… Roberto Rate, a bátyámmal. Fernando mélyen szuszogott. Mosolyogtam egyet, majd halkan kimásztam az ágyból, és kimentem a konyhába. Elővettem egy flakont. Megráztam. Ki nem találnátok. Üres. Úgy néz ki apa sem szokott le az üres flakon hűtőbe rakásáról. Vettem egy másikat, majd szokásosan kimentem, és a ház melletti kis hintámba ültem. Mindig ide jöttem régen, amikor bajom volt. A csillagokat néztem, és láttam egy hulló csillagot. Kívántam magamban. Kicsit hűvös volt, de jó volt ahhoz, hogy kiszellőztessem a fejem. Zajokra lettem figyelmes. Meg is láttam, amint félkómásan Fernando lépett ki a házból. Meglátott, és felém jött.

-          Felébredtél? – kérdeztem, miközben mellém ért.

-          Igen, és nem találtalak magam mellett. Mit csinálsz itt kint? Hűvös van.

-          Ki akartam szellőztetni a fejem.

-          Baj van?

-          Inkább lesz. Rossz érzésem van.

-          Megint volt rémálmod?

-          Volt. És veszekedtem benne Roberto-val. Elegem van már a mi kis régebbi veszekedésünkből. Ki akarok vele békülni.

-          Mi lenne, ha majd felhívnád?

-          Azt hiszem, ezt fogom tenni.

-          Akkor, hogy ezt eldöntötted irány az ágy! Késő van és hideg.

-          Mert ti spanyolok csak a tüzes forrósághoz szoktatok. Nincs is hideg. Csak te nem bírod. – mosolyogtam rá.

-          Nem bírom? Ugyan, csak nem akarom, hogy megfázz, és ne lehessenek kis Alonso-k.

-          Kis Alonso-k? Jaj, ne mondj ilyet, mert mindjárt zavarba jövök.

-          Tudod én sok-sok kis Alonso-t akarok. – csókolt meg.

-          Édes, ahhoz előbb el kell tudnod kapni. – bújtam ki az öleléséből, és a szobámba siettem. Bejött utánam Fer, és megcsókolt. Eldőltünk az ágyon, és a többit a Ti fantáziátokra bízom. :P

***

Reggel felkeltem, és amint sikerült Fer öleléséből kimásznom hamar elmentem lezuhanyozni. Immár frissen, átöltözve mentem a szobámba. Fer még mindig aludt. Megláttam a fényképezőgépem. Odaléptem Fer-hez, és lefényképeztem.

-          Na, ne!- mondta, és a fejére húzta a párnát. Olyan vicces volt, hogy alig tudtam lefényképezni. Sikerült végül. Bekapcsoltam a számítógépem, és kinyomtattam a két képet.

-          Jó reggelt. Mit csinálsz? – ásított Fer.

-          Nyomtatok. Megmondtam, hogy az én kis albumomból hiányzik néhány dolog. – mutattam meg neki a képet, amit kinyomtattam.

-          Ahha, tehát ez volt az a fényes. Beraksz az albumodba?

-          Nagyon fontos vagy. Természetes hogy beraklak. Lassan felkelni. Már 9 óra elmúlt.

-          Te jó ég. De, tudod, nem csoda hogy fáradt vagyok.

-          Meg ne sajnáljalak. – nevettem. Csöngettek. – Kelj fel. – dobtam még egy mosolyt felé.

Kimentem megnézni, hogy ki jött. Ekkor meghallottam, hogy apa cseppet sem kedvesen beszél a jövevénnyel.

-          Tűnj innét Eric. Sohasem kedveltelek. Menj innét. Nem kellesz te ide!

-          Maga nem küldhet el.

-          Mit keresel te itt?- kérdeztem dühösen.

-          Érted jöttem. Tudom, hogy szeretsz.

-          Téged? Hogy szeretlek? Nagyon vicces. Menj el Eric mielőtt bajba kerülsz.

-          Hát ő meg ki?- jött mögém Fernando.

-          Én Eric vagyok Tímea barátja. – Fernando kérdőn nézett rám.

-          A VOLT barátom. Idejött, hogy zaklasson minket. Bizonyára megtudta, hogy itt vagyunk.

-          Menj el Eric. – tessékelte ki apa. Kinyitotta az ajtót, és meglepetésre Roberto állt ott.

-          Roberto?- léptem előbbre.

-          Igen. Mit keresel itt?- nézett gyilkos tekintettel rám. A hideg is kirázott tőle.