Katie-vel elindultunk dolgozni, vagyis én dolgozni, ő csak jött utánam önsajnálatában. Egész jól haladtunk. Épségben odaértünk, és még időben is.  

-         Megteszed nekem, hogy itt maradsz, amíg végzek? – kérdeztem tőle, miközben leültettem az ajtó melletti székre. Nagyon lassan bólintott. Ránéztem utoljára a karórámra, és elindultam be, otthagyva barátnőmet.

-         Bocsi, srácok, hogy késtem, csak akadt egy kis problémám – vigyorogtam, miközben a fejemet vakarásztam.

-         Mindegy, az a lényeg, hogy itt vagy, de több ilyet ne csinálj. Foglalj helyet! – mondta Mike.

A futam fele már eltelt. Kimi a második helyen cikázott, mert Hamilton sikeresen megelőzte.

Majd Kimi a csapatrádióban közölte, hogy alulkormányozott az autója, és hogy nagyon sok vodkát ivott tegnap, és hogy még igen másnapos.

Nem bírtam megállni, felnevettem. Mike rámszólt, hogy a futamra figyeljek, és ne az idióta pilóta bajaira. De nem bírtam szó nélkül hagyni.

-         Hát kellett neki meginnia a szülinapi vodkámat – nevettem. Biztos vagyok benne, hogy kirúgnak, de ház ez van, ezt kell szeretni. – De amúgy ahhoz képest egész jól vezet, hogy laposra verték egymást az egyik szerelővel. Oh, Alonso is megérkezett a csatározás helyszínére.

-         Kedves Nézők! 15 kör van hátra az idei Brit Nagydíjból. Egy idegbeteg McLarenes Lewis Hamilton vezet, nyomában egy szintúgy idegbeteg és másnapos Kimi Räikkönennel, akit hűen követ Fernando Alonso, aki a három pilóta közül a legnyugodtabbnak tűnik.  Csapattársaik a 8-9-10. helyért folytatják a harcot.

-         És Sebastian Vettel megnyerte a Brit Nagydíjat! Hamilton – aki szinte az egész futamon vezetett – idegesen nézi a boxból, ahogy a német kiszáll az autójából. A nem túl vidám Kimi Räikkönen a harmadik helyen végzett, míg Fernando Alonso a második lett. Köszönöm a kedves nézők figyelmét! Most az interjúk következnek.

                                                        *

-         Kimi, ez szép volt! Másnaposan így vezetni – nevetett rajtam Toni.

-         Köszi – húztam el a számat. – Hát aki tud, az tud.

-         Azért annyira nem voltál jó – paskolta meg a hátam.

-         Most miért nem? Harmadik lettem.

-         Egy világbajnoktól azt várnánk, hogy első legyen – felelte.

-         De Fernando is csak második lett, és ő is vb!

-         Az más – vigyorgott. Jobb kifogást nem tudsz, kisapám?

-         Na mindegy, megyünk? – kérdeztem tőle, mire értetlen fejet vágott.

-         Hova?

-         Megverni azt a  kis buzit – szorítottam ökölbe a kezem.

-         Na még mit nem! Te szépen hazamész és összepakolsz, én meg Atte-hez, hogy kifaggassam.

-         Miről akarod kifaggatni?

-         Szerinted? – vágott egy kaján vigyort.

-         A szabadidős lánynak a barátnőjéről, aki Mark unokahúga?

-         Bonyolultabban nem tudtad volna megkérdezni? – vigyorgott még mindig.

-         De csak ahhoz még másnapos vagyok.

-         Még szerencse. Na te pattanj az autódba. Én megkeresem Atte-t.

-         Hagyj menjek én is! Kíváncsi vagyok mit mondd. Milyen korán kezdi amúgy, nem?

-         Mit a csajozást? 21 éves, ember.

-         Hülye, nem azt – nevettem fel. – Hanem azt, hogy még alig-alig versenyző, de már modellekkel jár, vagyis inkább kavar.

-         Hát most lehet ellenne bármit is tenni? Meg hát amúgy is olyan marha sokáig fog ez a kapcsolat tartani – mondta Toni igen csak szarkasztikusan.

-         Miért lehet, hogy összeházasodnak, és vagy három gyerekük születik…

-         Ezt te komolyan mondod, mikor csak 21 a srác?

-         Csak egy kicsit. Na de akkor megyünk?

-         Megyünk, de én vezetek, te addig tájékoztasd Atte-t, hogy mi a másik autóval megyünk utána.

-         Vettem, haver – mondtam, majd elindultam a box felé.

-         Kimi, hívd fel inkább, mintsem hogy megkeresd, nem?

-         Van benne valami – feleltem, majd előhalásztam a telóm.

                                            *

-         Katie! Katie! – kiabáltam, mikor kijöttem. Eltűnt! Mark lenyakaz, egyetlen egy unokahúgát is elhagyom. Na mivel úgyis kirúgnak, és le is nyakaznak, ideje lakhelyet váltanom. Kína egész jól hangzik. Átoperáltatom magam, nevet váltok, és egyéb finomság.

-         Elnézést, nem látott egy magas szőke hajú lányt, akin egy egeres pizsi van? – kérdeztem a biztonságis férfit.

-         De, az előbb ment el egy fiatal sráccal.

-         Mennyire volt fiatal az a srác?

-         Hát úgy 20 és 21 között lehetett – válaszolt.

-         Köszönöm, örök hálám – válazsoltam neki, és rávillantottam sugárzó mosolyom. Közben elindultam ki az épületből, és felhívtam Markot, vagyis Katie otthoni számát.

-         Szia! Katie ott van Atte-vel? Nem? Akkor hol lehetnek? Na mindegy… szia!

-         Na, basszus. Most hova menjek? Megvan! Megoldom én, emberek. – mondtam magamnak, csak egy kicsit hangosan mindenki engem nézett a csarnokban. – Mivan, nem láttak pszichopatát?  - kérdeztem tőlük, majd nevetve az autómhoz mentem.

                                        *

- Szia, Alice! – csókoltam meg, ahogy kiszállt az autóból, Kimi is halkan köszönt neki. – Szóval mit is szeretnél tudni?

- Hogy pontosan hol szállt meg Atte – felelte kimérten.

- Megmutatom, ha gondolod. Elmagyarázni bonyolultabb.

- Jó, de ő is jön? – mutatott Kimire.

- Igen, miért?

- Mert miatta rúgnak majd ki. Na de mindegy, akkor menjünk!

- Jó, menjünk!

Mivel Alice-nél találkoztunk, ezért ő otthagyta az autóját, és Kimiével mentünk tovább. Egész úton csak én jártattam a szám. Alice csöndben volt, mert szerinte Kimi miatt rúgják ki, Kimi meg azért, mert Alice hátra pateroltatta. Így nekem kopott csak a szám.

-         Megjöttünk – mondtam nekik, mikor megálltam a szálloda bejáratánál.

-         Na végre – sóhajtott fel mindkét utas egyszerre. Még csak a szállodába se kellett bemennünk, mivel a gerlepár a szállóval szembeni parkban voltak elfoglalva egymással. Atte a földön feküdt, míg Katie rajta, és úgy próbálták játszani a csókolózzunk addig míg bírjuk játékot.

-         De édesek! És én még aggódtam, hogy Atte valami rosszat akar vele – mondta Alice, miközben figyelte őket.

-         Hallod, Toni, szerintem nekem lesz igazam, főleg ahogy így elnézem őket – motyogott Kimi.

-         Jaj, csak a kezdeti fellángolás – feleltem.

-         Áh, szerintem nem.

-         Szerintem se – mondta Alice, miközben visszaült az autóba. – Kérem a visszafuvarozásom.

-         Fizeted a benzint – morogta Kimi, míg beült a volán mögé.

-         Tudod ki fogja neked fizetni…

-         Akkor nem viszlek vissza!

-         Oh, istenem. Hova kerültem? – fogtam a fejem.

-         Mondtál valamit? – kérdezték egyszerre gyilkos tekintettel.

-         Én? Ugyan… Meg se szólaltam –  mondtam nekik és beültem az autóba.

-         Jobb is – morgott Kimi, majd beindította az autót.

Ismételten csöndben ültünk, csak Alice dobolt az ujjaival a lábán. Kimi, mintha csak a pályán lenne úgy vezetett. Egy csomóan dudáltak ránk útközben, de Kimi, mitn az eszelős hajtott tovább. Alig vártam, hogy végre kiszállhassak.

                         *( Alice)

Végre megérkeztünk. Kiszálltam, és Toni is. Jégember rohanvást elhajtott, mire Toni csak nézett utána.

-         Úgy látszik nem kedveltünk meg egymást túlságosan – mondtam neki, miközben zavaromban vigyorogtam.

-         Igen, és úgy látszik, hogy taxit kell hívnom – húzta el a száját.

-         Miért nem maradsz itt?  - kérdeztem tőle, miközben végigsimítottam az arcát. – Van vendégszobám.

-         Szükséges az a vendégszoba? – vigyorodott el.

-         Hát ha nem akarod, akkor nem – vigyorogtam már én is. Lassan lehajolt, és mohón megcsókolt. Beletúrtam a hajába, mely meglepően selymes volt. Ő felemelt, én pedig dereka köré kulcsoltam a lábam. Így mentünk be a házba. Mikor már a lépcsőn mentünk fel a nyakamat halmozta el apró puszikkal, míg én csak hálásan sóhajtoztam neki.

-         Melyik a te szobád? – kérdezte, mikor elszakadt tőlem pár másodpercre.

-         A jobb oldali – feleltem, majd megcsókoltam őt. Oldalával belökte az ajtót, és szinte azon nyomban ledobott az ágyra.

De ami már utána történt, az maradjon csak az a bizonyos ajtó mögött ;)