Bementem a garázsba. Fernando intett apának, hogy indítsa be a kocsit. Sikerült.

-          Köszönöm Fernando. Örök hála. – szállt ki apa, és egy rongyot dobott Fer-nek, amibe beletörölheti a kezét.

-          Egyszerű volt. Kicsim. Minden rendben. – jött hozzám Fer. Megráztam a fejem. – Gyere. - ölelt át.

-          Csak még jobban összevesztem vele. Pedig, én tényleg békülni akartam.

-          Jaj, kicsim. Minden rendbe jön.

-          Segítesz összepakolni? Menjünk Pestre.

-          Máris elmentek kislányom?

-          Nem maradhatunk. Roberto nem lát itt szívesen.

-          Attól még…

-          Ne, nem akarom, hogy összevesszetek vele miattam. Elmegyünk. Jobb lesz ez így.

-          Rendben kislányom. Te tudod.

-          Akkor most összeszedjük a cuccaim.

A szobámban fájdalmasan válogattam a fontos cuccok között. A fényképalbumom került a kezembe. Leültem, és nézegettem. Fernando pakolt. Kivettem egy kényképet, és az íróasztalra raktam. Utána elraktam a fényképalbumot.

-          Rendben. Ennyi. A többit itt hagyom. – mondtam Fer-nek.

-          Azzal a képpel mi lesz.

-          Beviszem Roberto szobájába. Remélem, majd megbocsát. Egyszer.

-          Meg fog. - ölelt meg.

-          Kiviszed a cuccokat?

-          Igen.

-          Akkor én beviszem a szobájába.

Benyitottam Roberto szobájába. Odamentem az ágyához, és a párnára ráraktam a képet. Kifele menet megálltam. Körülnéztem a szobában, talán utoljára.

-          Bocsáss meg egyszer, kérlek. – sóhajtottam. Kimentem.

Fer mindent elrakott. Itt a búcsú ideje.

-          Vigyázzatok magatokra. – öleltem meg a szüleim. Fernando is kapott ölelést tőlük. Roberto-hoz álltam.

-          Vigyázz magadra. Sajnálok mindent. Egyszer remélem… megbocsátasz.

Nem mondott semmit. A kocsihoz mentünk. Beszálltunk, majd integettünk nekik. Amint eltávolodtunk a háztól, elkezdtem sírni.

-          Kicsim. – nézett rám Fer.

-          Ne aggódj. Mindjárt jobban leszek, csak… fáj.

***

-          Ennyi volt a te munkád. Itt a pénzed. – adta oda Felicity a kért összeget.

-          Azt mondtad, hogy bosszút állhatok. Mi volt ebben a bosszú?

-          A bosszú, az én kezemben van, nem a tiedben, érthető?

-          De ez így nem fer!

-          Itt a pénzed. És jobb, ha nem tud túl sok ember a dologról. Örülj a pénzednek, és ne avatkozz a többibe.