45. rész
2009.08.13. 20:56
A napok teltek, és mi hétfőn összepakoltunk a Magyar Nagydíjra. Másnap elindultunk a családomhoz. Úgy döntöttünk kocsival megyünk. A családi házunk előtt megállt Fernando.
- Ez az?- kérdezte. Sóhajtottam, és bólintottam, hogy igen. – Mikor voltál legutóbb itt?
- Régen. Nagyon régen. 2 éve nem jártam itthon. Ne gondold azt, hogy nem szeretem a szüleim, mert imádom őket, csak egy kis nézeteltérésem volt a testvéremmel. Roberto-val.
- Értem. Menjünk be.
- Oké.
Elindultunk befele. Kinyitottam a zöld kaput, és beléptünk. A ház bejáratához vezető út mellett még mindig azok a vörös rózsák vannak, mint 2 éve. És az én kis virágoskertem is megvan. Az ajtóhoz értünk. Kopogtattam. Pár pillanat múlva nyílt az ajtó.
- Tímea? Kislányom? Nem is hiszem el. Fred, gyere. Hazajött a lányod!- ölelt meg anya.
- Tímea?- jelent meg apa.
- Szia apa.
- Nagyon hiányoztál már! Miért nem jöttél eddig?- ölelt meg.
- Tudod, sok minden történt velem mostanság. Először szeretnék bemutatni valakit. Ő itt Fernando Alonso. A barátom. Együtt járunk.
- Üdvözlünk Fernando. - fogott vele kezet apa. – Gyertek be. Ne itt álldogáljatok.
- Rendben. – mentünk be. Nagyon finom illatok voltak bent.
- Mutasd meg a barátodnak a házat. Nemsokára kész az ebéd. Esztek igaz?
- Igen. Eszünk. Köszönöm anya.
- Nincs mit.
- Gyere Fernando. Megmutatom a házat.
Megmutattam Fernando-nak az egész házat, és végül a szobámat.
- Nagyon gyönyörű a szobád. - ült le az ágyra.
- Köszi. – vettem le egy könyvet a polcról.
- Mi az?
- Ebbe raktam a legfontosabb fényképeket az eddigi életemből. Azt hiszem, mostanság hiányzik néhány kép belőle. Hazaviszem magunkkal Svájcba. – raktam az íróasztalra.
- Szeretlek. – csókolt meg. Utána megölelt, majd mentünk ki.
- És hogy vagytok anya? Kellene esetleg valami segítség?
- Nem, csak arra kérlek, hogy ezentúl többször látogass meg minket. Vagy legalább telefonon beszéljünk többet.
- Rendben. Ígérem. Segítek tálalni.
- Köszönöm.
Megebédeltünk. Szerencsére jól kijöttek a szüleim Fernando-val. Végeztünk az ebéddel. Anya épp szedte volna össze a tányérokat.
- Szeretnék valami fontos dolgot kérni. - állt fel Fernando.
- Mondjad. – válaszolt neki apa. Anya visszaült a helyére.
- Tehát azért szerettem volna mindenképp, hogy megismerhessem magukat, mert szeretnék valami fontosat kérni. Én szeretném megkérni a lányuk kezét. Természetesen, csak ha Tímea is így szeretné. Tímea, kicsim. Hozzám jössz feleségül?- térdelt le mellettem, és egy kis fekete dobozkát nyitott ki, amiben a gyűrű volt. A lélegzetem is megállt. Néztem a gyűrűt, majd Fernando arcára néztem.
- Igen! – Fernando elmosolyodott. Felhúzta a kezemre a gyűrűt, és megölelt.
|