- Toni, igyekezz már! - kiabált fel Kimi az emeletre. - Ha már felvetetted ezt a programot estére, akkor legalább ne rád kelljen várni.

- Jól van, megyek! Attéék?

- Már a ház előtt állnak a kocsival. Mindenki rád vár! Hogy tudsz ennyit bajlódni az öltözködéssel? - intéztek Kimi szavait a lépcsőn lesétáló barátjához. - Vegyél példát rólam. Kikapom az első kezembe kerülő ruhadarabot, és kész is vagyok.

- Ja, de csak azért, mert soha nem vagy képes időben felkelni, és már csak erre van időd. - ugratta Toni.

- Az más kérdés. - nevetett mostmár Kimi is a kertben.

- Sziasztok. - szálltak be az autóba.

- Hello. - köszönt Jesse és Atte is.

- Elmondjátok végre, hogy hova megyünk? - kérdezte kíváncsian Kimster.

- Nem. - mosolygott Jesse. - De annyit előre bocsájthatunk, hogy sok lesz a szebbnél szebb csinos lány, és feltűnés nélkül eshet ki a szemed. - kacsintott barátjára.

- Na, ez máris jobban hangzik. - nevetett elégedetten Kimi.

- Te, és mi van Hannával? - váltott témát Atte.

- Mi lenne? Megvagyunk. - komolyodott el a Jégember.

- Aha, persze. És mégis, mikor találkoztatok utoljára?

- Hát… nem is tudom. Eléggé eltávolodtunk egymástól. Szerintem túl sok neki, hogy ilyen ritkán tudunk együtt lenni. Ugyan elkísér a futamokra, de akkor sem tudunk sokat beszélni, mert akkor nekem minden a vezetés körül forog.

- Le kéne ülnötök megbeszélni a dolgaitokat.

- Áh, szerintem ez már menthetetlen. De igazad van, lehet, hogy ki kéne mondani, hogy tényleg vége.

- Na, srácok. Elég volt a siránkozásból. Megérkeztünk.

- Még mindig nem tudom elképzelni, hogy hova hoztatok. - nézett körül Kimi.

- Mindjárt megtudod, csak igyekezzünk, 5 perc múlva kezdődik, még a végén elkésünk.

- Nem is tudom, ki miatt. - jegyezte meg Kimi ironikusan.

- Az első sorba szereztem jegyet, de ha ilyen vagy, akkor te a leghátsóból nézed végig. - vágott vissza Toni.

Mikor beléptek a terembe, már csak a színpadot kivilágító lámpák égtek. A kis csapat a vak sötétségben botorkált előre. Épp mikor helyet foglaltak, akkor sétált be a színpadra a 2 műsorvezető.

- Hölgyeim és uraim! Sok szeretettel üdvözlünk mindenkit az immár 10. alkalommal megrendezésre kerülő Miss Skandinávia szépségverseny döntőjében…

- Ezt nem mondjátok komolyan? Apám!! - esett le Kimi álla.

- Na, mit szólsz? - kérdezte fülig ért szájjal Jesse.

- Ez… csúcs.

- … És most kérem, fáradjanak be a versenyzők… - hallatszott a műsorvezető hangja, majd 30 gyönyörű bikinis lány sétált be a színpadra. Mindenki rájuk figyelt, mindenki rajtuk legeltette a szemét. Egy néző volt csupán, aki figyelmét egy másik szépség kötötte le a színpad mellett.

- Hahó, Kimi! Merre jársz? Nem is figyelsz! - nézett csodálkozva barátjára Toni.

- Hogy? ... Tessék?

- Azt kérdeztem, merre jársz. De már látom. - követte Kimi tekintetét, és amint meglátta Kimi elbambulásának okát, rögtön egy terv kezdett körvonalazódni benne. - Srácok, Kimster nagyobb halra vágyik. - mutatott az adott irányba vigyorogva.

- Maradj már, Toni. Csak tudnám, hogy miért ilyen ismerős.

- Nem tudom, de nekem is az. - folyt bele a beszélgetésbe Atte is.

- … És had mutassam be a korona még jelenlegi tulajdonosát! Kérem, fogadják sok szeretettel Jenni Dahlmant…

- Tudom már, honnan volt ilyen ismerős! - világosodtak meg a fiúk.

A kezdeti „közjátékot” követően zavartalanul szentelhették minden figyelmüket a versenyzőknek. A döntőt végül egy svéd lány nyerte, akinek a koronát természetesen Jenni adta át. Az eredményhirdetés után minden résztvevő, vendég meghívást kapott a díszvacsorára is.

Kimi képtelen volt kiverni a fejéből Jennit. Hiába voltak előítéletei a sajtó miatt róla, élőben még szebben mutatott, mint a címlapokon, de elkönyvelte magában, hogy ha vége ennek a csodás estének, soha többé nem láthatja, és maximum álmodozni tud róla, de a Sors vagy Toni nem így akarta…