- Rohadt kuty�k – morcogott Rosalie alig hallhat�an.

- Jaj, k�rlek halkabban, m�g fel�breszted – sz�lt r� Emmett – Meg am�gy is, te is j�l tudod, hogy nem a mi farkasaink voltak, ez valami eg�sz m�s volt.

- Ok�, bocs, csak ki vagyok akadva - v�gott vissza Rosalie, de vigy�zott, hogy a szavai csak a v�mp�rf�l sz�m�ra legyenek hallhat�ak.

Pont abban a szob�ban �bredtem, ahol az el�bb. Az el�bb m�g vil�gos volt, �s besz�r�d�tt a nap, most meg koroms�t�t van odakint. Rosalie az �gyam melletti sz�ken �lt keresztbe rakott l�bbal. Emmett az �gyam oldal�nak vetett h�ttal a f�ld�n �lt, �s egy vaskos k�nyvet tartogatott a kez�ben. Halk ajt�nyit�d�st hallottam, Alice l�pett be rajta.

- Mi van? – k�rdezte Rose.

- Csak enni hoztam neki, mert m�r fent van – v�laszolta Alice, Emmett felugrott a hely�r�l �s elvette Alice-t�l a t�lc�t.

- Sziasztok – mondtam halkan. – Mennyit aludtam? Hol van Edward? J�l vagy? – k�rdeztem.

- �n j�l, viszont te nagyon ki�t�tted magad, �s el�g sokat aludt�l. Edward elment megkeresni azt a valamit, hogy meg�lje.

- Elengedt�tek egyed�l? Elment az eszetek! – �ltem fel az �gyon. Pr�b�ltam fel�llni, de megsz�d�ltem. Rose kapott el �s fektetett vissza az �gyba.

- Nem ment egyed�l. Jasper vele van. Neked viszont pihenned kell, m�g gyenge vagy.

- Tudod, hogy az �letemet k�sz�nhetem neked. J�v�k neked eggyel – mondta Emmett, ahogy el�m rakta a kaj�val megpakolt t�lc�t.

- Szerintem kvittek vagyunk, sz�val egy-egy – v�laszoltam neki, �s k�zben eltoltam magamt�l a t�lc�t – Nem vagyok �hes – mondtam.

- Enned kell. Carlisle is azt mondta. Gyenge vagy, �s sz�ks�ged van t�pl�l�kra. Mi nem tudunk neked �gy seg�teni, ahogy te tetted Emmettel – mondta Alice, �s ellentmond�st nem t�r�en el�m nyomta a p�lc�t. Majd Rose �s Emmett is az �gyamhoz l�ptek, �s v�gig engem b�multak, m�g meg nem ettem mindazt, amit Esme k�sz�tett. Miut�n v�geztem, �k is bej�ttek a szob�ba. Rose �s Alice mentek ki. Emmett nem t�g�tott az �gyam mell�l.

- J�l vagy? – k�rdezte Carlisle, mik�zben az egyik kis asztalra pakolta az orvosi t�sk�j�t.

- Igen, m�r sokkal jobban.

- Emmett, k�rlek, kimenn�l? – k�rte Carlisle a fi�t, aki az �gyam t�loldal�n �lldog�lt.

- Mi�rt? – k�rdezett vissza Emmett kiss� emelt hangon.

- Mert szeretn�m megvizsg�lni Josephine-t, �s szerintem Edward nem �r�lne neki, ha te bent maradn�l – mondta el indok�t Carlisle. Emmett erre nem v�laszolt, csak lomha l�ptekkel az ajt� fel� indult, majd becsukta maga ut�n azt, de nem hallottam a tov�bbra is t�volod� l�pteit. Az ajt�n k�v�l maradt, de nem moccant. Fojtott hang� besz�lget�s sz�foszl�nyait hallottam. Alice hangj�t ismertem fel els�re.

- Hamarosan visszat�rnek. De nem j�rtak sikerrel, jobb, ha Edwardot hagyjuk �gy, ahogy van. Ki van akadva, �s Jasper is nagyon f�radt – magyar�zta Alice.

- De olyan lelki�llapotban nem mehet Josie k�zel�be, megint el�julna – �llap�totta meg Rosalie.

- Ezt � is pontosan tudja – mondta Alice.

- De nagyon fognak szenvedni mind a ketten, amint Jasper jobban lesz, m�ris l�thatj�k egym�st – mondta Emmett. T�bbet nem hallottam, mert Carlisle hideg karja visszar�ntott a koncentr�ci�mb�l. Sz�val Edward nem j�n hozz�m, m�g Jasper nem j�n rendbe. Vajon mit�l j�n majd rendbe? Az �n v�rem seg�tene neki, csak �n lenn�k t�le padl�n megint, gondoltam magamban

- Azt felejtsd el, semmi esetre sem teheted ezt – mondta valaki. �n �s Carlisle is Esm�re n�zt�nk.

- Te nem hallottad, mit mondott? – k�rdezte Carlilse-t�l �s fel�m mutatott.

- De �n nem mondtam semmit, �n… �n csak gondoltam. Arra hogy Jaspernek mellettem kell lennie, hogy l�thassam Edwardot, hogy lenyugtassa a lelk�t. De Jasper kimer�lt �s tal�n az �n v�rem seg�tene neki – hadartam el gyorsan

- Igen, pontosan ezt mondta az el�bb is – Esme �rtetlenkedett azon, hogy Carlisle ezt mi�rt nem hallotta.

- �n nem hallottam semmit. Dr�g�m, mindannyian ki vagyunk mer�lve, vad�sznunk kell. Felv�ltva megy�nk majd, hogy mindig legyen itthon valaki Josephine mellett. El�sz�r te m�sz Edwarddal �s Jasperrel. Majd Alice, Rose �s �n megy�nk. Emmettnek m�g nincs sz�ks�ge a t�pl�l�kra, h�la Josienak – mondta Carlisle �s Esme csak b�lintott. Az �gyam sz�l�re �lt �s a hajamat simogatta. Majd hirtelen fel�llt, kiment a f�rd�be, �s azzal a gyorsas�ggal t�rt is vissza egy f�s�vel a kez�ben.

- Szabad? – k�rdezte, mik�zben vissza�lt mell�m.

- Persze – mondtam h�l�san, mivel tudtam, hogy m�r csupa csimb�k a hajam, �s ha �gy marad akkor nem lesz m�s, mint hogy le kell v�gatni, azt viszont nem akartam. Esme �vatosan f�s�lni kezdett. Azt sem vettem �szre, hogy Carlisle mikor ment ki a szob�b�l.

- Nagyon ki van mer�lve. Ker�lni kell a veszeked�seket �s az �rzelmi kit�r�seket. Most nagyon �rz�kenyek az antenn�i az ilyenre, b�rmilyen kicsi kis v�ltoz�s �jabb eszm�letveszt�ssel j�rna n�la.

- Farkasok – mondta Rose �s vett egy m�ly l�legzetet. - Vagyis csak egy, azt hiszem, az a Black fi�. Biztos Josie miatt j�n.

- Besz�lek vele. M�g nem tudjuk, mit akar, addig jobb, ha Josie nem is tud r�la – mondta Carlisle, �s a bej�rati ajt�hoz ment, megel�zve, hogy Jacob csengessen. – Gyere be – invit�lta beljebb a fi�t.

- Eln�z�st, hogy csak �gy bejelent�s n�lk�l, de Josieval szeretn�k besz�lni.

- Semmi gond, �s be kell valljam, �r�l�k is neked. J� hogy itt vagy – mondta Carlisle, �s a dolgoz�szob�ja fel� terelgette a fi�t. Jacob �s Rose tekintete �sszeakadt, �s szikr�kat sz�rt.

- Nyugi, nem az � hib�ja – Emmett pr�b�lta csit�tani Rosaliet, de nem nagy sikerrel.

- Menj�nk – azzal sarkon fordult, �s a h�z m�sik cs�csk�be ment Emmettel. Alice visszament Josiehoz �s Esm�hez. A n� befonta a l�ny haj�t, �gy nem lesz gond, m�g az �gyhoz van k�tve.

- Azt hiszem, hogy az egyezs�g, amit a d�dap�ddal k�t�tt�nk, most m�g szorosabb k�tel�ket hoz l�tre k�zt�nk. B�r ez az eg�sz nem k�telez benneteket semmire, de tudnod kell, hogy nagyra becs�ln�m a t�rzsed seg�ts�g�t – kezdte a mond�k�j�t Carlisle. – Egy k�l�n�s l�ny tany�zik Forksban, ami nem csak az emberekre vesz�lyes, hanem a mi �s a ti fajt�tokra is. Tegnap �jjel meg�lt egy l�nyt a v�rosb�l, �s att�l tartok, nem is ez volt az els� alkalom, �s ha nem fogunk �ssze, akkor m�g t�bb �ldozat is lehet, �s ne adj isten, ak�r m�g t�bb sz�rnyeteg is.

- Sz�rnyeteg – ism�telte Jacob

- Igen, egy fura pokoli teremtm�ny, azt hittem, hogy a fajt�nk m�r kiirtotta, de ezek szerint t�vedtem. Egy farkas. Nem, nem olyan, mint ti – r�zta meg a fej�t, ahogy l�tta, hogy Jacob sz�l�sra nyitja a sz�j�t. – � egy v�rfarkas. Nem alakv�lt�. � nem tudja befoly�solni az �tv�ltoz�st, n�la ez k�nyszer, a telihold hat�sa – magyar�zta Carlisle. Jacob meg csak megsemmis�lten n�zett maga el�.

- �n akkor sem d�nthetek, ezt a tan�ccsal is meg kell besz�lni. Csak annyit tehetek, hogy sz�lok az �rdeketekben, �s hogy a mi sz�munkra is pont annyira fontos az �gy megold�sa, mint a ti sz�motokra.

- K�sz�n�m, ifj� bar�tom, a te b�lcsess�ged vetekszik a d�dap�d�val. Egyszer nagyszer� vezet�je leszel a t�rzsednek – mondta Carlisle, �s a kez�t ny�jtotta Jacob fel, � pedig viszonozta a gesztust.

- De az�rt szeretn�m l�tni Hemakshi-t.

- Elhiszem, hogy agg�dsz �rte. Most pihen, de amint jobban lesz, megmondom, hogy kerested, �s t�ged is �rtes�telek.

- Ragaszkodom hozz� – er�sk�d�tt Jacob.

- Jacob, k�rlek, ne nehez�tsd meg a helyzetet m�g enn�l is jobban. Tudom, hogy neked legal�bb annyira fontos Josie sorsa, mint nek�nk. De hidd el, j� kezekben van �s vigy�zunk r�. Most viszont a legfontosabb, hogy elkapjuk azt a valakit, aki olyan vesz�lyes a sz�munkra. �s ne feledd el az els� tal�lkoz�sotokat, akkor is nagyon zaklatott lett.

Jacob nem sz�lt semmit, csak fel�llt �s megad�an t�vozott a szob�b�l. Az ajt�ban m�g visszafordult.

- A tan�cs ma este megbesz�li, hogy mik�pp a tov�bbiakban, �s �rtes�tenek a d�nt�s�kr�l. Ha megsz�letett a tan�cs v�lem�nye, visszaj�v�k, �s tudatom veled. A viszontl�t�sra, �s nem kell kik�s�rnetek – mondtam, majd az ajt�n �t t�vozott.

- Ennek meg mi baja? - k�rdezte Rosalie.

- Josiet akarta volna l�tni, de megbesz�lt�k a dolgot, �s a k�z�s probl�m�nkat is. Azt a valakit az erd�ben.

- Megj�ttek – j�tt le a l�pcs�n Alice, �s abban a pillanatban kiny�lt az ajt� �s bel�pett rajta a k�t Cullen. Edward majd felrobbant a d�ht�l. Jasper viszont teljesen kifacsart volt, ny�zott �s f�radt. Kik�sz�tette Edward �rzelmi �llapota.

- Nem tudtuk elkapni – kezdte Edward.

- Egy ideig k�vett�k a nyom�t az erd�ben, de azt�n egyszer�en mintha kett�ny�lt volna alatta a f�ld, �s elt�nt, nyoma veszett – folytatta Jasper. – Att�l tartok meg kell v�rnunk a k�vetkez� holdt�lt�t ahhoz, hogy a nyom�ra bukkanhassunk. Ut�na viszont neh�z dolgunk lesz. El�bb el kell kapnunk, ut�na pedig v�gezni vele. Hatalmas er�re lesz sz�ks�g�nk, mindannyiunk�ra.

- Hogy van? – k�rdezte Edward, �s a tekintet�t az emelet fel� ford�totta.

- J�l, m�g kicsit levert. Emmett van vele, nem is t�g�t mell�le. Pihen�sre van sz�ks�ge, �s nyugalomra.

- Tudom, pontosan tudom, hogy nem mehetek fel hozz�, �s nem �lelhetem magamhoz. Jaspert is kik�sz�tem, akkor Josie bele is halhatna. Mondj�tok meg neki, hogy szeretem, de mindez az � �rdeke.

- Ezzel � is pont annyira tiszt�ban van – s�gta Alice, majd a kez�t ny�jtotta Jasper fel�, �s mind a ketten Josie szob�j�ba mentek

- Sziasztok – mondtam. Jasper t�nyleg ki volt k�sz�lve. F�radt volt, a karik�k a szeme alatt m�g l�tv�nyosabbak, m�g s�t�tebbek voltak, mint egy sima h�tk�znap.

- Hogy vagy? – k�rdezte, �s le�lt az �gyam sz�l�re.

- �n jobban, te viszont ramatyul festesz. Ez is miattam van.

- Ugyan, Josephine, ne hib�ztasd magad. Pihenj, �s ha nem zavar, itt maradok melletted. Megnyugtat.

- Engem nem zavar, pihenj csak. Viszont nem leszek j� t�rsas�g, �lmos vagyok – mondtam.

- Pihenj csak, az �lmok majd meghozz�k a megnyugv�st – az utols� szavakat m�r alig hallottam, a szemh�jam elnehez�l, �s m�ly �lomba zuhantam. Jasper �t�lt a sz�kre, ahol Rose �lt, m�g aludtam. Alice is kiment a szob�b�l �s mi csak ketten maradtunk. F�l �ra eltelt�vel kiny�lt az ajt�, Edward volt a k�sz�b�n k�v�l. Nem l�pett be.

- Szerintem nyugodtan bej�hetsz, m�lyen alszik. Most nem fogod b�ntani – mondta Jasper. Edward �vatosan bel�pett a szob�ba, a l�ba szinte alig �rintette a padl�t. Zajtalanul k�zeledett az �gyhoz.

- Csillapodj – suttogta Jasper. Edward �rezte a sz� hat�s�t, �s azt, hogy a lelke, m�r ami m�g megmaradt neki, lenyugszik.

- Olyan b�k�sen alszik, �s olyan gy�ny�r�.

- Igen, az, �s nagyon szeret t�ged. Mindenn�l jobban. Az �let�t adn� �rted.

- Mondd meg, mi �rtelme lenne a l�tez�snek, ha �t elvesz�ten�m?

- Edward, mindent meg kell tenned az�rt, hogy m�k�dj�n. �t az is elpuszt�tan�, ha nem maradn�l vele, mondv�n hogy az � �rdeke. K�zdeni kell, �s �n mindenben melletted, mellettetek �llok, �s az eg�sz csal�d is. Fontos, hogy boldog l�gy. M�r Rosalie is megb�k�lt.

- � is csak az�rt, mert megmentette Emmettet.

- Sz�m�t, hogy mi�rt?

- Nekem igen. Ti nem ismeritek �t, ti nem az�rt szeretitek, ami�rt �n. Hanem az�rt, mert �n szeretem, �s akkor ezt a k�teless�geteknek �rzitek – mondta Edward, k�zben l�gyan simogatta az alv� l�ny arc�t.

- Rengeteg id�nk lesz, hogy megismerj�k, �s megszeress�k �t az�rt, amilyen. De szerintem ezt a szeretetet is tiszteletbe kell tartanod. Gondolj bele. � egy ember, a t�pl�l�kunk. M�gis itt van, �s mi szeretj�k. Nem sz�m�t az ok, csak az �rz�s. �j �s megfoghatatlan, m�gis boldogs�ggal t�lt el.

Mind a ketten sz�tlanul figyelt�k a l�nyt, megnyugtatta �ket az egyenletes szuszog�sa. Hossz� �r�kat �ltek az �gy mellett. Edward v�gig fogta a kezem, �s m�g abban a m�ly �lomban is �reztem, ahogy a szerelem sug�rzik bel�le, �s hogy minden m�s �rz�st, k�telyt, gy�l�letet t�ln�. M�g ebben az �lomtalan, nyugtat� lebeg�sben is csak azt �reztem, hogy engem szeret, hogy egyszer egy�tt lesz�nk boldogok. �s hogy �n az�rt sz�lettem, hogy �t boldogg� tegyem. Hogy visszaadjam neki a lelk�t, �s � az�rt sz�letett hogy engem boldogg� tegyen, hogy megt�rje az �tkot.

A nap meleg�re �bredtem, ahogy az arcom cir�gatja. A szoba �res volt. Sem Edward nem volt sehol, sem Jasper. Alice libbent be a szob�ba egy �jabb megpakolt t�lca �tellel.

- J� reggelt, dr�ga – mondta, majd az asztalra rakta a t�lc�t.

- Szia. Seg�ten�l? – k�rtem, hogy seg�tsen fel�llni.

- Sz�ks�ges ez? – k�rdezett vissza, mik�zben finoman a h�nom al� ny�lt, hogy biztosan tartson, �s �gy seg�tsen fel�llni.

- Szeretn�k fogat mosni, �gy m�g jobb �ze van az �telnek. Ezt most ki �gyeskedte?

- Rosalie �s Emmett. Esme ma nincs idehaza. Elment Jasperrel �s Edwarddal vad�szni – �n ezt pontosan tudom, de nem mondtam el Alice-nak, hogy hallgat�ztam.

- Sz�val Rose – mondtam mosolyogva.

- Igen, � nagyon h�l�s neked, csak nem tudja, hogy kimutatni.

Lassan indultunk a f�rd� fel�.

 – Kellek? – k�rdezte.

- Nem, ok�s leszek. Meg am�gy is, ha valami baj lenne, te el�bb r�j�nn�l, mint �n.

- Ez igaz – Alice visszament a szob�ba, de nem csukta be maga ut�n az ajt�t. �n megmosakodtam, �s a fogamat is megsik�ltam, ett�l �jult er�re kaptam, �s m�r seg�ts�g n�lk�l mentem vissza a szob�ba. Alice �pp a p�rn�mat igazgatta.

- Szeretn�k az asztaln�l kaj�lni – mondtam.

- Ok�, de akkor vegy�l fel egy pongyol�t – mire ezt kimondta, m�r el� is r�ntott egyet a szekr�nyb�l. Akkor vettem �szre, hogy ami rajtam van, a Seattleben v�s�rolt darabok egyike. A szekr�nyben meg egy csom� holmi az eny�m. Ezek szerint valaki volt n�lam �s elhozott n�h�ny cuccomat.

- Igen, ha nem haragszol, �n voltam n�latok, �s p�r ruh�dat elhoztam.

- Adam nem keresett?

- Adam nem volt otthon, s�t Carlisle sem l�tta a k�rh�zban. Biztos Ashley miatt van kiakadva.

- Haza kellene mennem hozz�. Mst egy bar�tra van sz�ks�ge, �s Mikenak, meg Lucynak is – kaptam �szbe. Semmit sem tudok az emberi bar�taimr�l. Biztos megviseli �ket a dolog.

- Edward ez�rt meg fog �lni – mondta Alice, majd el�szedett p�r ruh�t, m�g �n ettem. Miut�n v�geztem, fel�lt�ztem. – De csak akkor mehetsz haza, ha �n is megyek, �s ha visszaj�ssz.

- Rendben – b�lintottam r�.