A morg�s hamarosan abbamaradt �s egy kacaj v�ltotta fel. Edward nevetett, �s ut�na meg m�r mindenki. Azt�n az �n gyomrom korg�s�ra lett�nk figyelmesek.

- Hopp�. Azt hiszem, kaj�s vagyok – �llap�tottam meg, ahogy a gyomromra szor�tottam a kezem. – Egy �jabb sz�nalmas emberi sz�ks�glet – tettem m�g hozz�.

- Mit nem adn�k �rte, ha ilyet �rezhetn�k – vigyorodott el Emmett. Rosalie felpattant a hely�r�l, �s kiviharzott a szob�b�l. Hallottam az �v�lt� gondolatait. H�lye kis csitri, neki mindene megvan, �s m�gsem el�gedett. Azt�n m�r csak a gar�zs ajtaj�nak hangj�t hallottuk, �s a hatalmas g�zzal els�v�t� piros BMW hangj�t.

- Valami rosszat mondtam? – k�rdeztem, ahogy a t�bbiekre n�ztem.

- Nem, csak mi�ta megjelent�l az �let�nkben, Rosalie el�gg� padl�n van. �ri�si �rzelmi kicsapong�sai vannak, n�ha lehetetlen mellette kib�rni – mondta Jasper.

- De hisz mindene megvan. Boldog szeret� csal�d, �r�k sz�ps�g.

- Nem j�l l�tod. Irigyel t�ged, ami�rt te sz�lhetsz gyereket. Hi�ba az �r�k �let, ha ez nem adathat meg neki – Emmett arc�n egy f�jdalmas fintor jelent meg.

- Sosem gondoltam arra, hogy kisbab�m legyen, nem �rzem magam alkalmasnak az anyaszerepre – a gyomrom �jra korgott. – Ideje lenne mennem, valamit ennem kellene – azzal fel�lltam a helyemr�l. Edward is �gy tett, �s j�tt ut�nam.

– Egyed�l akarok hazamenni. – mondtam gondolatban.

- Nem akarok veszekedni veled, de nem hagyom, hogy egyed�l l�gy otthon – mondta lehajtott fejjel. Mi�rt nem n�z a szemembe? Nem v�laszoltam, csak fogtam a sisakom, �s fel�ltem a motorra, a korm�nyhoz, � meg m�g�m telepedett. Lez�rtam az elm�m, nem hagytam, hogy hallja, mit gondolok, �s �n sem hallom, amit � gondol. Most mag�nyra van sz�ks�gem. Meg�lltam a h�z el�tt Adam kocsija sehol sem volt. M�r csak Edwardot kell ler�zni valahogy. V�gig a nyomomban volt. Az ajt�hoz l�ptem, kiz�rtam, �s benyitottam a h�zba.

- Figyelj, Edward, szeretn�k egyed�l lenni egy kicsit. Jobb lenne, ha most elmenn�l. – mondtam, �s hallottam a saj�t hangomon a szomor�s�got. Edwardra n�ztem �s pont ugyan ezt az �rz�st l�ttam t�kr�z�dni a feket�n izz� szemeiben.

- H�t… ha ezt akarod – hallottam a hangj�n hogy megs�rt�d�tt. Basszuskulcs, ez most mi�rt kellett?

- Igen, ezt akarom – a hangom kem�ny volt, de nem annak sz�ntam. �rezhet� volt benne a t�ske, de mi�rt �rzem ezt? Mi�rt viszonyulok hozz� �gy? Ezzel csak elmarom magamt�l �t. A k�vetkez� pillanatban, mikor a szem�be akartam n�zni, m�r nem volt sehol. Na, tess�k Josie, ez hat�rozottan �gyes volt.

Bel�ptem a h�zba �s kulcsra z�rtam magam m�g�tt az ajt�t. A kulcsot a f�ldre dobtam, majd egyenesen a h�l�ba vettem az ir�nyt. A szob�m ajtaj�t is kulcsra z�rtam, hogy minek, nem tudom, mivel a szoba egyik fala csupa �veg. Ha valaki akar, bej�n rajta, �s az ajt� a val�s gondjaimt�l nem v�laszt el. Egy m�sik ajt�t kellene ahhoz bez�rnom, de arra sosem leszek k�pes. Levetettem a ruh�m jav�t, �s elny�ltam az �gyamon. Hirtelen f�rads�g t�rt r�m, azt vettem �szre, hogy a csontjaimig hatol a f�rads�g. Mintha valaki �lmot k�ld�tt volna r�m. A szemh�jamra �loms�ly nehezedett. Az utols� gondolat, amire m�g eml�kszem az �bers�gb�l, hogy el kell mennem Jacobhoz, besz�lni vele.

Arra �bredtem, hogy tiszt�ra leizzadtam, �s hogy a napsugarak az arcomat cir�gatt�k. Napsugarak, itt Forksban. Ny�jt�ztam az �gyon. Hogy lehet, hogy egy pihepuha nagy baldachinos �gyban fekszem, selyem p�rn�k k�zt, �s m�g mindig s�t a nap? Felk�ny�k�ltem, hogy k�r�ln�zhessek a szob�ban. Egy antik b�torokkal �zl�sesen berendezett szoba volt, de nem ismertem fel. M�g sosem j�rtam itt kor�bban. Az �ggyal szembeni falom egy Monet-festm�ny l�gott, a Vitorl�sverseny Sainte-Adresse-ben.

Sz�p volt, csod�ltam meg oldalra hajtott fejjel. Ki tudja, mennyi ideje b�multam m�r a k�pet, mire �jra feleszm�ltem, hogy nem tudom, hol vagyok. Kitakar�ztam, majd ki�ltem az �gy sz�l�re. A k�t f�gg�ny k�z�tti r�szen besz�r�d� f�ny egyre jobban zavart, jobban, mint a t�ny, hogy egy idegen helyen vagyok. Belel�ptem a papucsba, ami az �gyam mellett volt elk�sz�tve. Lassan indultam el az ablak fel�, minden egyes l�p�semt�l felropogott az �don fekete parkett a talpam alatt. Vaskos damaszt drap�ri�k voltak, csak nehezen tudtam sz�th�zni �ket, de ahogy szabad r�l�t�som volt az ablakon t�lra, el�llt a l�legzetem. Hol vagyok? Ez biztos nem Forks, �s nem Washington �llam. S�t teljesen biztos, hogy nem vagyok Amerik�ban. Hogy ker�l�k ide, ahol most vagyok? Felvettem a pongyol�mat, �s �gy d�nt�ttem, megtudom a k�rd�seimre a v�laszokat. A hatalmas �don ajt�hoz l�ptem, �s felm�rve a helyzetet minden er�t belevittem az ajt�nyit�sba. Az ajt� akadozva �s nyikorogva nyit�dott ki. Kil�ptem a folyos�ra, ahol �jabb remekbe szabott k�pek l�gtak a falakon. A szoba, ahonnan kil�ptem, a folyos� v�g�n volt, �gy nem kellett sokat gondolkodnom, merre menjek. A l�baim mintha pontosan tudn�k, merre kell menni�k. Egyszer csak egy ajt�val szemben tal�ltam magam. Egy �jabb bazinagy vaskos ajt�. Kinyitottam �s kil�ptem a f�nybe. Odakint voltam. �s a l�tv�ny a szoba ablak�b�l teljes m�rt�kben elt�rp�lt a mostani el�m t�rul� l�tv�ny mellett. Egy ezer�ves v�ros l�tk�pe t�rult el�m. R�m�ban vagyok, az �r�k v�rosban. Megfordultam, hogy megn�zzem az �p�letet, amib�l kil�ptem. Egy k�rkupol�s h�z volt, magasan a v�ros felett, �don, mint a berendez�se. Vajon csak a t�rben utaztam vagy az id�ben is? A mellv�dhez l�ptem, hogy jobban szem�gyre vehessem az el�m t�rul� l�tv�nyt. Odalent kocsik is k�zlekednek, b�r nem olyanok, mint Amerik�ban, de n�gy kerek�k van �s gurulnak.

- Fel�bredt�l? – hallottam a hangot a h�tam m�g�l. Joseph hangja. Akkor ez m�gsem egy �lom. � most New Yorkban van, �n meg Forksban. Vagy m�gsem?

- Joseph – mondtam, �s megfordultam. Joseph volt, teljes val�j�ban. Pont �gy n�zett ki, mint mikor elint�zte a forksi sulit. T�k�letes angol �riember benyom�s�t keltette. – Joseph, hol vagyok? – k�rdeztem kit�rt karokkal.

- Hol lenn�l: Pont ott, ahol m�r k�zel 16 �ve. R�m�ban – mondta, meglepetten az arcom l�tt�n. – 1971-et �runk �s itt �l�nk, mi�ta a sz�leid meghaltak – tette m�g hozz� az inform�ci�kat.

- T�nyleg, m�r eml�kszem – mondtam, de felriadtam, mire t�nyleg az elm�mbe k�szhattak volna a gondolatok. Fura csikorg� hangot hallottam, mind mikor az �vegen h�zg�lnak valamit. �jra Forksban voltam, a szob�mban, �s ahogy megszokta a szemem a f�nyt, m�r l�ttam is a hang forr�s�t. Adam a kulcs�val csikorgott az egyik ablakon. H csak f�l perccel k�s�bb j�n, akkor tudtam volna, hogy mi�rt voltam R�m�ban.

- Nem tudt�l bej�nni? – k�rdeztem, ahogy kinyitottam neki a teraszajt�t.

- Valami�rt nem fordult el benne a kulcs – mondta, ahogy bel�pett a szob�ba. – Bocs, hogy fel�bresztettelek – k�rt eln�z�st.

- Semmi gond, �gyis van m�g egy kis elint�znival�m – v�laszoltam, majd a szekr�nyemhez l�ptem. Ruh�k ut�n kutattam benne. Valami olyan kell, ami j�l �ll, m�gsem hivalkod�. Valami olyan, amiben gond n�lk�l megjelenhetek a rezerv�tumban. De hiszen �k is emberek. Mit sz�m�t minden, ami van? �s ha igaz, akkor az � v�r�k is cs�rgedezik az ereimben, mi�rt ne mehetn�k olyan cuccban, ami k�nyelmes, �s amiben j�l �rzem magam. �gy h�t magamra �lt�ttem a kedvenc szakadt farmerom, meg egy jobb vil�got l�tott fels�t �s beintettem Adamnek.

- Nem kell megv�rnod, nem tudom, mikor j�v�k. Ha baj van, jelentkezem – fojtottam bel� a sz�t. Tudtam, hogy mit akar mondani, hallottam. Magamhoz vettem a Sebring kulcs�t, �s �tra keltem. Pont arra, amerre Edwarddal, mikor motorral ment�nk. Nem siettem, hiszen magam sem tudom, hogy mi�rt megyek oda. Semmi �rtelme, b�r az elm�lt n�h�ny napnak eddig t�nyleg semmi �rtelme nem volt. M�gis itt vagyok, f�l tucat v�mp�rral meg ki tudja mennyi farkassal, arr�l nem is besz�lve, hogy bennem mennyi minden v�ltozott meg. A testi v�ltoz�sok annyira nem is fontosak, mint a lelkiek. Szerelmes vagyok egy fi�ba, aki nem is ember, aki egy angyal, �s aki viszontszeret. Most m�gis �gy �rzem, hogy amit teszek, az � akarta ellen�re val�, �s hogy ezzel megb�ntom �t. De meg kell �rtenie, tudnom kell, hogy mi t�rt�nik velem �s f�leg, hogy mi�rt. Azt sem tudtam, hova tartok, csak az �szt�neimre hallgattam �s egyenesen el�re haladtam a 110-esen, a part fel�. Washingtonhoz viszony�tva sz�p id� volt. Kicsit leengedtem a kocsi ablak�t, �s �reztem, ahogy a szell� a s�s illattal t�ncol be a ny�l�son. A sz�vem egyre hangosabban kalap�lt a mellkasomban, �reztem, hogy k�zeled�nk. Kisebb csoportosul�st l�ttam magam el�tt, lass�tottam, majd meg�lltam.

- Hello – k�sz�ntem, ahogy oda�rtem hozz�juk. – Bocs, egy Jacob Black nev� sr�cot keresek – mondtam nekik, akik egy aut� k�r�l sokasodtak. Egy puffan�st hallottam, pont olyat, mint mikor valaki beveri a fej�t. Mindenki engem n�z, �s senki sem sz�l hozz�m. Egy pillanattal k�s�bb m�r tudtam, hogy mi�rt. A keresett fi� �pp a kocsi alatt volt, �s beverte a homlok�t, mikor meghallotta a hangom. Kim�szott a kocsi al�l, az olajos kez�vel megd�rzs�lte a homlok�t.

- V�gre hazaj�tt�l – mondta, pont olyan �t�l�ssel, mint az els� tal�lkoz�sunkkor. – A v�rszop�d elengedett?

- Nem kellett enged�lyt k�rnem. Ne h�vd �gy. El is mehetek – mondtam hat�rozottan, majd megfordultam.

- Ne! – mondta a sr�c, �s m�r el�ttem is termett, hogy meg�ll�tson. A kez�t t�r�lgette egy olajos rongyban. – Hemakshi Ananyia – mondta �s r�m mosolygott.

- Kinek sz�l�tott�l? – k�rdeztem.

- Ez a neved – v�laszolta r�viden, �s l�ttam a szem�ben, hogy �lvezi, hogy nem v�gom a dolgokat.

- Engem Josephine-nek h�vnak – er�sk�dtem.

- �n sem mondtam m�st. A neved pont ez jelenti a t�rzs�nk nyelv�n. Aranyszem� Hemakshi Josephine. Mindegy, ugyanaz. Te! – a hangja megint �t volt f�tve �rzelemmel, a mellkasa vadul l�ktetett. – Gyere! – kez�be kapta az eny�met �s vonszolni kezdett. A t�bbiek csak a tekintet�kkel k�vettek. Mindenki r�lam sugdosott, vagy r�m gondolt. Mindenki boldogan nyugt�zta, hogy v�gre meg�rkezett a l�ny, akinek itt a helye.

- Hova megy�nk? – k�rdeztem, mikor egy lepukkant kocsi fel� tartottunk.

- A faluba, ott v�rnak az �regek. Tudt�k, hogy elj�ssz, csak id� k�rd�se volt – magyar�zta.

- Rendesen t�rzsf�n�kkel, meg s�m�nnal? – k�rdeztem. �reztem, ahogy a fi� lelkesed�se is �tragad r�m.

- Persze. Att�l, hogy van villany meg internet, m�g h�ek vagyunk a r�gi id�kh�z – vigyorogva n�zett r�m, k�zben kinyitotta a kopott Chevrolet ajtaj�t. – Apa nagyon fog neked �r�lni – villantotta meg a mosoly�t �s az oly t�k�letes fogsor�t, mik�zben beind�totta a kocsit. Alig t�z perc z�tyk�l�d�s ut�n meg�rkezt�nk egy kis h�zhoz. A t�rdem megremegett, ahogy kisz�lltam a kocsib�l. K�t l�p�snyire k�vettem Jacobot a h�z fel�.

- Gyere. Nem kell f�lni, nem �k azok, akik b�ntani akarnak. – mondta. A mosolya �pp olyan megnyer� volt �s hat�rozott, mint Edward�, de m�gsem olyan f�ld�nt�li, olyan t�voli. � itt volt velem, �s �lt, l�legzett. Jacob a kilincsre rakta a kez�t majd egy gyors mozdulattal benyitott a h�zba.

- Fiam, te vagy az? – j�tt bentr�l egy k�rd�s.

- Igen apa, �n vagyok. �s hoztam neked egy meglepet�st – azzal maga el� tess�kelt. Sz� szerint �gy l�k�tt be a k�sz�b�n, aminek majdnem egy hat�sos hasra es�s lett a v�ge.

- Josephine Hemakshi, �jra k�zt�nk vagy – j�tt el�m egy f�rfi, de nem a saj�t l�b�n, hanem kerekessz�ken. – �dv�z�llek itthon – mondta a f�rfi �s a kez�t ny�jtotta fel�m. – Billy Black vagyok – tette hozz�.

- �n is �r�l�k, hogy itt lehetek – nem tudtam mit mondhatn�k, hiszen a nevem is tudj�k, �s t�bb mint val�sz�n�, hogy sokkal t�bbet is tudnak r�lam, mint �n magam.

- A k�rd�sek, amik a lelkedben sokasodnak, hamarosan v�laszra lelnek, �s akkor megb�k�l az �leted, �s boldog leszel, b�rki is legyen a v�lasztottad – j�tt ki a szob�b�l egy m�sik f�rfi. – Nem sz�m�t, kit szeret a sz�ved, egyszer megtal�lja a boldogs�got. �s ne t�r�dj ezekkel a fiatal eszemet farkask�lyk�kkel, te meg�rdemled, hogy boldog l�gy – mondta, mik�zben Jacob fel� b�k�tt a fej�vel. A hat�rozotts�g ott csengett a hangj�ban, �s az elsz�nts�g pedig a szem�ben.

- H�t te? – k�rdezte Emmett Edwardt�l, mikor szembetal�lkozott vele a h�z el�tt. – Azt hittem, hogy reggelig nem is l�tunk.

- Most m�gis itt vagyok – v�laszolta morcosan Edward.

- Ok�, bocs, hogy k�rdeztem – tartotta fel a kezeit Emmett megad�an.

- Rosalie hazaj�tt m�r? – k�rdezte Edward.

- M�g nem. J�t tesz neki, ha kicsit kiszell�zteti a fej�t – mondta Emmett

- Ez is az �n hib�m. Minden az �n hib�m – fakadt ki Edward.

- Azt hiszem, most igaz�b�l Jasper t�rsas�g�ra v�gysz a legjobban. Nem maradhatsz ilyen �llapotban. Carlisle �s Esme nem �ln�k t�l, ha l�tn�nak szenvedni – mondta Emmett. � nem volt a szavak �s az �rzelmek embere, most m�gis igaza volt. Edward egyik r�sze esdeklett Jasper k�pess�g��rt, hogy k�nny�tsen a f�jdalm�n. Viszont a m�sik �lvezte a szenved�st. A sz�rny a sz�ve m�ly�n im�dta, mikor Edward ostorozza mag�t.

- � t�ged szeret, t�rt�nj�k b�rmi, � �lete v�g�ig t�ged szeret majd – l�pett oda hozz� Alice, �s finoman megsim�totta Edward arc�t.

- Az �lete v�g�ig, pont ez az. Nem k�rhetem t�le, hogy adjon fel miattam mindent. Nem tehetem ki ennek az �letnek, amit mi �l�nk. �s � egy farkas lesz�rmazottja, � nem is lehet egy k�z�l�nk. Belehalna a m�regbe, ami bel�lem �rad. – m�g csak be sem ment a h�zba, sarkon fordult �s berohant az erd�be. A hat�rvonalig rohant, �s feltett sz�nd�ka volt �tl�pni, �s Josie ut�n rohanni. De azt�n a szeme el� villant Carlisle les�jt� tekintete. Nem teheti meg ezt az apj�val, nem okozhat neki csal�d�st. Hirtelen meg�llt a k�pzeletbeli hat�rvonalt�l alig n�h�ny centire. Magatehetetlen�l m�szk�lt fel-al�, pont, mint az �hes oroszl�n a ketrece r�csai m�g�tt. Megtorpant, kit�rta a karj�t, �s m�lyet szippantott a leveg�b�l. �rezte Josie illat�t oda�tr�l. M�gis elment, hogy megtudja, ki is � val�j�ban

- Mi�rt? Mi����rt? – �v�lt�tt fel f�jdalmasan. – Mi�rt �gy, �s mi�rt �? – rogyott t�rdre az avarban. Hanyatt fek�dt az avarban �s n�mas�gba burkol�dva v�rta, hogy j�jj�n valami jel, j�jj�n a megv�lt�s.

- Edward szeretlek, �s veled akarom az �r�k boldogs�got – ez volt a jel. Josie gondolata a t�volb�l, valahonnan Billy �s Jacob gondolatai mell�l. M�g Jacob mellett is r�m gondol, futott �t az agy�n, �s boldogs�g k�szott be a sz�v�be.