-           Öhh, szia Tom – köszöntem neki,  és Katie is.  – Kissé feszült a légkör itt, én felmegyek – mondtam, majd a bögrém beraktam a mosogatóba, és elkaptam még Katie pillantását. Egy olyan nehagyjittezzelmertrosszvégelesz pillantást. De hát ez van, nem fogom én itt hallgatni őket, inkább megyek fel. Majd fel is trappoltam.  Ez is egy jó nap volt. Tele bénázásokkal. Vagyis részemről csak kora délutánom volt béna. Katienek az estéje lesz.  A két verekedősnek meg a holnap reggel lesz jó. Megnézném őket azért. Szar is az, ha nem emlékszünk semmire.

-           Katie? – jött be Mark a szobámba.

-           Hát lent, de szerintem most ne zavard – válaszoltam neki.

-           Miért? – ült le az ágyra. Tök jó, hogy csak úgy kényelembe helyezi itt magát. Hát haver, nem zavar, hogy én aludni készülnék?

-           Mert Tom hazajött, és nem tetszett a téma, amiről beszéltünk Katievel, és szerintem el vannak foglalva egymással.

-           Oh, az nem jó.

-           Hát tudom én azt, hogy nem jó. – mondtam neki, majd épp kiakartam már rakni a szobából, mikor Katie is bejött. Nesze neked alvás. Holnap hogy fogok így felkelni…

-           Na mi történt? – kérdeztük Markkal egyszerre tőle.

-           Hát semmi, végülis nem ő akadt ki, hanem én. Cska azért jött, hogy megmondja, hogy talált magának valaki mást már majd két hónapja, de csak most mert elő állni vele, és egyáltalán nem zavarja, hogy miket beszéltünk mi ott lenn.  És ha figyeltétek mit mondtam, rájöttük, hogy majdnem három hónapja kérte meg a kezem, rá egy hónappal összejött egy másik csajjal, akit már felcsinált!, és akkor még egy hónapig áltatott.  Remélem ronda gyerekük lesz – puffogott, majd  ő is elhelyezkedett az ágyamon.

-           Nyugalom, Katie, hol van most Tom? – kérdezte tőle Mark.

-           Pakol  - válaszolt. Na mondom én, érdekesen alakul ez a nap.

-           Na, legalább nem kell annyi személyre főznöd – szólaltam meg.

-           Te mondd csak, Alice, szoktad te néha csukva tartani a szád? – szólt Mark, miközben csúnyán meresztgette rám a szemeit.

-           Hagyd már, Mark. Teljesen igaza van  - Nesze, neked Mark!  Én vagyok a nyerő, látod? – Így legalább egyenesben vagyunk Atte-val.

-           Hé, na. Fél perce sincs, hogy tulajdonképpen „kidobott” a pasid – vagy te dobtad őt, azt nemtudom, de máris egy másikon jár az eszed? -  kérdezte Mark.

-           Tudod, Mark, remek személyi edző vagy, de hogy minket soha  nem fogsz megérteni, az biztos. Mielőtt Tom bevallotta szégyenletes tettét, Katie is majdnem elkövetett egy szégyenletes tettet. Vagyis nem szégyenletes. Hanem csak, na mindegy. Ott tartottam, hogy mielőtt Tom jött volna, Katienek már előtte tetszett Atte, így nem Tom után egyből másikon jár az esze, hanem már előtte is másikon járt az esze. Így érted? – kérdeztem tőle, mire bólintott. – Na, Katie, tudod, hogy nagyon szeretlek, de én holnap dolgozom, és korán kell kelnem, és már így is késő van.

-           Ez finom burkolt célzás arra, hogy húzzunk ki mindketten, és haggyjunk aludni? – kérdezte nevetve Katie.

-           Öhh, hát igen – nevettem vele.

-           Akkor megyünk is. Jó Éjt, Alice! – mondták mindketten.

-           Nektek is! -  mondtam, majd miután becsuktam utánuk a szoba ajtót, nekifutásból ráugrottam az ágyra, és aludni próbáltam.

                                     *( Toni Vilander, reggel)

- Kimi, ideje lenne felkelned, mert így nehezen fogsz futamot nyerni – keltegettem.

- Mrghh.

- Kimi, kelj már fel!

- Mmmpff.

- Oké, te akartad. Úgyis elkéne egy fürdés

*vízcsobogás *

* Két perc múlva *

-           Toni! Ez mire volt jó? Tiszta víz lett az ágyam is! – kiabált dühösen.

-           Felkeltél? Jéé.

-           Miért nem csak keltegettél?

-           Mert arra nem kelsz fel. Na pattanj öltözni!  - mondtam neki, majd el is ment öltözködni. Kész katasztrófa ez az ember.

-           Kész vagyok – jött ki a  fürdőből. – Milyen nap van ma?

-           Vasárnap – válaszoltam neki, majd figyeltem a reakcióját. Először nyitva hagyta a száját, majd megrázta a fejét, és eszeveszett rohanásba kezdett, miközben artikulátlanul azt a szót ordibálta, hogy: futam. 

-           Kimi, várj! – kiáltottam utána, de ő meg se állt az autójáig. Megtámaszkodott egy kicsit az ajtajában, majd lihegve beült, és elhajtott.

-                Basszus! Most mivel menjek utána? - kérdeztem magamtól.  Megvan, csak Attét felhívom. Ügyes gondelhárító vagyok én.

-                 Szia Atte! Fuvar kéne, azaz idióta itt hagyott autó nélkül. Oké, köszi, szia. - Na ez is elintézve, már csak várnom kell.

                                                     *   (Alice, reggel( magyarázat: ez a reggel előbb van, mint Kimiék reggele) )

Nyamvadt óra. Utálom. Meg a reggeleket is. Meg azt, hogy ilyen veszettül korán kell kelnem, mikor csak egykor kezdődik az a szar. Habár gondolom most Räikkönennek sokkal szarabb, mint nekem. Én csak fáradt vagyok, ő meg másnapos. Megnézném, ha lekésné a futamot. De ha így haladok én is lefogom. Szóval, gyerünk Alice! Ki az ágyból!

-  Alice! Alice! Gyere gyorsan! - kiabált Mark lentről. Rohantam ezerrel le a lépcsőn, meg is bántam, mert az utolsó pár lépcsőfokról legurultam, és hasaltam egy nagyot. Ez után biztos lesz pár kék-zöld foltom.

- Mi történt? - kérdeztem a férfitól, miután sikeresen feltápászkodtam a földről.

- Katie történt! - mondta, majd megfogta a karom, és elráncigált a teraszra.  Katie ott ült a földön, lábait felhúzva, és azt átkarolva, miközben billegett.  Motyogott is magában. Vagy énekelt? Na, mindegy valamelyik. Szerintem most tudatosult benne, hogy végképp elhagyta Tom. Szar is az.

- Katie, Katie. Itt vagy? - guggoltam le elé.  - Figyelj rám. Te most szépen felállsz innen a hideg kőről, mielőtt felfáznál, és aztán bejössz velem, jó?

Nem válaszolt. Megfogtam az egyik kezét, és úgy folytattam.

- Hé, kislány, ne csináld ezt velem. Gyere be velem, és kapsz jó meleg teát, és mellé temérdek sok csokit. - Áh, a csokira felcsillant a szeme. Tudtam én, hogy egy manökennek azért hiányzik ez az isteni édesség.

- Na gyere - húztam fel, kissé nehezen állt meg a lábán. - Egész éjjel kinn voltál?

- Ühümm - bólintott. Elmentünk Mark mellett, odaböktem neki, hogy készítsen teát, amíg én leültetem Katie-t.

Amint leültünk a kanapéra, meg is öleltem őt. Nem kezdett el sírni, és ez érdekes. Szerintem csak az önérzetét bátnja az egész dolog. Pár percig csak ültünk ott, és öleltük egymást.

- Itt a csoki! - jött be Mark a nappaliba. Katie elengedett és rávetette magát a csokira. Ezért nem mentem én soha modellnek, mert nem bírnék ki egy napot se a csoki nélkül. Meg is látszik rajtam.

- Te, Alice, nem fogsz elkésni? - kérdezte Mark, miután Katie az összes csokit felfalta.

- Nem, dehogy, van még időm - feleltem.

- Azt kötve hiszem - mutatott az órára. Istenem! Ennyi az idő? Tényleg elfogok késni. De nem hagyhatom így itt Katie-t.  Mark is megy Kimihez. És ha lepasszolnám Atte-nak? De azt nem tehetem, tőlem is szívtelenség lenne, és ha így látna a srác Katie-t, nem hinném, hogy tartós kapcsolatuk lenne. Megvan! Beviszem magammal.

- Basszus! - morgolódtam - Katie, gyere fel velem!

Majd elindultunk fel, vagyis én szaladtam, ő meg lassan ballagott utánam. Mire ő felért, én felvettem a cuccomat, és mehettük is le.

- Mark, mi elmentünk. Pá! - mentünk oda az autóhoz Katie-vel.