Eric-et elk�ldt�k, �s Roberto bej�tt. Egym�st n�zt�k. Fernando mellettem �llt, �s k�zel hajolt hozz�m.

-          Besz�lj vele. B�k�ljetek ki.

-          Rendben. – s�gtam vissza neki. B�tor�t�an egy puszit nyomott az arcomra.

-          Fred. Eml�tette, hogy valami nincs rendben, a kocsiban. Megn�zn�m.

-          Rendben. Gyere Fernando. – n�zett Roberto-ra majd r�m. Kimentek, �s kettesben maradtam a testv�remmel.

-          Roberto. Szeretn�k veled besz�lni. Nagyon fontos.

-          Mondjad. – ment a konyh�ba. A gyomrom �sszeszorult.

-          Rendben. Sz�val, engem egyre jobban b�nt az a kis vit�nk. A testv�rem vagy. Szeretlek.

-          �s?

-          Tudod, sajn�lom m�r mindazt, amiket mondtam. Megb�ntam. Mindent. �s te vagy az egyetlen testv�rem. Szeretn�k kib�k�lni veled. – v�rtam a reakci�j�t. Hallgatott. – Nagyon fontos vagy a sz�momra. Erre sem mondasz semmit, b�tyus? – t�r�ltem le p�r k�nnyet a szememb�l, �s mosolyogtam r�.

-          K�v�ncsi vagy a v�lem�nyemre? Ne sz�l�ts b�tyusnak. 2 �vig az eszedbe sem jutottak a sz�leink. Nem is l�togattad meg �ket a vit�nk miatt…

-          Roberto…

-          Hadd fejezzem be! – csapott idegesen az asztalra. – Az nem sz�m�t, hogy any��k mellett �n nem jutottam eszedbe… - �lt le az asztalhoz.

-          Ez nem �gy van. Sokat gondoltam r�tok…

-          Igen? Mikor? Kar�csonykor, amikor minden j� l�lek mag�ba sz�ll egy kicsit?

-          Roberto…

-          Azt�n most eltelt egy id�. �sszej�tt�l ezzel a sr�ccal, �s a k�r�s�re k�pes vagy idej�nni? Vagy ha � nincs, akkor most sem toltad volna ide a k�ped? Mit k�pzelsz?

-          �n, szeretlek titeket, csak a vit�nk…

-          K�pes volt elszak�tani a csal�dt�l. Nem �r�l�k, hogy itt vagy.

-          �n ki szerettem volna veled b�k�lni.

-          Amint l�thatod, ez nem siker�lt. – felelte.

Csendben �lltam, �s n�ztem Roberto-ra.

-          Megb�ntam.

-          Csak egy dolgot mondok m�g. Sz�momra t�bb� halott vagy. Eddig is j�l megvoltunk n�lk�led, ezut�n is kih�zzuk valahogy. - �llt fel.

-          Te t�nyleg ezt akarod? – d�bbenten k�rdeztem. – Hisz testv�rek vagyunk.

-          Ennyi! V�ge! M�r nem vagyunk. Ennyi!- ki�ltotta, majd kiment a konyh�b�l �s becsapta az ajt�t. A r�m�lmom val�ra v�lt…