Este alig bírtam elaludni, de az interjú miatt kell. Másnap reggeli és minden hasonló teendő után kimentünk a pályára. Megkerestük a Renault Motorhome-ot. Fernando-t nem láttuk. Leültünk és vártunk tehát. Egyszercsak Nelson és Fernando jelentek meg, feltűnően vidám hangulatban. Fernando meglátott minket, és leült az asztalhoz.

-          Itt is vagyok. Most jön az interjú?

-          Igen, ha most ráérnél.

-          Ráérek. Jöhetnek a kérdések.

-          Rendben. Kezdjük.

Feltettem pár kérdést, amire ő viccelődve válszolt. A rajongók kérdéseire is jó hangulatban felelt. Majd búcsúzóul küldött 1 puszit a rajongóinak. Álmomban sem mertem volna elhinni, hogy Fernando Alonso ilyen közvetlen tud lenni interjú alatt.

-          Köszönjük Fernando hogy időt szántál ránk.

-          Nincs mit, szívesen tettem egy ilyen csinos riporternek. Mit szólnál ahhoz, ha meghívnálak este egy vacsorára, egy étterembe?

-          Hogy mi? Most csak ugratsz, igaz?

-          Nem, teljesen komolyan. Mondj Igen-t.- nézett nagy szemekkel.

-          Hát, nem hagyhatom Kitty-t magára…

-          Elleszek én, menj csak nyugodtan.

-          Nem, meg hát, neked biztos pihenned kell sokat, mert holnap Időmérő…

-          Nem leszünk olyan későig.

-          Hát, akkor, legyen…

-          Rendben. Telefonszám, és hotel?

-          Leírom.- és egy papírra leírtam, majd odaadtam neki.

-          Este 8-ra legyél kész. Majd akkor találkozunk.

-          Oké. Mi most megyünk, szia.

-          Sziasztok.

Kimentünk a Motorhome-ból és egy nyugodt helyre mentünk.

-          Nem hiszem el, ez most valóság, vagy csak álmodok?- kérdeztem

-          Nem álmodsz. Fernando Alonso-val fogsz este randizni.

-          Nem, ez nem randi, csak…

-          Csak mi? Randi! Hoztál valami elegáns ruhát?

-          Hát, nem igazán számítottam ilyenre.

-          Jó, akkor elmegyünk és veszünk valami szépet amikor az itteni események lezajlódtak mára.

-          Oké. Most nézzük meg mi hír, a többiek körül.

        -       Menjünk.