10 körül lementünk és ettünk „reggelit”. Bár inkább már tízórai, de nem baj. Reggeli után a konyhában tettem vettem. Fernando a nappaliban a TV-t nézte. Valami zenecsatornát nézhetett. Nem sokkal később csengettek.

-          Nyitom. – Kitty volt az.

-          Szia. Remélem nem zavarok.

-          Szia. Te soha. Gyere be. Épp a konyhában voltam. Mi van felétek?

-          Minden rendben. Javi elment épp a haverjaival kartozni, és gondoltam átjövök megnézni veletek mi van.

-          Minden rendben. Fernando épp TV-t néz. A TV-ről jut eszembe. Hamar rakok be a mikróba pattogatott kukoricát. Segítesz a tervemben?- mosolyogtam.

-          Mi az?- mosolyodott el Kitty is.

-          Tudod, Fernando múltkor épp Real Madrid meccset nézett, és amikor leültem mellé elvette a TV kapcsolót. Megkérdeztem tőle, hogy miért veszi el, és azt mondta, hogy azért mert nehogy elkapcsoljam.

-          És lesz most meccs, és elkapcsolod?

-          Nem. Még nincs vége a storynak. Azt mondtam neki, hogy nem akarom elkapcsolni. Én is nézni akarom. Erre nevetett, és azt mondta, hogy nem tudna elképzelni, hogy pattogatott kukoricával a kezemben nézek egy focimeccset. Most majd nézni fog.

-          Jó terv.

-          Az, csak ne lennék ennyire fáradt. – ásítottam.

-          Keveset aludtál? Mikor feküdtél le?

-          Időben, nem ez a baj. Rossz álmom volt. Egy rémálom. Félek, hogy teljesül. Rá akartam venni Fert, hogy ne menjünk most a családomhoz, de nem nagyon akarja lefújni ezt a programot.

-          Mi volt az a rossz álom?

-          Otthon nálunk voltunk, és veszekedtünk a konyhában. Aztán azt mondta, hogy Ennyi! és elment. Becsapta az ajtót. Arra az ajtóbecsapásra ébredtem fel. És azóta is itt hallom a fülemben az Ennyi! szót.

-          Nyugodj meg. Felejtsed el ezt az egész butaságot. Jól megvagytok, és ha jól tudom eddig csak a narancsos flakon miatt volt nézeteltérésetek. Nem hiszem, hogy pont most lenne nagyobb vitátok.

-          Ez igaz.

-          Most inkább figyelj a kukoricára, nehogy leégjen, és füstbe menjen a terved.

-          Tudtad, hogy pótolhatatlan barátnő vagy? Lelki tesó. – öleltem meg.

-          Mi mindig is a legjobb barátnők leszünk. Ne feledd!

-          Te se!- vettem ki a kukoricát. – De azért még bennem marad egy rossz előérzet.

***

-          Ki az?- nyitotta ki az ajtót a srác. Egy nő állt előtte.

-          Helló. Beljebb mehetek?

-          Ki vagy, és mit akarsz?

-          Barát vagyok. És úgy tudom, van egy közös ismerősünk. Igaz Eric?

-          Kicsoda?

-          Tímea Rate. – mondta a nő.

-          És akkor? Mit akar?

-          Úgy tudom csúnyán lapátra tette. Nem szeretné megbosszulni?

-          Dehogynem. De ez az én ügyem. Maga kicsoda?

-          Felicity. Remélem, meggondolja, mert én tudnék segíteni.

-          Miért akarna segíteni?

-          Mert keresztülhúzza a számításaimat. Ezen a számon elér. Remélem, meggondolja. Értesítsen, kérem.

A nő elindult, de amint a lifthez ért megszólalt a mobilja.

-          Tessék.

-          Meggondoltam.

-          Helyes. – mosolyodott el ördögien, majd visszament Erichez.