41. rész
2009.08.10. 12:01
Teltek a hetek, hónapok, és egyre jobban egymásba szerettünk Fernando-val. Hihetetlenül aranyos. Mindig kedveskedik valami kis aprósággal. Imádom őt. Svájcba költöztem hozzá. Amiért különösen örültem, hogy Javi Villa és Kitty is összejöttek, és Kitty is Svájcba jött. Szomszédok vagyunk. Minden tökéletesen alakult. Kitty és én most itt Svájcban találtunk egy munkát. A jövőhétvégén Magyar Nagydíj. Fernando-t ekkor fogom bemutatni a családomnak…
***
- Nee! Nee!
- Kicsim. Ébredj. Mi a baj?
Felültem, és mély levegőt vettem. Fernando-ra néztem.
- Nincs semmi baj…
- Rosszat álmodtál?
- Valami olyasmi. – grimaszoltam. – Kimegyek a konyhába, és iszok valamit. Te maradj, és aludj vissza. – adtam az arcára egy puszit, majd kibotorkáltam a sötétben a konyhába.
Kinyitottam a hűtőt, és kivettem egy flakon narancslevet. Megráztam, és nem volt benne semmi. Hányszor mondtam Fer-nek, hogy ne rakja vissza a hűtőbe az üres flakont? Mindig visszarakja. Kidobtam a flakont, és újra kinyitottam a hűtőt. Kivettem egy másik flakont, és öntöttem magamnak inni. Kimentem a teraszra, és leültem a kedvenc karosszékembe. Néztem a csillagokat, és lassan ittam. Pár perc múlva Fernando jött, és megölelt hátulról. Kicsi meglepődtem.
- Mit csinálsz?- kérdezte.
- Iszok, és közben gondolkodtam. Nem bírsz aludni?
- Nélküled nem. – ült a másik karosszékbe.
- Tudod mit találtam a hűtőben?
- Mit?- nézett rám érdeklődve.
- Egy üres, ÜRES narancsos flakon-t. Tudsz te róla valamit, hogy, hogy kerülhetett oda?
- Üres flakon? Fogalmam sincs róla… Nem megyünk be aludni?
- Nem tudok most aludni. Kiment az álom a szememből, de te menj csak.
- Biztos? Maradhatok is.
- Nem, menj csak. Nyugodtan.
- Rendben. – állt fel. Adott egy puszit a homlokomra, és indult befele.
- Fernando. Mi lenne, ha elhalasztanánk ezt a családlátogatást? Nálunk.
- Elhalasztanánk? Miért? Már mindent megbeszéltünk nem? – jött és guggolt le mellém.
- Csak, tudod, van egy rossz érzésem. Halasszuk el, kérlek.
- De…
- Kérlek.
- Majd még átbeszéljük. – sóhajtott, és bement. Én maradtam…
***
Reggel arra ébredtem, hogy Fernando felemel.
- Fer?
- Csak aludj. Mindjárt kényelmesebb lesz.
- Már reggel van?
- Igen, de még korán van.
Felvitt a szobánkba, és berakott az ágyba. Betakaróztam. Fer felállt, és ment volna ki.
- Maradj, kérlek. Nem szeretnék egyedül lenni.
- Jó, legyen. – feküdt mellém. Odabújtam hozzá. A hátam simogatta. – Este tényleg komolyan beszéltél? El akarod halasztani?
- Igen. Rossz érzésem van, és…
- De mi történhetne?
- Nem tudom, de nem is akarom megtudni. Rossz előérzetem van.
|