Az ébredés nem volt túl kellemes. Ráadásul eszeveszett dörömbölésre ébredtem. Eltámolyogtam az ajtóig és nem zavartattam magam, hogy csak fehérneműben vagyok, és ajtót nyitottam.

Pier állt előttem. Némán bámultam rá. Gondolom ő se erre a látványra számított. Egy ideig csak bámult, majd összeszedte magát és belekezdett a mondandójába.

-          Jó reggelt Räiwalker őrnagy!- kezdte.- Az eligazítás 20 perc múlva kezdődik a tárgyalóteremben.- jelentette ki.

Fáradtan néztem rá és pokolba kívántam ezt az eligazítást, no meg az egész gépek elleni háborút. Pihenni akartam végre addig ameddig nekem jól esik. Sajnos ez most nem az a helyzet volt.

-          Igenis alezredes!- válaszoltam gyorsan és már csuktam is be az ajtót, de ő megakadályozott ebben.

-          Szedd össze magad, mert pár óra múlva újabb küldetésre mentek. Ez még nem publikus, de jó lenne, ha lelkiekben is felkészülnél rá.- mondta elszánt tekintettel.

Én lemondón néztem rá, és alig észrevehetően bólintottam. Tovább nem tartott fel, így végre becsukhattam az ajtót. Nekidőltem a csukott ajtónak és nagyot sóhajtottam.

* * *

Negyed óra alatt összekaptam magam, sajnos itt nem lehetett olyan luxusban részünk, hogy órákig áztatjuk magunkat egy forró fürdőben. Szerencsére meleg vizünk volt az anyaföldnek köszönhetően, ugyanis a bázis közelében egy ásványvizes forrás csörgedezett nagyrészt a földfelszín alatti mederben.

Szóval a nélkülözhetetlen kávé adagom felé igyekeztem.

Jane bukkant fel a pult mögött és sejtelmesen vigyorgott rám. Nem hiányzott nekem ez most, így nem túl kedvesen szóltam hozzá.

-          Töröld le azt a bamba vigyort az arcodról, míg módodban áll, és inkább a kávémmal törődj!- szóltam rá.

Egy pillanatra meglepődöttség látszott az arcán.

-          Jó reggelt őrnagy! – köszöntött kedvesen, mikor elém rakta a gőzölgő kávét.

Én csak bólintottam és válaszra sem méltattam. A számhoz emeltem a poharat és belekortyoltam. Eközben tekintetem az ebédlő helyiség szemközti végébe vándorolt. Amit láttam, megtette a hatását, félre is nyeltem a kávét. Köhögve, prüszkölve raktam vissza a pultra a poharat. Ekkor bukkant fel a semmiből Szása.

-          Jól vagy?- kérdezte aggodalmasan.

-          Persze, csak a kávé.- magyaráztam.

-          Oké-oké őrnagy!

Bosszúsan néztem rá, majd elfogadtam az átnyújtott zsebkendőt és letöröltem az arcomat.

Aztán inkább jobbnak láttam, ha elhagyom a terepet. Egyenesen a tárgyalóba mentem.

Még csak páran voltak. Köszöntem nekik, majd leültem a helyemre. Annyira elkalandoztak az imént látottak miatt a gondolataim, hogy már csak Pier hangjára eszméltem. Arca határozott, de gondterhelt volt. Látszott rajta, hogy komoly dologról van szó.

Pier belekezdett a mondandójába. A lényege az volt, hogy lenne egy küldetés. Egy hackerünket kellene eljuttatni a Skynet kísérleti laboratóriumába, ami Los Angeles szívében volt.

Összeszorult a torkom a város nevének hallatán és újra eszembe jutott az Ítélet napja és hogy mennyi élet szűnt meg pillanatok alatt. És a végzet nem válogatott.

Pier kérdő hangjára eszméltem. Pár pillanatig zavartan néztem rá, majd sikerült kinyögnöm, hogy természetesen vállalom. Elégedetten nézett rám az alezredes, majd a többiekhez fordult:

-          Blaise Weaver, Szása Lion, Chidori Neesan.- szólította meg a három bajtársunkat.- Maguk fogják alkotni a csapatot. Ahogy hallották Tatjana Räiwalker őrnagy vállalja a küldetés irányítását. Önöktől pedig a váratlan helyzetek megoldását várom. Blaise magának megvan a jó kommandós összes tulajdonsága, éber, figyelmes és gyors gondolkodású. Szása a fizikai erőt képviseli, mellyel okosan tudja a maga javára fordítani a gépek ellen vívott csatát. Chidori a fegyverek és robbanó eszközök szakértője, szinte nincs olyan fegyver, amit ne tudna kezelni. Végül maga Tatjana rendelkezik egy kifejlett szociális és problémamegoldó képességgel, mellyel képes lesz összehangolni a csapatot és néha félelmetesen jók a megérzései. Persze tudom, hogy nem most csinálják először, de néha jó, ha emlékeztetik az embert a képességeire .- fejezte be Pier sokatmondó pillantások közepette.

Egy pillanatra zavarba is jöttem, ahogy Pier beszélt rólam. Bár részben igazat kellett adnom neki a képességeimet illetően.

-          A további részleteket az irodámban beszéljük meg. Fél óra múlva várom önöket.- tette még hozzá Pier.- Van kérdés?

-          Igen. - szólalt meg határozottan a magas, szőkésbarna hajú, arányos testalkatú, húszas évei elején járó lány.

-          Mondja Chidori!- kérte az alezredes.

-          Csak annyi, hogy megtudhatnánk, hogy ki az a hacker, akit segítenünk kell?- kérdezte érdeklődve.

-          Mindent a maga idejében.- bölcselkedett Pier, majd kivonult a teremből.

Hangos beszélgetés vette kezdetét. Én voltam az első, aki elhagyta a termet. Már csak a folyosón lettem figyelmes arra, hogy valaki a nevemet kiáltja. Visszafordultam. Chidori futott utánam.

-          Helló!- köszöntött.

-          Szia! Mi ez a nagy rohanás?- kérdeztem csodálkozva tőle.

Ő elém ért és kifújta magát. Majd válaszolt a kérdésemre.

- Te nem vagy kíváncsi arra, hogy ki lehet a számítógépes pasi?- kérdezte csodálkozva.

Pasi?- kérdeztem szemöldök ráncolva vissza .- Nem is biztos, hogy pasi az illető .- elmélkedtem.

-          Szerintem az, mivel a főnök sose állítana úgy össze egy csapatot, hogy több legyen a nő benne, mint a férfi.- magyarázta Chidori.

-          Mondasz valamit, de mért foglalkoztat ennyire téged ez a kérdés százados?

-          Ne hívj már így!- kérte.- Egyébként meg azért, mert Pier olyan titokzatos volt. És a csapat összeállítása sem szokványos.

-          Mi nem szokványos?- kérdeztem csodálkozva, miközben elindultam a folyosón a szobám felé.

Végigbeszélgettük Chidorival az utat. A végén már nekem se voltak jó érzéseim a küldetéssel kapcsolatban, de próbáltam ezeket a gondolatokat elhessegetni.

Így nem is osztottam meg Chi-vel.