- Miután ma este is túl vagyunk már a szokásos humorlabdacsok, és poénpetárdák áradatán, engedjék meg hogy körünkben üdvözölhessem a méltán híres tini bálványt, Jackson Rathbone-t – Jay Leno ott állt a szokásos színpadon a megszokott díszlete előtt. Óriási tapsvihar kíséretében meg is jelent az említett személy az egyik csigalépcsőn amin néha a vendéget érkeztek. A srác arcán az a megszokott féloldalas pajkos mosoly csillogott. Jay is az érkező felé indult.

- Szevasz itt köztünk – üdvözölte Jay Jacksont egy kézrázással.

- Nekem a megtiszteltetés hogy itt lehetek – válaszolta udvariasan a fiú. Jay hellyel kínálta, ő meg le is ült az asztal melletti kényelmes fotelbe.

- Nos örülök, hogy  a zsúfolt programod megengedi hogy itt legyél. Mesélj nekem arról hogy mi mindent történt veled mióta befejeztétek az Eclipse forgatását.

- Kicsit nagy volt a nyüzsi az életemben, végre jut időm másra is mint a filmezés. Most megint egy új projekten dolgozunk a fiúkkal.

- A zenekarral?

- Igen, egy új albumon dolgozunk, és majd lesznek koncertek is szerte az országban.

- Akkor majd én is jelentkezem, hogy esetleg nálam is megmutathatjátok hogy mit is csinál a 100 Monkeys.

- Persze, mindenképp – csillant fel a srác szeme, aki azonnal tudta hogy ez egy óriási kiugrási lehetőség a zenekar számára.

- Akkor térjünk át a most annyira aktuális témára. Mesélj nekem az Eclipse forgatásáról.

- Szeretem ezt a filmet, szeretem a kollégákat, szeretem a történetet, és nagy kár hogy már csak egy rész van belőle.

- Mi az igazság abban, hogy te és Ashley Greene egy pár vagytok?

- Semmi – vágta ráhatározottan, a szokásos mosollyal az arcán. – Őt kifejezetten közel került a szívemhez, de a barátságon kívül nincs köztünk semmi.

- Elég gázos, de mindenkit az ilyen dolgok érdekelnek, és hogy a tinilánykákat a képernyő elé csábítsuk most muszáj ezeket kérdeznem tőled. Mit szeretsz egy lányban?

- Az első a mosolya, imádom az őszinte mosolyú lányokat.

- És mi a második ami a legfontosabb?

- Szeresse a művészetet, a zenét, a jó könyvet, tudjon bulizni, imádja a kalandot.

- Kalandot? – kérdezett vissza Jay

- Igen, szeretem az extrém helyzeteket. Például randi egy állatkertben zárás után, vagy vendéglő fizetés nélkül. Persze másnap titokban mindig mindent kifizettem – magyarázta a srác

- Számít neked a lány külseje?

- Jó kérdés, megnézem a csinos lányokat, de ha túl kihívóak már nem is érdekelnek. Szerintem nem az számít, hogy ki mit visel, és hogy van kisminkelve, hanem hogy hogyan jár, beszél és főleg hogyan vélekedik a világról.

- Szőke vagy barna?

- Nem ismerem a különbséget, színvak vagyok. Szóval teljes mértékben nem számít, nekem minden szürke.

- Akkor a legfontosabb kérdés. Most van lány az életedben?

- Igen a 3 kishúgom, és a cicám, meg Annabella.

- Akkor egy igazi déli szépség ilyen névvel.

- Annabella egy Fender Telecaster – magyarázkodott kuncogva.

- Te egy lányról nevezted el a gitárodat?

- Igen, ő egy igazi csoda.

- Hát ennek igazán örülök, hogy így érzel. Ismerem ezt, én a kosijaimmal vagyok így. Nos hát barátom köszönöm hogy eljöttél hozzánk, és jelenléteddel is emelted az este színvonalát – mondta Jay és a kezét nyújtotta, majd elbúcsúztak egymástól.

- Kikapcsolnád a tévét, és indulhatnánk már végre – szólalt meg a lány a nappali ajtajának támaszkodva.

- Ugyan Sonny pont annyira nincs kedved ehhez a puccos bulihoz mint nekem – monda a srác és még csak a lányra sem nézett.

- Lucas, kérlek. Apádnak ez nagyon fontos, és nem akarom őket megbántani – lépett be a szobába a lány. Fekete hosszú ruha volt rajta, egy gyémánt nyakék, hozzá illő karkötővel.

- Érdekes az apám mindig csak akkor foglakozik velünk mikor neki fontos. Most is csak azért akarja hogy elmenjünk, hogy veled villoghasson a barátai előtt. A nagy Edinburgh vagyon egyetlen örököse – mondta a srác majd felkászálódott a helyéről. Megigazította a nadrágját, majd elvette a lánytól a zakóját, magára kapta és elindult a kijárat felé.

- Akkor megyünk? – kérdezett vissza a lányra aki megbabonázottan állt és a tévé képernyőjét bámulta.

- Persze, persze – válaszolta a lány, aki olyan képet vágott, mintha most ébredt volna fel egy mély álomból.

- Baj van? – kérdezte Lucas, közben átkarolta a lány derekát, és az ajtó felé indultak.

- Semmi, csak olyan fura érzésem van – magyarázkodott Sonny. Lucas kinyitotta a sportkocsi ajtaját a lány előtt. Sonny felemelte a ruha végét majd beszállt az autóba. Yorkville-ből, Rosedale-be hajtottak. Lucas szülői háza előtt megannyi nagy és drága autó sorakozott.

- Ugye tudod hogy még senki sem tudja hogy itt vagyunk, még mindig haza mehetünk – Mondta lucas, mielőtt leállította volna a kocsi motorját. – vissza a kényelmes kanapédra, a plazmád elé, és együtt bámulhatnánk azt a színész csávókát

- Ugyan ne bomolj, és viselkedj felnőtt módjára – Sonny, megigazította Lucas nyakkendőjét, de nem tudott a mellette ölő pasira koncentrálni. Érezte ahogy a gondolataiba férkőzik az a férfi a tévé képernyőéről, még sosem érzett ilyet. Villámcsapás, futott át az agyán, pont mint Michael-t a Keresztapában.

- Jó estét – lépett oda hozzájuk, egy fehér szmokingos férfi. Lucas a kezébe nyomta a kocsi kulcsát, átkarolta a lány derekát, olyan szorosan ahogy csak bírta, hogy mindenki lássa ők ketten együtt vannak, majd bement vele a hatalmas házba. Odabent hatalmas nyüzsgés, és forgatag várta őket. Lucas édesapja azonnal meg is látta a frissen érkezőket.

- Ó édes fiam – mondta hangosan hogy mindenki rá figyeljen. – azt hittem már nem is tudtok eljönni – folytatta közben pedig elindult feléjük. Lucas is előkotort egy szelíd mosolyt és az apjára emelte a tekintetét. Utálta azt a színpadias megjátszást, de még mindig jobb volt, mintha veszekednének.

- Szia apa. Bocs hogy késtünk, de volt egy kis dolgunk.

- Semmi baj édes fiam, a lényeg hogy itt vagytok – mondta a férfi, majd miután megölelte a fiát a lányhoz lépett. – Neked is örülök drágám. Gyere bemutatlak pár ismerősömnek – mondta és azzal megragadta a lány kezét és a nappali felé vonszolta. Odabent még több, Sonny számára ismeretlen alak gyülekezett. Lucas nem ment utánuk, Sonny segélykérően nézett rá, de a srác csak vállat vont és magához vett egy pohár pezsgőt.

- Uraim – szólalt meg Lucas apja, majd várt néhány pillanatot, hogy mindenki rá figyeljen. – Szeretném nektek bemutatni a fiam barátnőjét. Sophine Wandom Edinburgh – az utolsó két szót külön kihangsúlyozta. Ezt a nevet mindenki ismeri. Sonny családja1000 éves múltra tekint vissza. Skóciából származnak és hatalmas vagyonra tettek szert az évek során. Jelen vannak a legkülönbözőbb piacokon, a tőzsdétől kezdve az autógyártáson át, egészen az építőiparig. És Sonny az óriási vagyon egyetlen örököse, amint betölti a 21.-ik életévét, és megházasodik. Ezzel a ténnyel Lucas apja is tisztában volt, és bízott benne hogy az a férfi aki szert tehet egy ekkora vagyonra, épp az ő fia lesz. Sonny próbálta megjegyezni azt a rengeteg nevet amit az este folyamán halott, de mire véget ért a party már fájt a feje a sok ismeretlen arctól, meg névtől. Persze Lucas-nak amennyire nem volt kedve ehhez az estéhez, annál jobban érezte magát. Rendesen fel is öntött a garatra, éjfél után egyszer csak eltűnt a vendégek közül. Sonny nem is kereste, tudta hogy részeg és ilyenkor jobb nem keresni. Miután minden vendég elment. Lucas apja lépett oda Sonny mellé.

- Kislányom, ha gondolod Lucas-szal itt alhattok, ilyen állapotban nincs szükség arra hogy kocsiba üljetek.

- Köszönöm én jól vagyok, viszont annak örülnék ha Lucas maradhatna. Jobb ha kialussza magát, és odahaza nehézkes lenne bevinnem őt a házba – magyarázta Sonny.

- Rendben, de holnap megkapja tőlem a magáét.

- Szerintem már nincs szükség a kioktatásra, ahhoz már kicsit idős, nem 25 évest kell nekiállni nevelni – jegyezte meg csípősen a lány. Majd fogta Lucas Mercedesének kulcsát és kilépett az ajtón. Tudta hogy szemtelen volt, de nem érdekelte. Azt is tudta hogy az ő szülei sem foglalkoztak vele, és mégsem viselkedik úgy mint Lucas. A pasi néha elviselhetetlen, és maga sem tudja hogy miért tűri el a kicsapongó életvitelt amit folytat. Talán azért mert jó vele az ágyban, talán mert így kényelmes, mert Lucas-nak pontosan megfelel a helyzet ami van, nem kell minden egyes alkalommal meghódítani, és ha ahhoz van kedve elküldi a fenébe. A hazafelé vezető út most még egyszer olyan hosszúnak tűnt mint idefelé. Álmos volt, és alig várta hogy megszabaduljon a cipőtől, ami a lábán volt. Leparkolta a méreg drága sportkocsit a ház felhajtóján., kiszállt az autóból, bekapcsolta a központi zárat, majd a ház ajtajánál kikapcsolta a riasztót. Mekkora marhaság, kitől kellene hogy megvédjen, - gondolta magában Sonny. – De Lucas ragaszkodott hozzá, pont úgy mint minden máshoz ami a fényűző életükhöz kellett. Belépett az ajtón és gondosan bezárta maga mögött, most jött csak rá, hogy fél egyedül, nem is az egyedülléttől fél hanem a magánytól. Amint becsukatkozott ledobta magáról a cipőt, és elnyúlt a kanapén, bekapcsolta az óriásképernyős tévét, és váltogatni kezdte a a csatornákat. Végül az egyik kedvenc sorozata mellett döntött, épp a Gyilkos Elmék egy újabb részét adták. Még nem látta ezt a rész, épp akkor kezdődött, kifutott a konyhába, csinált magának egy adag kukoricát, gyorsan átvetkőzött és kényelmesen elnyúlt a kanapén. Lassan majszolgatta a kukoricás és figyelte az eseményeket. Dr. Reid egy nővel beszélgetett egy Adam nevű fiúról, akit eltüntetett a világ elől, aztán visszaugrottak az időben 7 nappal korábban-ra. A második gyilkosság időpontjára, egy fiatal férfit öltek meg, sorban jöttek a képkockák, utána Sonny hirtelen még éberebb lett, megjelent a srác a Jay Leno showból. Érdekes, nem is tudta hogy játszik ebben a részben, sőt egyáltalán nem tudott róla semmit.  Őt nem fertőzte meg az a bizonyos alkonyat láz, mint a fél világot. A fiút a filmben Adam-nek hívták. Félszeg volt, egy elnyomott jellem, sokkos állapotban épp egy marihuánás cigit szívott a szálloda tetején mikor Reid beszélt vele. Sonny csak bámulta a képernyőt, a srác karikás szemeit a rémült tekintetét, a bezárkózott testtartását. Adam a gyilkos, futott át az agyán, legtöbbször az első 5 percben tudta hogy ki a gyilkos. Maga sem tudta hogy miért vagy hogy honnan jönnek ezek a felismerések, de szinte mindig tudta hogy mivel áll szemben. Tökéletesen kiismerte az emberek személyiségét. A filmben egy párost kerestek, és egy domináns nőt, és egy elnyomott férfit. Adam újra a tetőn volt, pánikolt, hisztériás volt. Disszociatív személyiségzavar, futott át Sonny agyán.  Morgan rángatta el a tető széléről,  ő meg nem értette hogy mi történik vele. Végig azt állította, hogy ő nem csinált semmit, és hogy nem emlékszik dolgokra. Sonny teljesen biztos volt benne hogy ezzel a fura betegséggel lesz dolguk. Az áldozatoknak két esetleg több különböző személyiségük van, akik létezéséről esetekben nem is tudnak. Adam-nek is van egy másik énje, egy másik személyiség, gondolta Sonny, de azt a legmerészebb álmában sem hogy egy nő az. A film végére kiderült hogy a másik ént Amandának hívják, és mélyen elzárta magában Adamet. Sonnyt mindig is érdekelték az elmével kapcsolatos devianciák, és elváltozások. Vonzódott az ilyen különleges tanulmányokhoz, szívesen csinálta volna ezt az életben is. Még mindig nem döntötte el hogy mit fog tanulni tovább az egyetemen, csak abban volt biztos, hogy  Torontóban marad, és hogy itt választ magának valamit. A filmnek is vége lett, és ő még mindig a látottakon gondolkodott, hogy Jackson mennyire meggyőző volt, és igazán tökéletesen alakította a tudathasadás ennek a formáját, és hogy még női ruhában és jól nézett ki. Vajon mit kell tanulnia ahhoz hogy profilozó lehessen, annyi dolog volt a tudományok terén ami érdekelte, de egy élet kevés volt ahhoz hogy mindennel foglakozhasson. A gondolatiba merülve elaludt a kanapén, és csak másnap dél körül ébredt, méghozzá az ajtó nyitódására. Lucas, még csak most jön haza.

- Szia Édeském – mondta a srác ahogy a nappali felé vette az irány. A lány felkelt, és egy hatalmas csokor virággal találta szembe magát. Mindig akkor hoz virágot mikor furdalja a lelkiismerete, mikor valami rosszat tett előző este. Sárga tulipán és fehér jácint, ezt mindig akkor hozza ha előző este berúgott és csúnyákat mondott. De most semmi ilyen nem történt, nem volt megszégyenítés, nem volt káromkodás, nem volt semmi, berúgott és eltűnt. Sonnyt nem különösebben zavarták ezek a kicsapongások, végül is egyetemisták és nem tartoznak senkinek beszámolóval és felelőséggel, fiatalság bolondság, gondolta magában, és még mindig megbocsátott Lucasnak.  

- Meg tudsz nekem bocsátani? – kérdezte Lucas az ajtóban tipródva.

- Ha ilyen bocsi szemekkel nézel, ugyan ki tud neked ellenállni – válaszolta a lány és elvette a virágot. A konyhába ment hogy megtöltse a vázát vízzel. Lucas meg úgy követte mint egy kiskutya.

- Hülye volta, és többet nem fordul elő – fogadkozott Lucas

- Ne tégy elhamarkodott fogadalmakat, főleg olyanokat amiket nem tudsz betartani – válaszolta a lány, és szembefordult a fiúval. Lucas közvetlenül előtte ált, épp csa annyi hely volt köztük, hogy a váza elfért. Lucas a tenyerébe fogta a lány arcát, magához vonta és szenvedélyesen megcsókolta. Sonny teljesen elgyengült, annyira elsodorta a szenvedély, hogy a vízzel teli váza kiesett a kezéből és apró szilánkokra tört, és persze tisztára összefröcskölte őket vízzel.

- Le kellene vetkőznünk – mondta Lucas.

- Le – helyeselt Sonny, még mindig transzban volt a csóktól. Imádta a férfit, mikor így viselkedett, és magát meg utálta mert mindig annyira elgyengült a férfitól, az illatától, a nézésétől és mindentől amit maga Lucas testesített meg, és attól ami a nap folyamán rájuk várt. Lucas lassan levetkőztette a lányt és az egész napot egymás karjában a hálószobában töltötték.

Hétfőn reggel kifacsartan, kómásan bandukolta az egyetem felé. Kávéra volt szüksége, ezért félúton az egyetem felé betért a kedvenc kávézójába. A pultnál kikérte a kedvenc adagját, és épp kifelé sétált hogy a teraszon fogyassza el a koffeinadagját. Már alig várta hogy magába öntse az italt. Szinte semmire sem tudott gondolni, és épp akkor valaki egyenesen nekiment, aminek az lett a vége hogy a kávé a felsőjére fröccsent. Először a kávét bámulta, majd lassan felemelte a tekintetét, hogy megnézze mégis ki fosztotta meg a napi koffeinjétől. Érezte hogy felmegy benne a pumpa, a fogát csikorgatva próbált uralkodni magán, és akkor felnézett és nem hitt a szemének.

- Bocsáss meg!