Az ideiglenes pihen�nek kinevezett helyis�gben m�g csak p�ran l�zengtek, mikor oda�rtem. Gyors pillant�st vetettem a t�rsaimra, majd Pier �s Steve t�rsas�g�hoz csatlakoztam. Valahonnan ezek a „csodabogarak” szereztek egy kis alkoholt. Az �ze b�n rossz volt, �s marha er�s is volt, de megtette.

Ittunk a k�ldet�s siker�re, majd az elvesztett bajt�rsak h�siess�g�re. Sajnos egy t�rs elveszt�se itt mindennapos volt, �gy az emberek szinte csak felsz�nes bar�ts�gokat k�t�ttek, mert senkinek nem hi�nyzott, hogy a k�vetkez� nap arra �bredjen, hogy nem j�n t�bb� vissza a szeretett ember.

T�z �ve �ltem mag�nyosan. Persze kapcsolataim voltak, de egyikbe se mertem belem�lyedni. Az �t�let napja elvette t�lem az im�dott f�rfit is. Az�ta k�ptelen voltam norm�lis emberi kapcsolatra. Ahogy ezekre gondoltam, �gy �reztem, sz�tmarcangol bel�lr�l a f�jdalom. A t�rsaim is �szrevett�k ezt rajtam, Pier gyorsan t�lt�tt m�g egy poh�r alkoholt, �s szinte bel�m tuszkolta.

R�vetegen n�ztem r�. Valahonnan zene sz�r�d�tt. Pier mag�val h�zott, �s csak arra eszm�ltem, hogy karjait a derekam k�r� fonja. Egyed�l az � k�zels�g�t tudtam elviselni. B�r a sz�m v�g�n kibontakoztam a karjaib�l �s a szob�m fel� indultam. Ismer�s alak bukkant fel el�ttem, szinte a semmib�l.

-          Szia!- k�sz�nt r�m j�kedv�en.

-          Szia.- hadartam kev�sb� j�kedv�en, �s m�r indultam is volna tov�bb.

� ut�nam sz�lt.

- H�, kisl�ny! Gyere, csatlakozz hozz�nk, ha felejteni akarsz!

Meglep�dtem a k�r�s�n, de pillanatok alatt d�nt�sre jutottam. Sz� n�lk�l haladtam mellette. Kb. k�t folyos� ut�n meg�rkezt�nk a kantinhoz.

Sz�sa maga el� engedett, �gy �n l�ptem be els�nek az eb�dl�be.

Szinte csak f�rfiakat l�ttam. �k alig foglalkoztak a megjelen�s�nkkel. Sz�sa maga ut�n h�zott az egyik asztalt�rsas�ghoz. L�t�sb�l ismertem mindegyik�ket, hisz nem volt olyan nagy a b�zis, hogy valaki ne tal�lkozott volna a m�sikkal az itt t�lt�tt id� alatt.

A b�zis egy n�i �s egy f�rfi r�szlegre volt osztva, a n�i r�szleg egyik r�sz�t kapt�k meg a csal�dosok. Sajnos sz�muk nem sokat n�tt az ut�bbi id�ben. Persze �p elm�j� ember nem is akart ilyen vil�gra gyermeket sz�lni, vagy nemzeni. De nem volt m�s es�ly�nk, vagyis az emberis�gnek sz�ks�ge volt az ut�np�tl�sra a g�pek elleni harcban.

Sz�val m�lyen a gondolataimba m�lyedve �ltem le k�z�j�k. Automatikusan ny�ltam az el�m rakott poh�r�rt. Ennek m�r jobb �ze volt, mint amit Pier�k t�rsas�g�ban fogyasztottam.

Hat�s�ra pedig elsz�lltak a nyomaszt� gondolataim, �s mintha felh�tlen boldogs�g telepedett volna r�m. Mosolyra h�z�dott a sz�m, majd �n is bekapcsol�dtam a besz�lget�sbe.

Azt�n felgyorsultak az esem�nyek. T�l j�l siker�lt a felejt�s, �s m�r csak azon vettem �szre magam, hogy t�ncolok. Egy ismer�s csajjal osztoztunk az egyik k�r alak� asztalon. A sr�cok tapsoltak �s b�ztattak, hogy szabaduljunk meg a felesleges ruhadarabjainkt�l. Egym�sra n�zt�nk, �s cinkosan �sszemosolyogtunk. Nem „adtuk” magunkat k�nnyed�n, sz�val csak a surran�nkt�l szabadultunk meg. Persze megk�nnyebb�l�s volt a neh�z ac�lbet�tes bakancs ut�n mez�tl�b t�ncolni a zene ritmus�ra. Nem tudom milyen zene volt, de az �t�let napja el�ttr�l sem volt ismer�s.

Jane, �gy h�vt�k a m�sik l�nyt, �tlete volt, hogy v�lasszunk magunk mell� 1-1 sr�cot. Az els� elfogadhat� k�lsej� sr�c fel� ny�jtottam a kezem, nem kellett noszogatni, r�gt�n mellettem termett. �s j� t�ncpartnernek is bizonyult.

A tov�bbi eml�kem arr�l az est�r�l annyi volt, hogy egy vil�gosbarna szemp�r mered r�m, mikor el�m �rt v�gigm�rem magas, v�kony alkat�t.