A Kínai Nagydíj hetén utoljára mentem orvoshoz. Minden rendben volt, a doki sok sikert kívánt a további munkámhoz. Kedvtelenül és zéró életkedvvel, de egy kis örömmel repültem kedden Shanghaiba. Megkaptam a csapattól még a múlt héten, postán minden szükséges dolgot, így nem volt gondom semmivel. A reptéren a bérelt autómmal egyből a szállodához hajtottam, majd vettem egy fürdőt és befejeztem a kedvenc könyvem olvasását. Kitalált történet volt, de imádtam. Tudtam, hogy Kimi holnap érkezik és a szomszédos szobában fog aludni. Tudtam, hogy találkozni fogok vele és túl kell esnünk egy igen fontos beszélgetésen. Ehhez hasonló gondolatokkal merült álomba.

Kimi is kedvtelenül, de talán annál nagyobb önbizalommal vágott neki a repülőútnak. Jó volt a kocsi és tudta, ha jól megy minden, akkor megnyerheti a nagydíjat. Az utat végigaludta, majd a reptéren a bérelt autóval hajtott a szállodába. Elkérte szobakulcsát és gyorsan letusolt. Felfrissült tőle és tisztán tudott gondolkodni. Tudta, hogy ha a tervét meg akarja valósítani, akkor ahhoz segítségre lesz szüksége. Gyorsan bekapcsolta laptopját és kapcsolatba lépett a segítséget nyújtó emberrel. Váltott még néhány szót barátjával, Tonival, majd eltette magát másnapra.

Reggel Barbi nyúzottan ébredt. Gyorsan letusolt, majd elindult reggelizni. Az étteremben csak pár szerelő és mérnők fogyasztotta reggeliét. Odaköszönt nekik, ők is üdvözülték, de furcsállták, hogy egyedül van és nem Kimivel. Furán nézett ő is rájuk, de nem érdekelte nagyon, hogy mi is a bajuk. Vett magának egy tálat, rakott bele müzlit, majd narancslevet engedett rá. Leült és elfogyasztotta közben a már szarrá hallgatott Scream c. lemezt hallgatta Chris Cornelltől. Elbambult, majd egyszer csak megpillantotta Kimit az étterem ajtajában. Kimi még fáradt volt, de ő is csak bámulta lányt, nem tudta mit tegyen. Köszönt a bent lévőknek, majd elindult, hogy ő is vegyen magának reggelit. Közben vitatkozott magával, hogy leüljön-e a lányhoz vagy sem. Majd hosszas tanácskozás után magával döntött, lesz, ami lesz, túlesik ezen a nehéz és fontos beszélgetésen. Barbi látta a férfin, hogy nagyon gondolkozik és csak remélte, hogy ő teszi meg az első lépést a beszélgetés felé. Ő maga is tudta, hogy ezen minél előbb túl kell esniük, de nem volt mersze kezdeményezni. Megdobbant a szíve mikor meglátta, hogy Kimi az asztala felé tart. 

-         Szia Barbi!- köszönt Kimi rekedtes hangon. Barbi csak ült és nézett a férfira. Nem tudott megszólalni. Kivette füléből az Ipodja fülhallgatóját, majd felnézett Kimi szemeibe, amik most is, mint annyiszor, rabul ejtették.

-         Szia! –csak ennyit tudtam kinyökögni, mert magam sem tudtam, hogy mit is kellene neki mondanom. Féltem. Féltem attól, hogy azt mondja kész, vége ennyi volt, ezen túl csak legyünk barátok, netalántán csak szimplán munkatársak.

-         Leülhetek?

-         Persze. Jó étvágyat!

-         Köszi! Neked is!- majd mind a ketten beletemetkeztünk az ételünkbe. Nah szép mondhatom, ez most meddig fog így menni? Komolyan, mint két idegen.

-         Barbi…

-         Kimi…- egyszerre szólaltunk meg, majd jól el is nevettük magunkat.

-         Menjünk fel a szobámba, ott nyugodtabban tudjuk megbeszélni, hogy hogyan is tovább. –mondta Kimi, majd szótlanul indultunk fel a szobába. Lassan felértünk és mindkettőnk szíve egyre hevesebben vert. Tudtuk, hogy innen nincs visszaút. Kmi kinyitotta a szoba ajtaját és bement rajta. Várta, hogy én is kövessem, de ő megtorpantam, tétováztam.

-         - Most mi lesz? Meggondolta magát? – kérdezte magától Kimi.

-         Mi legyen? Akarom, de félek is! –mondtam magamnak. Lehajtottam a fejemet és vártam, magam sem tudtam, hogy mire. Majd egyszer csak megéreztem Kimi kezét az állam alatt. Felemeltem a fejemet és megint szembe találtam magát azzal az igézően szép és csodálatos szempárral. Sosem tudtam eldönteni, hogy kék vagy macska zöld színű a szeme. Imádtam ezt a szempárt, mindig rabul ejtett és ilyenkor nem tudtam gondolkozni, ahogy most sem. Végül Kimi kinyújtotta kezét és én a kezemet az övébe tettem, majd bementem és becsukta mögöttem az ajtót. Leültünk az előszobában található kanapéra egymással szembe és csak néztem őt, meg akartam ölelni és csókolni, de nem mertem.

Kimi is vacillált, hogy mit tegyen. Legszívesebben azonnal magához ölelné a szeretett lányt és megcsókolná. De nem, félt, hogy a lány visszautasítja. De egy hang belülről azt mondta neki, hogy igen is tedd meg, hisz Ti egy pár vagytok, csak a körülmények kissé elzártak egymástól. Kimi lassan közelebb kúszott a lányhoz majd megfogta a kezét és még közelebb húzta magához.

Még mindig tanakodtam, hogy mit csináljak. Láttam Kimin, hogy megint elgondolkodott. Aztán lassan megindult felém megfogta a kezemet, megborzongtam az érintésétől. Libabőrős lettem. Megfogott és még közelebb húzott magához. Hagytam, hogy ő irányítson és hagytam magam sodródni az árral, mert vágytam már a közelségére, az érintésére, hisz szerettem, szerelmes voltam belé; annak ellenére, hogy mostanság nagyon nem úgy viselkedtünk, mint egy szerelmespár. Először lassan és gyengéden, majd egyre hevesebb csókolóztunk. Erre vártam már több mint egy hónapja. Ismét érezni akartam Kimi ajkát és testét. Akartam őt, mindennél jobban.

Ennyire nem vágytam még lányra, mint most Barbira. Szerettem, és tudtam, éreztem, hogy ő is még mindig így érezz irántam. Akartam őt újra érezni, mindennél jobban. Tudtam, illetve most jöttem rá, hogy mennyi időt vesztegettem el eddig. Milyen hülye voltam. Magamhoz húztam a testét, éreztem a felfokozott szívverését közben ajkait nem eresztettem, és a lehető legvadabbul csókoltam, ő felszisszent, de alig foglalkoztam vele. Persze nem akartam neki fájdalmat okozni, de őrjítővé vált a vágy bennem iránta. Felkaptam és az ágyig meg se álltam vele. Szinte pillanatok alatt lefejtettem róla a ruhákat, és már csókoltam minden egyes porcikáját. Ő átszellemülten sóhajtott az érintéseim nyomán, teste megremegett, majd ő is behozta a lemaradását, és felváltva csókoltuk, simogattuk, kényeztettük egymás minden porcikáját. A vágyainkat már nem bírtuk türtőztetni, mindketten csak arra vágytunk, hogy végre testi szerelmünk beteljesedjen.

Szinte egyszerre éltük át a testünkben rejlő feszültségeket felszabadító kéjt, majd testünk elernyedt és mi sokáig még egymás karjában pihentettük elalélt testünket.