Hmmm. �n, mint az � Kis Josieja. El�gg� megnyer� az elnevez�s, �s ann�l ink�bb elgondolkodtat�.  Miut�n megvacsor�ztam, a h�l�szob�ba vettem az ir�nyt. Adam egy�ltal�n nem kellemetlenkedett, vagyis nem akart r�m akaszkodni. Bel�ptem a szob�mba, �s ahogy becsuktam magam m�g�tt az ajt�t, vetk�zni kezdtem. Mindenn�l jobban v�gytam m�r egy friss�t� f�rd�re. Im�dtam az eg�sz h�zat, de legjobban tal�n m�gis a f�rd�szob�mat. B�rki is tervezte a h�zat, nagyon eltal�lta az eg�szet. Az eg�sz m�velet nem tartott tov�bb, mint 30 perc, �reztem, hogy a meleg a csontomig hatol. Kim�sztam a k�db�l, �s fogtam egy vastag frott�r t�r�lk�z�t, a nagyja vizet felitattam, majd a h�l�ba mentem.

- Szia. – sz�lalt megy egy hang. Ismertem, �s boldogg� tett.

- Edward! Azt mondtad, hogy holnap reggel… – v�laszoltam, megbabon�zottan.

- Igen, haza. De el�tte m�g l�tnom kellett t�ged. Nem b�rtam tov�bb.

- Nos, itt vagyok. – mondtam, �s tal�n csak t�nyleg akkor tudatosult bennem, hogy Edward m�r ott �ll velem szemben, �s �n teljesen meztelen vagyok.

- L�tom – a hangja m�r csak suttog�s volt, m�gis minden porcik�mat �gette. �reztem, ahogy a v�r az ereimben sz�zszoros�ra gyorsul, ahogy mindenem l�ktet �s el�nt a forr�s�g. Ott �ll el�ttem a f�rfi, akire eddig �letemben annyira v�gytam, aki most testet �lt�tt �s ott van egy karny�jt�snyira. Istenem, mi van, ha megint csak az elm�m j�tszik velem? Mi van, ha ez az eg�sz csak l�tom�s, csak ill�zi�? Meg kell �rintem, �reznem kell, hogy t�nyleg itt van. A l�legzetem felgyorsult, �s � is szapor�n vette a leveg�t. �reztem a b�r�m�n, ahogy a hideg lehelete v�gigsimul a testemen. Lassan felemeltem a kezem, a tekintetem az �v�be f�rtam, �s az ujjai k�z� fontam a saj�tjaimat. T�nyleg itt van, t�nyleg �rzem, ahogy a hideg ujjai az �n izz� ujjaimat �rintik. Minden olyan lassan t�rt�nt, � �tfonta az ujjait, �gy, hogy m�r a tenyer�nk is �sszesimult. Mondani akartam valamit, de a m�sik keze ebben megakad�lyozott. A m�rv�nyos hideg ujjakon megcsillant a hold, ami �pp fogy�ban volt. Besziv�rgott a f�gg�ny ny�l�s�n, �s �pp k�z�nk �kel�d�tt. Mintha a hold akarna elv�lasztani benn�nket. Edward keze �gy csillogott a f�nyben, mintha ezernyi apr� csill�m bor�tan�. Hirtelen elkapta a kez�t, mintha att�l f�lne, hogy a l�tv�ny r�m�lettel t�lt el.

- Olyan vagy, mint egy csillagporral hintett angyal, aki most sz�llt le a f�ldre, hogy engem boldogg� tegyen – �reztem, ahogy az �sszekulcsolt ujjaink k�zt a k�tel�k mintha meglazult volna. De nem hagytam, hogy elh�z�djon. M�g mindig az aranyl�an izz� szem�t n�ztem, ahogy engem f�rk�sz, �s ahogy keresi a szavakat. Valahonn�t az alacsony dombok m�g�l, a s�r� s�t�tben hull�mz� erd�b�l tiszta, krist�lyos szell� has�totta �t a leveg�t. Beleborzongtam. Edward r�m n�zett �s �gy sz�lt:

- H�t mit �rzel, mit hordozol magadban a sima b�r�d, a rugalmas tagjaid, a f�nyl� szemed, d�s hajad m�g�tt? Mi van benned, t�l a testeden, �gsz-e, s�rsz-e miattam? F�j-e, hogy itt l�tsz magad mellett roncsk�nt, hogy hozz�d soha se �rhetek, hiszen hidegek az ujjaim, s v�gigdideregn�l, ha a b�r�dh�z �rn�k vel�k. – erre nem tudtam mit mondani, de cselekednem kellett, mert ha hagyom, hogy bez�rja el�ttem ezt a kaput, nem lesz m�sik, ami majd kiny�lik el�ttem. A kez�t az eny�mmel egy�tt a h�tam m�g� h�ztam, �s lassan hagytam, hogy az ujjai az eny�m k�z�l �tv�ndoroljanak a h�tamra. L�gyan siklottak felfel� a gerincem ment�n, eg�szen a h�tam k�zep�ig. A kezeimet a kem�ny v�ll�ra akasztottam, majd hagytam, hogy �tvegye a testem felett az ir�ny�t�st.

- Az eny�m vagy testest�l, lelkest�l – suttogta a f�lembe, �s ut�na megcs�kolta a nyakamat, majd apr� cs�kokkal haladt felfel�.

- Veled tartok a s�t�ts�gbe, mert nekem te vagy a f�ny, ami bevil�g�tja az eget, te vagy a t�z, ami meleg�ti a sz�vemet – any�m, ez el�g gagyira sikeredett, de m�st nem tudtam mit mondani, mivel pontosan ezt �reztem. De nem volt lehet�s�gem a szavaim jelent�s�g�n elm�lkedni. �reztem, ahogy a hideg ajka az eny�mhez tapad, �s ahogy el�nti a testemet a t�z. Megfesz�tette az ajkait, �gy hogy v�letlen�l sem tudtam felt�rni azokat, de nem adtam fel. Amint volt r� lehet�s�gem, nem hagytam, hogy ennyin�l meg�lljon a mi k�z�s els� cs�kunk. Kihaszn�lva a pillanatnyi figyelm�nek lankad�s�t, m�r �t is l�ptem az a halv�ny kis vonalat. �reztem, hogy mind a kett�nket elsodor a szenved�ly, hogy a nyelv�nk vad, �r�lt t�ncot j�r. Azt�n arra eszm�ltem, hogy a f�ld�n fekszem, �s hogy Edward alakja oly t�vol van t�lem, a szoba m�sik v�g�ben, �s vadul zil�lva kapkod a leveg� ut�n. A m�sik pillanatban kiv�g�dik az ajt�, �s Adam jelenik meg egy k�ssel a kez�ben. Ahogy �jra Edward fel� kapom a tekintetem, m�r csak a h�lt hely�t tal�lom a szob�m sark�ban. H�lt hely�t, milyen egy ostoba kifejez�s. � egy v�mp�r, egy hideg, neki nincs h�lt helye.

- Josie, mi van veled? – k�rdezte Adam. Ahogy mell�m hajolt, l�ttam a szem�ben a saj�t r�veteg arcom. – Morg�st, �s egy f�jdalmas sikolt�st hallottam – �gy n�zett r�m, mint aki magyar�zatot v�r t�lem.

- Csak elcs�sztam. Biztos valahol volt m�g egy v�zt�csa – akkor eszm�lt�nk fel mind a ketten, hogy �n anyasz�lt meztelen�l fekszem a f�ld�n. B�r a f�lhom�ly j�t�konyan eltakarja a k�nyes r�szeket, m�gis �reztem, hogy Adam zavarban van.  De Adam csak nem akart mozdulni, �n meg �jra csak azt bizonygattam, hogy minden a legnagyobb rendben.

– Viszont ha elforduln�l, azt megk�sz�nn�m, kezdek kicsit f�zni – l�ttam Adam arc�t, hogy egy kicsit elpirult, �s gyorsan megperd�lt a sark�n, hogy h�tat ford�tson nekem. �n amilyen gyorsan csak tudtam, beleb�jtam a vadonat�j h�l�ingbe, �s f�l� vettem a pongyol�mat.

- K�sz vagyok - jelentettem be, magam sem tudom, mi�rt. Hisz azt v�rtam, hogy elmenjen, hogy kit�rhassam az ablakot �s Edward ut�n rohanhassak, �s elmondhassam, szeretem. De Adam m�g mindig a szob�ban volt. A pillanatok lomh�n cammogtak, egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, mire Adam �jra szemt�l szemben �llt velem.

- Engedd meg, hogy megn�zzem a horzsol�saidat – k�rte esdekl� hangon.

- Eszemben sincs orvososat j�tszani veled. Azt csak a k�rh�zban, �s csak Carlislenak. Most pedig tipli aludni, holnap h�z�s napod lesz - azzal kitess�keltem az ajt�n. A sz�vem valami le�rhatatlan �temet vert. Legsz�vesebben azonnal rohantam volna az ablakhoz, hogy kisz�khessem az �jszak�ba, hogy Edward ut�n rohanhassak. De a l�baim teljesen mozdulatlann� dermedtek, mintha �loms�ly nehezedett volna r�juk, mintha a v�gy megfoghat�an nehezedne r�m. Lassan h�ztam el a r�snyire nyitott tol�ajt�t. Egy �jabb erdei fuvallat csapott az arcomba. Edward, sikoltott fel egy hang a fejemben. �reztem az illat�t, ahogy keveredik a moha, a feny� �s az erd�ben �l� �llatok�val. Mez�tl�basan l�ptem ki a teraszra, majd onn�t az avarral bor�tott erd�sz�lre. �ri�si fenyves tereb�lyesedett sz�t a h�z m�g�tt. Edward az egyik �gig magasod� feny� legtetej�n �lt. �n csak feln�ztem, �s � abban a pillanatban el�ttem termett.

- Sajn�lom - suttogta, �s v�gigsim�tott a karomon, pont ott, ahol az el�bb m�g a horzsol�sok �ktelenkedett.

- Nem tudsz bennem olyan k�nnyen k�rt tenni – tudtam, hogy ez nem teljesen igaz, de sz�ks�gesnek �reztem, hogy ezt tiszt�zzam vele. - Nem vagyok halhatatlan, mint te, de nem is vagyok �tlagos haland�. Azt akarom, hogy �lelj magadhoz, �s �gy szeress, ahogy a lelked szeretne.

- Nekem nincs lelkem - mondta �s h�tat ford�tott nekem. Szorosan m�g� l�ptem, a h�t�hoz fesz�tettem a testem. L�bujjhegyre emelkedtem �s a f�l�be suttogtam.

- Nincs menekv�s, ez az �rz�s pont �gy t�r r�nk, mint s�t�ts�gre a pirkadat. – �reztem, hogy hatalmas vihar d�l a lelk�ben. Mert igenis van lelke, egy ilyen angyali alak nem lehet l�lektelen. Csak tudn�m valahogy bizony�tani neki! – Edward, k�rlek, csak pr�b�ljuk meg, pr�b�ljuk meg ketten, egym�s�rt – tudtam, hogy az esdekl� hangom elbizonytalan�tja �s hogy megenyh�l ir�nyomban. �reztem, ahogy a teste fesz�lts�ge enyh�l, ahogy az �kl�nek szor�t�sa sz�tny�lik, ahogy a fej�t h�trahajtja az �n v�llamra. A fogy� hold f�nye �jra r�nk vet�lt, egy hossz� v�get nem �r� pillanatig csak az angyalport�l csillog� arc�t b�multam. A tekintete fekete volt, mint a benn�nket k�r�lvev� �jszaka, �s �n elmer�ltem ebben a feketes�gben �s az �jszak�ban. Azt akartam, hogy a pillanat sose �rjen v�get. Edward teljesen fel�m ford�totta a fej�t. �reztem, ahogy a hideg ajka az eny�mhez �r, de nem volt el�g, m�r a nyelv�t is �reztem a sz�mban. Ott, abban a pillanatban nem tudtam, hogyan tov�bb, hogy meg akarok-e �llni, vagy engedni ennek az eszeveszett tombol� t�znek, ennek a h�mp�lyg� v�gynak, a var�zsos �jszak�nak. Edward mellkasa is egyre gyorsabban emelkedett. �reztem, ahogy a karjai a testem k�re fon�dik, ahogy a szor�t�sa egyre f�jdalmasabb� v�lik a sz�momra. Nem akarok sz�lni, mert akkor megint megr�m�l �s bez�rk�zik. Sz�ks�gem van r�. A horzsol�sok nem sz�m�tanak. Majd meggy�gyul, nyoma sem marad. Viszont a szerelmem, amit ir�nta �rzek, t�lmegy minden hat�ron.

- Edward, Edward - suttogtam

- Tudom, sajn�lom. T�l messzire mentem, nem lett volna szabad – mondta, �s egy l�p�st h�tr�lt t�lem.

- Nem arr�l van sz�l, hogy nem akarom, csak nem most �s nem itt – mondtam.

- �s nem velem - tette hozz� �.

- Edward, k�rlek, ne tedd ezt velem.

- Te remegsz.

- Igen, remegek, de nem tudom ir�ny�tani - legsz�vesebben azt mondtam volna, hogy csak miatta van, meg a v�gy miatt.

- Orvos l�tott m�r? - a hangja aggodalmaskod� volt, �s eg�szen m�st l�ttam akkor a szem�ben, a sz�ne m�r aranyl� volt. A keze sem m�r azzal a moh� v�ggyal simult hozz�m, sokkal ink�bb �v�n. A karj�ba kapott �s visszavitt a h�l�szob�mba. Annyira j� volt a karjaiban, annyira, hogy nem is akartam elereszteni a nyak�t, ahogy az �gyra fektetett. A hold f�nylett be az ablakon, a karomon hatalmas lila foltok �ktelenkedtek.

- Nem kellene itt lennem, nem szabadna meg�rintenem t�ged – mondta, mik�zben a hideg ujjai meg�rintett�k a karomat.

- Csak figyelj jobban, kis id�be telik, de figyelj. - mondtam neki, �s mell� �ltem az �gyon.  Hossz�, n�mas�gba burkolt percek k�vetkeztek, �s miut�n m�r biztosan tudtam, hogy m�r nyoma sincs a s�r�l�snek, az orra al� nyomtam a kezem.

- Hogy lehet? - k�rdezte elk�pedve.

- Nem tudom, csal�di �r�ks�g. Az ap�mt�l kaptam �r�k�l. Tudod, a nagy sebezhetetlen Sanders csal�d - mondtam fanyarul, de Edwardot ez cseppet sem �rdekelte. � csak hallani akarta a t�rt�netet, az �n t�rt�netemet, amiben oly sok a s�t�t, hom�lyos folt.

- �k mindig New Yorkban �ltek, hossz�-hossz� �veken �t. Azt hiszem, 200 �ve, az egyik felmen�m a d�d-d�d-d�dap�m egy indi�nl�nyt vitt haza mint feles�get a nyugati partr�l. El�tte mindig betegesek voltak a Sanders fi�k, �s fiatalon meghaltak, de miut�n Elton Sanders feles�g�l vette azt az indi�nl�nyt, szinte halhatatlann� v�ltak a fi�k, �s mindig fi�gyermekek sz�lettek a 200 �v alatt. �n voltam az els� l�nygyermek hossz� �vek alatt. Eg�szen a nagyap�mig, mind magas kort �ltek meg, �s mind fi�gyermeket nemzettek. �n vagyok a kakukktoj�s. �n vagyok az, aki meg�lte az anyj�t �s az apj�t egyszerre – hallottam a saj�t monoton hangomat, ahogy a szavak elhagyj�k a sz�m. �reztem, hogy r�m telepedik a szomor�s�g, Edward keze a v�llamra siklott, majd finoman mag�hoz h�zott.

- Kicsi, nem a te hib�d – mondta azzal a megnyugtat�, b�rsonyosan l�gy hangj�n, amit mindig olyankor haszn�l, ha valakiben megnyugv�st akar kelteni.

- De igen. Anyai �gon a felmen�imr�l nem tudok szinte semmit. Joseph nem hajland� mes�lni szinte semmit. � volt az any�m nevel�je, �s csak annyit �rul el, hogy minden anyai �gi felmen�m meghalt. N�mi kutat�st v�geztem, de nem nagyon tal�ltam semmit, csak hogy a sz�pany�m 1920-ban sz�letett a Mississippi Biloxi v�ros�ban, �s 17 �vesen meghalt. �s minden, a k�zte �s a k�ztem l�v� k�z�s rokonom meghalt 17 �vesen amikor a l�nygyermek�t megsz�lte. Sz�val a szob�ban nem csak te vagy �tkozott.

- Ne mondd ezt. Nem lehetsz �tkozott. Te? Pont te? – pr�b�lt meggy�zni az ellenkez�j�r�l, de tudtam, hogy nem tud. Ha megint beteljes�l a v�gzet, akkor �n hamarosan meghalok, �s nem akarom �t magammal r�ntani. De mi van, ha � nem hal velem? Hiszen v�mp�r �s halhatatlan. Mi van, ha most megt�rik az �tok �s mi ketten boldogan �l�nk majd, m�g vil�g a vil�g? Sz�p mese, de nem kock�ztathatom az � �let�t.

- J�l vagy? – k�rdezte

- Igen, m�r sokkal jobban – v�laszoltam neki, � meg elengedte a v�llam, �s fel�llt az �gyr�l. Tudtam, hogy menni k�sz�l.

- K�rlek, maradj itt – mondtam, �s elkaptam a hideg ujjait, hogy marad�sra b�rjam.

- �s �? – tudtam, hogy a h�z m�sik v�g�ben alv� Adamre gondol

- Nyugi, � �gy alszik, mint a bunda. Akkor sem lehetne felkelteni, ha bomb�zn�k a h�zat.

- Ennyire ismered? – k�rdezte, �s kis g�nyt v�ltem felfedezni a hangj�ban.

- H�t, v�g�l is mikor m�g mind a ketten t�rp�k voltunk, el�gg� �ssze voltunk n�ve, de � ut�na k�z�psuliba, majd egyetemre ment, �n meg m�g mindig gyerek vagyok mellette.

- Szereted?

- Igen, olyan nekem, mint egy testv�r, mind neked a csal�dod. Mint Alice, �s Rosalie, �s a fi�k. Szeretem �t, de csak mint egy testv�rt.

- Pont ezt mondtad Jaspernek is – mondta el�gedetten

- Igaz�n? Te hallgat�zt�l?

- Igen – vallotta kiss� sz�gyenkezve. – Att�l, hogy elv�lasztott t�led egy �ce�n �s a f�l vil�g, m�g pont annyira figyeltem r�d.

- �s mit mondott m�g Jasper?

- �rezte bel�led a nyugalmat, mikor Adamr�l besz�lsz, �s tiszta, puszta szeretetet sug�rozt�l magadb�l – mondta Edward, �s k�zelebb h�z�dott hozz�m, majd �jra �tkarolt.

- H�t tuti nem ezt �rezte, amit most te �rasztasz. Ez a legnagyobb j�indulattal sem nevezhet� tiszta szeretetnek – kuncogtam pajkosan. – Ez a puszta �llatias birtokl�si v�gy, �s a szenved�lyes szerelem kever�ke, ha nem t�vedek? – k�rdeztem, � meg elk�pedve n�zett r�m.

- Honnan tudod, mit �rzek? – k�rdezte v�g�l, mik�zben az arcom von�sait f�rk�szte.

- H�t tudod, van velem egy furcsa dolog, hogy m�solom m�s v�mp�rok tulajdons�gait. Legal�bbis Jasper szerint valami ilyesmi lehet – magyar�ztam neki.

- Annyira sajn�lom, hogy nem voltam melletted. Mindent tudni akarok r�lad, ami te vagy. N�zni akarom, ahogy alszol, ahogy eszel, ahogy �lsz, ahogy l�legzel. R�szese akarok lenni a var�zslatnak.

- Biztos? – k�rdeztem, �s megfogtam a kez�t.

- Igen, t�bb� nem hagylak el. De nem tudom, hogy mi lesz ezut�n, �n nem tudom, hogy egy�ltal�n tudok-e neked adni valamit, az �letemen k�v�l.