- Josie, nyugi, gyere be. Meg kell nyugodnod, addig �gy sem t�nnek el azok a vacakok a karodr�l – mondta Rosalie. A v�llamra rakta a kez�t, �s beir�ny�tott a h�zba. Edward �s �n is elk�pedve n�zt�nk egym�sra. Mi lehet ez a nagy v�ltoz�s, amin Rosalie v�gigment?

- Am�gy neked nem iskol�ban lenne a helyed? – k�rdeztem Rosaliet�l.

- De, mindenkinek ott lenne a helye, de mivel Edward nem ment, �gy mi mindannyian otthon maradtunk. Ut�na kell j�rni n�h�ny dolognak veled kapcsolatban – mondta �s egy hatalmas vigyorral az arc�n a kanap�hoz l�k�tt.

- Velem kapcsolatban? – k�rdeztem vissza elk�pedve.

- Igen, veled. – l�pett be a szob�ba a t�bbi Cullen gyerek, �l�k�n Alice-szel, aki egyenesen mell�m �lt �s mag�hoz �lelt.

- Megj�tt a mi harcias f�lfarkasunk – mondta Emmett, �s a doh�nyz� asztalra telepedett le.

- Helloka, mack�m�z. – mondtam neki. De j� hogy nem haragszik r�m! Edward a m�sik oldalamra �lt, Jasper pedig az asztalon t�lr�l figyelt minket. Egy pillanatra azt �reztem, hogy fels�hajt, �s arra gondol, hogy � egy k�v�l�ll�, egy kirekesztett. Egy vaskos k�nyvet szorongatott a kez�ben. F�jdalmas arckifejez�s �lt ki az arc�n.

- V�gezt�nk egy kis nyomoz�st a m�ltadr�l. Az �jszaka New Yorkban j�rtam Jasperrel, �s ott tal�ltunk egy k�nyvet, a te csal�df�dr�l. Ami meg van t�zdelve n�h�ny mes�s t�rt�nettel, de van k�zte n�h�ny, ami nem csak mese. – magyar�zta Alice. Jasper a kezembe nyomta a k�nyvet, amit �n azonnal megismertem.

- Ilyen nek�nk is volt otthon.

- Onnan hoztuk el – mondta Jasper.

- �rtem, de ugye Josephnek nem esett baja?

- Ugyan, dehogy. � s�rtetlen. Nem is volt otthon, �s biztosan nem tal�lja a nyomunkat – mondta Alice

- Tal�ltunk benne egy t�rt�netet egy l�nyr�l �s egy fi�r�l, akik �r�k szerelmet esk�dtek egym�snak. A l�ny indi�n volt, innen az Olimpic-f�lszigetr�l. A fi� pedig egy k�kv�r� csal�d hatalmas vagyon�nak egyetlen �r�k�se. 20 �ves volt, �s el�gg� beteges, de a l�ny meggy�gy�totta a test�t, �s �r�k �letet adott a sz�v�nek. �regen haltak meg, egyszerre, egym�s karj�ban. L�tt�k feln�ni a d�dunok�ikat. Ha gondolod, elolvashatod. – mondta Jasper, majd a kezembe nyomta a k�nyvet. Csak megr�ztam a fejem, hogy nem akarom megfogni a k�nyvet. M�g mindig rettegtem meg�rinteni. Joseph sosem engedte, hogy a kezembe vegyem. B�rmit, b�rmikor elolvashattam, de ez az egyet sosem. Jasper meg�rezte a viszolyg�som, �s maga el� vette a k�nyvet, majd olvasni kezdett. Mindenki figyelte, ahogy a l�gy dallamos hangja bet�lti a szob�t. �reztem, ahogy az �rz�keim eltompulnak, �s ahogy megjelenik el�ttem egy l�tom�s. El�sz�r csak a tenger hangj�t hallottam, ahogy a finom homokot nyaldoss�k a feh�r habok, m�g halkan hallottam Jasper hangj�t a tenger morajl�s�n t�l. A k�vetkez� pillanatban m�r csak a s�s illat j�rta �t a t�d�met. Egy sziklaszirtet l�ttam magam el�tt, ahogy egy l�ny �lt. A haja hossz� volt �s majdnem olyan s�t�t, mint az �jszaka. B�san mag�hoz �lelte a t�rdeit �s a tenger hull�maira ringatta a test�t. Olyan volt, mint aki v�r valakit, �s mint aki addig nem is mozdul el onnan, m�g az a valaki meg nem �rkezik. Ott �lt a szikl�n �s v�rt a jelre. A horizontot n�zte, �s megl�tta azt, amire v�rt. Egy apr� cs�nak k�zeledett a t�lpart fel�l, a h�borg� tengeren h�nykol�dva. A sz�l hatalmas volt, �ri�si hull�mokat kavart a v�zen, a kis cs�nakot szinte porr� z�zva. A l�ny fel�llt �s a szirt sz�l�re s�t�lt. Mormolni kezdett a t�rzse �si nyelv�n, amit m�r csak a nagy szellemek ismertek. Behunyta a szem�t, kit�rta a karj�t, �s hagyta, hogy eluralkodjon rajta a m�mor. A cs�nak darabjai pont �gy t�ncoltak a tajt�kokban, mint a l�ny haja a sz�lben. A tenyer�t az �g fel� ford�totta, majd lassan maga el�tt �ssze�rintette. Az emberi f�lnek oly csod�s dallamba kezdett �nekelni, �s ahogy �nekelt a tenger megnyugodott. Mikor m�r csak a sima v�zt�k�r ter�lt sz�t el�tte a szikla legsz�l�hez l�pett, majd a m�lybe vetette mag�t. Nem esett nehez�re a hideg v�z �rint�se, sosem zavarta a hideg, s�t egyenesen �lvezte, ahogy k�r�l�leli a jeges v�z a test�t. N�h�ny karcsap�ssal oda�rt a fuldokl� fi�hoz, aki m�r az eszm�letveszt�s hat�r�n volt. N�h�ny esdekl� csap�st tett, hogy megmentse az �let�t, de a fagyos v�z m�r el�rte a sz�v�t �s teljesen tehetetlen �llapotba hozta, szinte megb�n�totta. A l�nynak semmi dolga nem volt, csak az �lla al� tenni finom ujjait �s a partra �szni vele. Gyorsan cselekedett, tudta, hogy csak pillanatok vannak h�tra. Minden erej�re sz�ks�ge volt, hogy a partra h�zza. Ott f�l pillanatra szusszant egyet �s ut�na megn�zte, hogy a fi� l�legzik e. Nem, nem l�legzik. Tudta, mit kell tennie. El�bb a sz�j�ra tapasztotta az ajk�t �s er�teljesen f�jt a fi� t�de�be, de az nem mozdult. �sszekulcsolta a k�t kez�t, majd a fi� mellkas�ra csapott. Hallotta, ahogy megreped a fi� bord�ja, de ezt a hangot egy m�sik hang is k�s�rte, a fi� keserves sz�vver�se. Felk�h�g�tt �s kik�pte a s�s tengervizet. R�snyire nyitotta csak ki a szem�t. L�tta maga el�tt a l�nyt, �s csak annyit tudott kiny�gni, hogy „Angyal”, majd �jra el�jult. A l�ny lehajolt a fi�hoz �s a f�l�be suttogott:

- Szerelmem, ha tudn�d, mi�ta v�rok r�d - azzal a karj�ba emelte a fi� �s eg�szen a rezerv�tumig s�t�lt vele. Hatalmas er� �s akarat volt benne, tudta, hogy nem adhatja fel, mert akkor elvesz�ti a f�rfit, akit annyira szeret �s akit csak most kapott aj�nd�kba. M�r �gett a t�z a t�bor k�zep�n �s mindenki tudta, hogy a t�rzsf�n�k l�nya ma megtal�lja a szerelmet, �s hamarosan elhagyja majd a t�rzset. A fi�t egy bund�kkal b�lelt emelv�nyre fektette. Az apj�hoz l�pett.

- A nagy istenek ma megaj�nd�koztak a szerelemmel, �s ez azt jelenti, hogy el kell hagynom a csal�dom - a l�ny hangja halk volt, a dobok majdnem teljesen elnyomt�k a hangj�t. A t�rzsf�n�k fel�llt, sz�tt�rta a karj�t, �s csendre intett mindenkit.

- A l�nyom megtal�lta a szerelmet �s ez�rt h�l�sak vagyunk a nagy szellemeknek. � most elmegy, de egyszer, ha majd kit�r a nagy h�bor� az indi�nok �s a hidegek k�zt, a sarja visszat�r majd mell�nk, hogy minket t�mogasson a csat�ban - majd �jra intett. Egy �j egyre gyorsul� ritmust j�tszottak. A falu s�m�nja a fi� �rz�ketlen test�hez l�pett, �s ugyanazon az �szi nyelven sz�lalt meg, mint a l�ny a sziklaszirten, mintha egy �tkot akarna levenni a fi�r�l. Az egyik pillanatban m�g szinte halott volt, a m�sikban meg m�r �lt �s az �j vil�got b�multa ami k�r�lvette �t. Angyal, suttogta megint. A l�ny csak r�mosolygott, majd �tadta mag�t a t�nc adta �lvezetnek. Egy �si r�tus volt, amit feh�r ember m�g sosem l�tott. Ez volt a Quilete n�k n�szt�nca. A f�rfi megbabon�zva figyelte, ahogy a l�ny k�jesem vonaglik az egyre gyorsul� dobok �tem�re. Minden mozdulata t�k�letes volt, �rz�ki �s elvar�zsolt. Apr� l�bai �ri�si porfelh�t kavartak maguk k�r�l. Majd a vad szenved�ly a tet�fok�ra h�gott, a l�ny t�rdre rogyott a fi� l�b�n�l, majd hanyatt vetette mag�t. Vadul kapkodott a leveg� ut�n, �s n�h�ny pillanatig csak pihent, hogy er�t gy�jts�n. A fi�nak elk�pzel�se sem volt, mit kellene tennie, csak a sz�v�re hallgatott. A kez�t ny�jtotta �s a l�ny has�ra cs�sztatta. Lassan haladt felfel�, minden egyes pillanat�t kihaszn�lva az �rint�snek, a nyak�ra k�szott, majd onnan a tark�j�ra. Megmarkolta a haj�t, majd mag�hoz h�zta �s megcs�kolta.

- Azt hiszem, hogy egy angyalt szeretek. – Azt�n persze a szerelm�k m�g aznap �jjel beteljesedett, �s a l�ny m�r �llapotos volt, mikor a fi� elvitte a l�nyt New Yorkba.

�jra visszat�rtem a jelenbe. Legel�sz�r Jasper f�tyolos hangj�t hallottam, azt�n az arcok is kirajzol�dtak el�ttem. Alice az egyik oldalamon �lt, Edward meg a m�sikon. Emmett m�g mindig a doh�nyz�asztalon, Rosaline a h�ta m�g�tt �llt, a keze a fi� v�ll�n pihent. Az egyetlen ember, aki fel al� j�rk�lt a szob�ban, az Jasper volt, a kanap�n t�l. A hangja elhalkult, majd mindenki egyszerre n�zett r�m.

- Most mi van? – k�rdeztem t�l�k

- Te err�l semmit sem tudt�l – sz�lalt meg Alice.

- Most hallom ezt a t�rt�netet el�sz�r – v�laszoltam f�lv�llr�l.

- Van m�g itt egy tucat mese a csal�dod h�stetteir�l. Az utols� bejegyz�s egy l�nyr�l, akit Taylornak h�vtak, akinek angyali sz�ps�ge volt, �s aki d�monian mag�ba bolond�totta az ap�dat – mondta, mik�zben a lapok tucatj�t p�rgette �t az ujjai k�zt. – Megsz�letett Josephine Sanders – olvasta fel Jasper az utols� lap utols� szavait. �reztem, ahogy v�gigszalad a testemen a hideg.

- Akkor az�rt mondta az indi�n sr�c, hogy testv�rek vagyunk. Szerintetek meg kellene ismerkednem vele? – k�rdzetem a k�r�l�ttem �l�ket.

- Ha t�nyleg Quilete vagy, akkor �sszer� lenne besz�lni vel�k, megtudni, hogy mivel j�r az �tv�ltoz�s – v�laszolta Edward egy fancsali grimasz k�s�ret�ben

- �tv�ltoz�s? – ism�teltem meg Edward utols� szav�t.

- Mi nem sokat tudunk ezekr�l a dolgokr�l – kezdte magyar�zni Emmett.

- Csak hogy azok az indi�nok egy r�gi legend�s l�nyek lesz�rmazottai – Rosalie hangj�n hallani lehetett, hogy ez a t�ny egy�ltal�n nem t�lti el csod�lattal. – �k k�pesek felvenni egy…egy farkas alakj�t. Nem tudjuk, pontosan h�nyan vannak, csak azt, hogy egy falka, egy alpha h�mmel. Aki t�rt�netesen az a kis bolh�s korcs Jacob. – ok�, ezt v�gom. De mi�rt ut�lj�k ennyire �ket? �s ez majd hogy befoly�solja az �n viszonyomat vel�k?

- A csal�dunk egy szerz�d�st k�t�tt vel�k, sok �vvel ezel�tt. Ez egyfajta b�kek�t�s volt, ami mag�ban foglalta, hogy megpr�b�lunk egym�s mellett �lni, b�kess�gben – magyar�zta Jasper.

- Mi ketten akkor m�g nem voltunk a csal�d tagja, de ahogy csatlakoztunk, �nk�nt v�llaltuk a veget�ri�nus �letm�ddal j�r� minden egyes fogadalmat – tette hozz� Alice. Az egyetlen ember, aki eg�sz id� alatt hallgatott, az Edward volt. Megfesz�lt testtel �lt mellettem, �s csak bamb�n b�mult maga el�. Pr�b�ltam kif�rk�szni a gondolatait, de valami�rt egyetlen hangot sem hallottam a fejemben. Csend volt, �ldott csend, de most tal�n jobban �r�ltem volna annak, ha hallom Edward �rj�ng�s�t, vagy k�ny�rg�s�t, vagy b�rmit. De csak csend volt. Biztos a sok inf� miatt van az eg�sz, �s az �n dr�ga kis agyam nem b�rja feldolgozni a hallottakat.

- El kell menned. Miattunk van az eg�sz. Az�rt v�ltozik a tested, mert genetikailag k�dolva van benned, hogy mi vagyunk a vesz�ly a sz�modra. N�lad ez egy v�dekez� mechanizmus, mint a h�tk�znapi ember immunrendszere – z�d�totta ki v�g�l a gondolatait Edward.

- Azt gondolod, hogy miattatok van? – k�rdeztem t�le, k�zben meg a szem�t kerestem, de sehogy sem tudtam belen�zni.

- Te nem tudhatod, de mi vagyunk az oka. Hallottam a fi�k gondolatait, ahogy minket okolnak. Vesz�lyesek vagyunk a t�rzs�kre, �s a mi megjelen�s�nk ind�totta be a folyamatot.

- Akkor sem �rtem, hogy mi�rt kellene, hogy elmenjek. Megtanulom kezelni a helyzetet �s ut�na m�r nem lesznek ezek az undor�t� karmok. �g�rem, de k�rlek, ne hagyj el. Megteszek mindent, csak ne hagyj el – a hangom esdekl� volt. K�ny�r�gtem neki, hogy bocs�ssa meg, ami vagyok.

- Josephine, nem te tehetsz r�la. Err�l csak mi tehet�nk – mondta Edward, �s mire befejezte a mondatot, m�r csak ketten voltunk a szob�ban. A t�bbiek kioldalogtak, b�r szinte biztos voltam benne, hogy a v�mp�rhall�suk lehet�v� teszi sz�mukra hogy minden egyes sz�t halljanak. – Kett�nk k�z�l nem te vagy az �tkozott, hanem �n, �s nem tudn�m elviselni, hogy miattam szenvedj. Szeretlek, b�rmi �ron, de azt nem akarom, hogy miattam �lj �gy, ahogy a t�bbi Farkas. El kell menned innen.

- �n nem megyek sehova, nem vagyok hajland� elhagyni t�ged, �s nem engedem, hogy elmenjetek. Azt meg hadd d�ntsem el �n, hogy nekem mi a legjobb – mondtam felh�zott orral. A remeg�s megint r�m t�rt, de azt hiszem, m�r tudom kezelni. – Egyezz�nk meg, amint vesz�lyes leszek r�d vagy b�rkire a csal�dban, azonnal �s v�g�rv�nyesen elmegyek – adtam ultim�tumot Edwardnak. � pedig egy�ltal�n nem ellenkezett.

- �gysem tudn�k n�lk�led �lni – mondta ki hangosan a gondolatait. El�gedetten nyugt�ztam a t�nyt, hogy nem tud n�lk�lem �lni, �s nem is el�g er�s ahhoz hogy ezt megpr�b�lja. De mi van, ha egyszer t�nyleg vesz�lyes leszek r� n�zve, �s t�nyleg el kell mennem. Ezen m�g r��r�nk gondolkozni. Most csak mi vagyunk, �s esetleg megpr�b�lhatn�nk �r�lni annak, ami most van: egym�snak.

- Sr�cok, minden ok�s, ha gondolj�tok visszaj�hettek – mondtam, mik�zben felpattantam a helyemr�l, �s az ajt�keretbe kapaszkodva kihajoltam az ajt�n. Rosaline �pp Emmettel volt elfoglalva, s�t hogy pontos legyek, azt hiszem, Emmett nyelv�vel. Alice csillog� szemeit Jasper arc�ra f�ggesztette, �s finom, apr�, oly t�r�kenynek t�n� ujjaival a fi� sebhelyeit simogatta. Annyira m�sok voltak, de m�gis l�tszott rajtuk, hogy odaad�an, v�g�rv�nyesen �s visszavonhatatlanul szeretik egym�st. Az � szem�kben mi Edwarddal is ilyenek lehet�nk. Vagy a mi k�tel�k�nk m�g nem ilyen szoros?

- Sr�cok, most egy kis ideig ne vegyetek leveg�t, ha nem gond – mondtam nekik, �k meg csak b�logattak. Er�sen koncentr�ltam, �s megpr�b�ltam v�gleg lenyugtatni magam. A kezemet n�ztem. T�njetek el, mondogattam magamban, �s a karmok lassan visszah�z�dtak a hely�kre. Kis v�r serkent ki a sebekb�l, de ugyanabban a pillanatban el is t�nt, teljesen nyomtalanul hegedt �ssze. A jobb kezemen a mutat� �s a k�z�ps� ujjam k�zt maradt egy nagyobb v�rcsepp, amit egyszer�en a sz�mhoz emeltem �s lenyaltam.

- Nem kell gondolatolvas�nak lenni ahhoz, hogy tudjuk, ezt most Edward sz�vesen megcsin�lta volna helyetted – mondta Emmett, azzal a kaj�n vigyorral az arc�n. Edward tork�t egy halk morg�s hagyta el. Jasper �s �n is bevetett�k a k�l�nleges k�pess�g�nket, �s hirtelen mindenki fesz�lyezetts�ge szertefoszlott, �s �nfeledt nevet�sben t�rt�nk ki.