12. rsz
2009.08.17. 20:02
Reggel az rm idben keltett, hiszen mennem kellett dolgozni. Szp lassan sszeszedtem magam, majd beltem a kedvenc kvzmba enni. Itt viszont addig szszmtltem, hogy sikerlt fl rt ksnem. pp csak arra volt idm, hogy bekapcsoljam a kocsi riasztjt, mikor meghallottam Hannt.
-Mgis merre jrtl a msodik munkaheted kezdetn? Vagy nem ismered az rt?
Fldbe gykerezett a lbam, ahogy meghallottam a hangjt. Nem segtett abban, hogy a reggelem kellemes legyen, az biztos.
-Elnzst!- motyogtam s elindultam fel.
-llj csak meg egy percre!- kapta el a karom, ahogy mell rtem.- Hogy kpzeled, hogy…
-Hanna, higgadj le!- hallottam meg azt a kellemes hangot, amire vgytam. Seb jelent meg az ajtban frissen.- Nincs semmi gond abbl, hogy Ada ksbb jtt, mert rugalmas a munkaideje. s nem dlt ssze a vilg attl, hogy nem volt itt pontban 8-kor.- jtt ki az udvarra.- s ha lehet, akkor ne t faggasd olyan dolgokrl, ami a mi magngynk.- fejtette le a lny kezt a karomrl. Nem feleltem semmit, csak bementem s elidztem a csendes irodban. Sajnos aznap nem volt lehetsgem megvitatni a trtnteket a fnkmmel, mert Hanna, mint valami pincsikutya, kvette. Mg akkor is ott llt mellette, mikor a kvetkez ht esemnyeit beszltk, mivel vszesen kzeledett az vadnyit. Mr alig vrtam abbl a szempontbl, hogy vgre megszabadulhatok Hanntl. Kezdett az agyamra menni, br lehet, hogy ebben benne van a fltkenysgem is. Valamikor 4 utn mg mindig ott voltam s ppen Jane-nel folytattunk egy elg rdekes eszmecsert, amiben persze elemeztk a kapcsolatomat - mr ha annak lehet mondani - mikor berontott Hanna.
-… igen, s akkor… bocsi, de most mennem kell.- vltoztattam meg a mondandmat, mikor meglttam a lnyt.
-Semmi gond. De akkor majd este mg tnzek.- felelte Jane.
-Rendben, szia!- tettem le gyorsan.
-Ez felhbort!- akadt ki Hanna.- Nem elg, hogy egsz nap itt vagy, a vlegnyem nyakn lgsz, mg hosszasan pletyklsz a bartniddel is?- vont krdre.
-Mr elnzst, de n…- kezdtem volna, de flbe lettem szaktva.
-Hanna, mi lenne, ha vgre abbahagynd?- jtt be Seb is.- Elszr: Ada azrt van itt, mert segt megszervezni az letem. Msodszor: Nem lg a nyakamon. Harmadszor: Nem pletykl, csak beszlget. Negyedszer: Ezt n magam engedtem meg neki. s vgl: Nem vagyok a vlegnyed!- emelte ki a vgt.
-Nem engem kellene vdened?- hborodott fel a szke hercegn.
-Nem vdelek, mert te csak vdaskodsz.- vlaszolt Sebi nyugodtan.
- volt az, ugye?- fogta magt vissza a n.- Vele cskolztl, ugye? hlzott be a htvgn.
Ahogy meghallottam ezeket a mondatokat, gy reztem, hogy menten sszeesek. Szinte pnikba estem. Azt hittem, semmit nem tud rlunk.
-s te ezt mind Stefanie bartnd mesjre alapozod. Ltott egy barna haj lnnyal cskolzni. s n be is vallottam, hogy ez igaz. De mirt pont Ada lett volna az a lny?- hzta fel a szemldkt.
-Mert akar magnak megszerezni.- vdaskodott.
-Mr elnzst, de ez nem a clom.- vgtam kzbe. Vgre meg is tudtam szlalni.- n a szombat estt a bartomnl tltttem, Sebastiant akkor lttam utoljra, mikor Kimivel s a btymmal tvoztak a gokart plyrl.
-n mr mondtam, hogy Ada nem volt velnk.- nzett Seb a lnyra.
-Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?- krdezte a n. Ekkor elvettem a telefonom s remnykedtem, hogy az illet, akit hvok, rti majd a clzst. Trcsztam, majd kihangostottam.
-Szia, drga, mondjad!- vette fel a frfi. Seb egybl meg is ismerte a hangjt s csak remnykedett, gy, ahogy n.
-Szia, des!- feleltem neki.- Van itt egy hlgy, Hanna, aki nem hiszi, hogy szombat jjel nlad voltam. Azzal vdolja a bartjt, hogy velem cskolzott az egyik klubban.
-Veled?- krdezte nevetve.- Az lehetetlen, hiszen mi a btydk utn legalbb egy rval jttnk el s nlam voltunk Stettbachban. Hacsak abban a 2 percben nem jrtad meg az utat oda-vissza, amg n a konyhban kerestem a pezsgt.
Felnztem Hannra s lttam rajta, hogy majd felrobban a dhtl. Mrgesen rohant ki a szobbl, majd a hzbl is.
-Fabian, most megmentetted az letnket.- shajtott Sebi.
-Csak Adnak ksznd, mert tallta ki vekkel ezeltt ezt a jelrendszert.- felelte az unokacsm.- De n most megyek, mert kezddik egy eladsom.
-Majd beszlnk! Szia!- kszntem el s letettem. Ekkor ismt csapdott az ajt. Mivel Hanna ismt a hzban volt, sszeszedtem a cuccaimat s hazamentem.
|