10. rész
2009.08.12. 12:53
Ugyanazt a pontot fixíroztuk mind a ketten. A többiek hiába szóltak hozzánk, nem reagáltunk.
-Most tényleg azt látom, akire gondolok?- kérdezte a lány.
-Akkor tényleg itt van? És nem csak álom?- kérdeztem én is. Összenéztünk és hatalmas nevetésbe törtünk ki.
-Mi ilyen vicces?- kérdezte Fabian.
-Emlékszel a focicsapat kapitányára, Thomasra?- néztem rá.
-Arra gondolsz, aki azt képzelte magáról, hogy a világ legjobb pasija és mindig fel akart téged szedni?- mosolyodott el.
-Pontosan. Nézd csak meg, mi lett belőle.- mutattam oda, ahová eddig bámultunk. Egy magas, vékony, fekete hajú, vastag keretes szemüveges pasi állt a pult mögött és mosogatott.
-Eddig ez a hónap vicce.- mondta nevetne Jane.
-Az meg ott az évezred legnagyobb vicce.- szólalt meg Kimi és a táncparkett felé mutatott. Lewis Hamilton és az ő Nicole-ja vonaglottak mindenki előtt. Mindenkiből kitört a nevetés.
-Nem mutatjuk meg, hogy hogyan kell kulturáltan szórakozni?- kérdezte Anabell és már húzta is párját a parkettre. Velük egy időben Bruno is elindult becserkészni valakit az estére.
-Jane, esetleg…- kezdte kissé félve Fabi.
-Mehetünk.- pattant fel a lány és kettesben maradtam a főnökömmel.
-Ada, van kedved táncolni?- nézett rám a srác. A kék szemei teljesen elkápráztattak.
-Szabad ilyet abban a helyzetben, amiben mi vagyunk?- nyögtem ki nagy nehezen.
-Most, mint barát kérdezlek. Ha lehet, akkor a munkaidőd lejártával felejtsük el, hogy együtt dolgozunk, jó?- állt fel és a kezét nyújtotta.
-Rendben.- nyögtem ki nagy nehezen és követtem. Csatlakoztunk a kis társasághoz és nem messze az álompártól mi is jól éreztük magunkat. Végül csak észrevettek minket.
-Jééé! Ti még éltek?- kérdezte vigyorogva.
-Téged sem nyelt még el a Föld?- kérdeztem vissza Seb öleléséből. Éppen egy lassabb szám ment és kellőképpen egymáshoz voltunk simulva.
-Kicsikém, ne próbálkozz! Fiatal vagy még te ahhoz, hogy minket megsérts.- szólt közbe Nicole.
-Te meg nem vagy kissé öreg ahhoz, hogy ilyenekkel foglalkozz?- kérdezte Jane.- Kimi, Bell, ti ezt ne vegyétek magatokra.- súgta az említetteknek.
-Ne merd sértegetni a cicamicámat!- lépett előrébb a pilóta.
-Ugyan, nem kell mindent magadra venni.- szólt bele Seb.
-Látom, lecserélted a kis barátnőcskédet.- nézett végig rajtunk.
-Nincs hozzá semmi közöd.- felelte a srác közömbösen. Teljesen meglepett, hogy még csak nem is tagadta.- Jobb lenne, ha azzal foglalkoznál, hogy a barátnőd meg tudjon állni a lábán.
Ami igaz, az igaz, Nicole-ban elég nagy mennyiségű alkohol lehetett, mert nemigen álldogált a lábán. Annak köszönhette, hogy még nem bukott orra, hogy a pincsikutyája tartotta.
-Kicsi mézescsókom, mi történt veled? Jól vagy?- vette egyből a karjaiba a támolygó nőt, majd le is léptek. Mi pedig még vidámabban nevetgéltünk, mint eddig. A következő lassú szám alkalmával már reflexszerűen bújtam oda Sebastianhoz, aki szorosan ölelt. Éreztem a leheletét a nyakamon és hogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Már önmagammal sem foglalkoztam, mert tudtam, hogy esélyem sem lesz ellenállni neki. De miért is tenném meg, hogyha szeretem? Éppen ezzel a kérdéssel vitatkoztam fejben, mikor éreztem, hogy lágy csókot lehel a nyakamra. Az egész testem beleremegett. Nem tudtam, hogy készen vagyok-e a folytatásra, csak azt, hogy nem tudok nemet mondani a férfinek, aki a karjaiban tart.
-Tudom, hogy nem szabadna ezt tennünk.- súgta a fülembe Seb, majd rám nézett.
-Mégis megtesszük.- feleltem minden erőmet összeszedve. Erre nem felelt, csak nézett rám. Nem tudom, meddig állhattunk így, egymást nézve, de a következő lépése az volt hogy megcsókolt. Mintha felébredt volna a testem és a lelkem, mikor az ajkai az enyémet érintették. Éreztem, ahogy a vér végigszáguld az ereimben és ahogy a szívem egyre hevesebben ver. De nem csak az enyém. A testünk egymáshoz simult és tudtam, hogy Sebastian is legalább ugyanazt érzi, amit én.
-Nem lesz ebből baj?- kérdezte Anabell tőlünk kissé távolabb.
-Hidd el, meg fogják bánni.- mondta neki Kimi.- Pedig nem kellene.
-Sokat fognak még szenvedni.- jegyezte meg a nő.
-De mi mindig ott leszünk velük, hogy segítsünk nekik.- mondta a Jégember és közben védelmezően és szerelmesen ölelte magához a barátnőjét.
|