Megérkeztünk a hotelba. Jó nagy szobát kaptunk. Lepakoltuk a cuccaink, és csak pihentünk. Én a kérdéseken rágódtam, amit fel kell majd tennem. Csak azt nem tudom még, hogy milyen kérdéseket tegyek fel. Egy jegyzettöbbe írogattam, mikor Kitty bejött a szobába.

-          Hát te mit csinálsz? Mit írogatsz?- ült le az ágyra.

-          A kérdéseket. Nem akarom, hogy ott leblokkoljak, és mint a buták, csöndben hallgassak.

-          Ne aggódj. Most inkább menjünk, és kapcsoljunk ki. Nézzünk körbe a környéken.

-          Nincs kedvem hozzá.

-          Dehogynincs. Gyere.

-          Miért tudsz mindenre rávenni?

-          Nem is tudom… Menjünk.

-          Rendben.

Lementünk és elindultunk körbenézni. Egy fagyizóhoz értünk. Vettünk fagyit, és leültünk kint egy asztalhoz. Ettük a fagyit, mikor egy vidám társaság lépett be a fagyizóba. Vettek fagyit, majd kiültek ők is egy kinti asztalhoz. Felfigyeltem egy srácra. Nagyot nyeltem a fagyiból. Kitty értetlenül nézett rám, majd megfordúlt, és megértette. Rámmosolygott.

-          Kicsi a világ.

-          Jaj, de ennyire? A fejemből nem tudom kiűzni, rendben, de hogy még itt is őt látom, nem hiszem el.

-          Ne köszönjünk nekik?

-          NE!- mondtam, talán kicsit hangosan, mert erre néztek. Elfordúltam.

-          Mindjárt jövök. Kezetmosok, mert csokis lett a kezem.

-          Itt ne hagyj! Kérlek.

-          Ne aggódj. Nem fog idejönni. Vigyázz az üdítőmre.- ment be.

Ültem, és néha néha fél szemmel odanéztem. Egyszercsak felállt, és közeledett, majd leült mellém mosolyogva. Döbbenten néztem rá.

-          Szia. Én Fernando Alonso vagyok.- nyújtotta kezét.

-          Én, én… Tímea, Tímea Rate vagyok.- nyögtem ki. Megláttam hogy Kitty közeledik. Fellélegeztem.- Ő pedig a legjobb barátnőm, Kitty Sangre.

-          Örvendek.- mosolygott tovább Fernando.- Láttalak titeket az Ausztrál Nagydíjon. Láttam, hogy téged fejbetalált egy kamera. Gondolom riporter vagy.

-          Az.- mondtam. Kitty leült a helyére.

-          Holnap lesz veled interjúnk.- mondta Kitty.

-          Igen, rémlik valami. Nincs kedvetek átülni az asztalunkhoz?

-          Van!- mondta Kitty.

-          Nincs.- mondtam én. Fernando értetlenül nézett ránk.

-          Akkor…  gyertek.- mosolyodott el.

Átültünk, mire, hogy én pont Fernando mellé. Aztán elkezdtek beszélgetni velünk, és hülyéskedtek. A hangulat egész jó lett. Én is kezdtem egyre jobban érezni magam. Fernando mobilja megszólalt. Felvette.

-          Igen… Raqu, miben segíthetek? … - felállt, és elment az asztaltól.

-          Hát ez biztosan Fernando barátnője, Raquel.- mondta az egyik srác.

-          Nem is a barátnője. Sajnos szakítottak, de barátnak megmaradtak.

-          Itt is vagyok. Hol is tartottunk?

-          Ott, hogy nekünk lassan menni kell, igaz Kitty?

-          De miért? Olyan jól szórakoztunk.

-          Tudod, még SOK dolgunk van.

-          Oh, hát persze. Mehetünk. Kösz fiúk ezt a jó kis beszélgetést.

Akkor holnap találkozunk.- mosolygott Fernando. Bólintottunk, majd mentünk.