Fernando megcsókolt.

Hogy mit éreztem? Nem lehet elmondani, olyan boldog voltam. Az ember az első, a legelső csók előtt mindent elképzel, hogy majd így lesz, meg majd úgy, és tűzijáték, csillagok, madárcsicsergés, pillangók… De aztán semmi nem úgy lesz, ahogy elterveztünk, és talán épp ez az ami kell. Csodás és felejthetetlen emlékeket zár, csak egy nagyon nagy probléma van. Miért kell ennek a pillanatnak vége szakadnia?

Amint elváltak ajkaink egymás szemébe néztünk. Megöleltem Fernit, és éreztem, hogy megkönnyebbült. Aztán még egyszer megcsókolt.

-         Fernando. Nem azért mondom, de neked holnap futam, és tényleg pihenned kéne…

-         Rendben, de tudd, nem szívesen hagylak itt. Ha lehetne, maradnék.

-         Majd lesz még esetleg alkalmad rá. Most menj, és vigyázz magadra nagyon.

-         Te is kincsem. Holnap azonnal keress meg, amint bejöttök a pályára.

-         Rendben.

-         Jó éjt. Álmodj velem. - csókolt meg megint.

-         Kivel mással?

-         Csak velem.

-         Te pedig velem. Jó éjt.

Beült a Renault-ba, küldött egy puszit, majd elhajtott. Megvártam, míg már nem látom, és felmentem a hotelszobába. Lezuhanyoztam, fogat mostam, majd felvettem a pizsomám. Egy édes kis maci van a pizsomámon, ami egy piros szívecskét ölel át. Ezek után elfeküdtem az ágyamon, de csak forgolódtam. Fernando-ra gondoltam. Azonnal kis pillangókat éreztem a gyomromban, amint a holnapi találkozásra gondoltam. Hihetetlen volt ez az este. Azt hittem, hogy haragban fogok elválni tőle, de úgy néz ki, könnyen „alkalmazkodok”. Vagy változnak inkább a terveim. Ajtónyitódást hallottam. Felkeltem.

-         Milyen volt az este? – kérdeztem mosolyogva Kitty-t.

-         Isteni. Megismertem Javit. Egy nagyon rendes srác. Holnap találkozunk is majd a pályán. Ezt megbeszéltem vele.

-         Tetszik?

-         Hát…

-         Na?

-         Nem rossz srác. Nagyon helyes. De mondd, mi volt köztetek? Veszekedtetek, vagy kibékültetek?

-         Hát, inkább az utóbbit választanám. Kibékültünk, de még mennyire.

-         Mi történt?

-         Tudod…

-         Megcsókolt biztos! Igaz? Jaj, és milyen volt?

-         Igen, megcsókolt. Fantasztikus volt. Istenien csókol, és annyira szeretem, nagyon. Köszönöm, hogy helyreráztál.

-         Nagyon szívesen. Máskor is.

-         Holnap megint találkozunk.

-         Akkor irány aludni, mert már fáradt vagyok én. Gondolom te is. Jó éjt.

-         Neked is.