya hallgatagsága. Így pár perc autózás után rá is kérdezett.

-          Mi nyomja a lelked lányom?- kérdezte szelíden tőle.

-          Ezt honnan veszed?- kérdezte csodálkozó tekintettel Leona.

-          Látom rajtad…és ismerlek.

A lány ezen a kijelentésen elgondolkodott.

- Jól van, tényleg rágódok bizonyos dolgokon.

- Látom én.- értett egyet Vénusz.

- És te? Veled minden rendben van?- érdeklődött Leona.

- Először én kérdeztem.- jegyezte meg Vénusz.

- De csak akkor válaszolok, ha elmondod őszintén, hogy mi van köztetek Kimivel.- jelentette ki Leona.

Vénusz a név hallatán felkapta a fejét, és értetlenül nézett a lányra. Arra gondolt, hogy miből gondolhatja Leona ezt. Bár Seb és Sisu viselkedését is furcsállta az elmúlt napokban.

-          Ezt honnan veszed lányom, hogy volna valami?- kérdezte zavartan Vénusz.

-          Hát…Seb mesélt pár dolgot a skóciai kiruccanásotokról.- válaszolta sejtelmesen Leona.

-          És mi volt az a pár dolog?- faggatta Vénusz.

-          Hát hogy tök véletlenül, egyidőben volt, hogy te nem vetted fel a telefont…Kimi meg ki volt kapcsolva…és tényleg tök véletlen Kimi akkor „tűnt el”, mikor egyedül voltál Skóciában….

-          Túl élénk a fantáziájuk.- jegyezte meg semleges hangon Vénusz. Közben pedig próbált mosolyogni. Ekkor szólalt meg a telefonja. Ahogy meglátta a kijelzőn a számot rögtön ki is kapcsolta.

Leona értetlenül nézett rá.

-            Meg ne szólalj!- kérte komolyan Vénusz.

A lány csak bólintott.

Az ót további részében nem beszélgettek. Vénusz alig várta, hogy végre egyedül lehessen. Rögtön vissza is hívta Kimit és ki is osztotta rendesen. Elöször Kimi meg se tudott szólalni a nő reakciójától.

-          Jaj, ne csináld már!- kérte Kimi.- Olyan gyerekes vagy!- méltatlankodott.

-          De én….

-          Ne mentegetőzz!- kérte Kimi.

-          Jól van…de akkor se kellett volna akkor hívnod.- mérgelődött tovább Vénusz.

-          Oké, bocsánat, csak hallani akartam a hangod.- magyarázta Kimi.

Vénusz próbált valamit visszavágni, de végül csak egy köszönömöt sikerült kinyögnie.

-          De ki kell bírnod még egy kicsit!- emlékeztette Vénusz.

-          De neked is.

-          Az nem lesz nehéz.- vágta rá Vénusz.

-          Majd elválik.

-          És mégis, hogy gondoltad?

-          Az legyen, meglepi!- kérte Kimi.

Vénusz nem volt boldog ettől a választól, de nem volt most ereje ellenkezni Kimivel.

Elbúcsúztak egymástól, majd letették a telefont.

Leona vegyes érzelmekkel várta Jarit a szállodához közeli étteremben. Mivel nem akart összetalálkozni egyik hozzátartozójával sem, úgy gondolta, hogy jobb ha kicsit távolabb a szállodától találkoznak a sráccal.

Mivel nem személyesen beszélték meg a találkozót, így a lány tartott attól, hogy mégse jutott el Jarihoz az üzenete. De ahogy ezeket végig gondolta már meg is jelent az étterem ajtajában a szőke srác. Leona gyomra összeszorult és szíve a torkába dobogott. Mikor a srác észrevette elmosolyodott, a lány pedig viszonozta a mosolyát. Egy örökkévalóságnak tűnt Leonának, míg a srác megteszi az ajtó és az asztal közötti pár méteres utat, persze ez jól jött a lánynak, mert újra végig tudta mérni tökéletes alakját, és a vonzó kék szempárt.

-          Szia, ez a tied.- rakott egy könyv méretű dobozt a lány elé a srác mikor az asztalhoz ért.

Leona, mintha álomból ébred volna, mikor meghallotta a srác hangját, még az is vonzó volt a számára.

-          Édesség, gondoltam, jobb, mint a virág.- magyarázta a srác zavartan.

Leona pedig hevesen bólogatott.

-          Köszönöm.- mondta miközben összeszedve a bátorságát megpuszilta a srácot.

Egy pillanatra újra találkozott a tekintetük. Egyikük se mozdult, mindketten arra gondoltak, hogy ez e a megfelelő pillanat, végül egyszerre jutottak elhatározásra és ajkaik találkoztak. A csókjuk félénk és tétova volt. Leona eszmélt előbb és elhúzódott a sráctól, zavarában nem mert rá nézni.

-          Rendelni kéne.- mondta miközben leült a székre. Jari is követte a példáját és egyetértően bólogatott.