7. rész
2009.07.28. 20:15
Az út alig volt 5 perc kocsival. Mondjuk azt is hozzá kell tenni, hogy a sebességkorlátozás sem zavart, mivel az utcán ilyenkor már nem jár senki. Ahogy megérkeztünk, láttam Sebastianon, hogy egy kissé meglepte a látvány. Mondjuk, amit a családomról meséltem neki, abból én sem egy kis lakásra számítottam volna. Pedig amikor az ember meglátta, akkor csak egy karcsú, emeletes, halványsárga épületet látott.
-Mondtam, hogy nem nagy.- jegyeztem meg, mikor elindultunk befelé. Nem felelt, csak jött utánam. A lakás valójában pont elég volt egy vagy két embernek. A földszinten volt egy kis előtér, a nappali és a konyha, az emeleten pedig 2 kisebb szoba és a fürdő. Az utam egyből a konyhába vezetett.- Kérsz valamit?- kérdeztem, miközben kinyitottam a hűtő ajtaját. Nem kecsegtetett sok jóval.
-Csak egy ásványvizet.- ült le a pulthoz. Kivettem 2 kis üveg ásványvizet, letettem elé és én is leültem. Percekig nem szóltunk semmit.
-Miért nézel ennyire?- kérdeztem meg végül, mert eléggé bámult.
-Tudod… mióta együtt vagyunk Hannaval, ami már lassan egy örökkévalóság, nem nagyon figyeltem a körülöttem lévő lányokat. Évek óta te vagy az első, akit komolyan megnéztem.- felelte halkan és a végére egészen belepirult. Meglepett, amit mondott és az is, hogy ennyire őszinte volt.
-Legalább tetszett, amit láttál?- álltam fel és elindultam az emelet felé. Mosolyt csalt az arcomra, hogy sikerült még inkább zavarba hoznom, de reméltem, hogy értette, nem kell felelnie.
-Igen, nagyon.- suttogta a srác maga elé, majd még várt néhány pillanatot, míg feljött. Épp a vendégszobában húztam fel az ágyneműt.
-Tudom, hogy nem egy nagy szoba, meg nem is királyi, de megfelel?- kérdeztem, mikor belépett.
-Nekem szuper, köszi.- mosolygott és kaptam egy puszit.
-A folyosó végén van a fürdő, a másik ajtó meg az én szobám. Ha kell valami, szólj nyugodtan.
-Oké, de szerintem nem lesz semmi.- ült le az ágyra.- Reggel mikor kezdődik a verseny?
-Maga a verseny 10-kor kezdődik, de ha netán késnénk, akkor sem kezdik el nélkülünk. Arra gondoltam, hogy elindulhatnánk 8-kor és akkor el tudunk menni hozzád is, hogy átöltözz.
-Rendben.- állt fel és odalépett hozzám.- Akkor majd reggel.- mondta és adott egy puszit.
-Szia!- suttogtam és bemenekültem a szobámba. Miután sikerült kissé megnyugodnom, elmentem tusolni, majd a szobámban feküdtem az ágyon. Hallottam, hogy ő is bement a fürdőbe tusolni, majd azt is, ahogy magára csukta a mellettem lévő szoba ajtaját. Valamikor 11 után sikerült elaludnom. Másnap pedig felébredtem fél 7-kor, annak ellenére, hogy nem húztam órát. Gyorsan felöltöztem, majd lementem a konyhába. Főztem kávét, majd szétnézve a hűtőben, be kellett látnom, hogy nem tudunk reggelizni. Gyorsan írtam egy cetlit Sebastiannak, majd elindultam a boltba, ahol sikeresen bevásároltam. Visszafelé pedig megcéloztam a kedvenc pékségemet, ahol beszereztem a frissen sütött zsemléket. Vidáman sétálgattam hazafelé, mikor valaki rám dudált.
-Siess, Kicsi, mert a végén még elkéstek.- szólt ki a bátyám nevetve a kocsi ablakán.
-Emiatt nem aggódom. Ott leszünk időben.- mosolyogtam rá, majd befordultam az utcába, ahol a házam állt. A kocsi is követett és megállt a Ferrarim előtt. A szomszéd néni kíváncsian bámult ki az ablakon.
-Látom, Marie néni még mindig nem látott minket eleget.- mormolta mellettem Bruno.
-Mi lesz majd, ha meglátja Sebastiant? Hívhatod hozzá a mentőt.- nevettem és közben kinyitottam az ajtót. Egyből a konyhába mentem, ahol összetalálkoztam az álmos főnökömmel.- Jó reggelt!- mosolyogtam.
-Szia!- köszönt kissé erőtlenül és a kávéját kavargatta.
-Kicsi! Hová tűnt az a dögös csajszi a szomszédodból?- jött be a bátyám is. Seb meg csak meresztette a szemeit.
-Férjhez ment és elköltöztek.- szedtem elő a szatyorból a rengeteg kaját. Közben a két fiú is bemutatkozott egymásnak.
-Annyi kaját vettél, mintha ide akarnál költözni.- jegyezte meg a bátyám.
-Mert ez is a célom.- feleltem nyugodtan.- Besokalltam aputól. Ideje, hogy önálló életet kezdjek.- ültem le melléjük és elkezdtünk enni. Utána összepakoltuk a cuccainkat, majd elindultunk. Bruno ment Zürichbe, mi pedig tettünk egy kis kitérőt előtte Zug felé.
|