Kitty-t tárcsáztam.

-          Na, megcsináltad?

-          Igen.

-          És? Pozitív lett? Vagy Negatív?

-          Én… Pozitív.

-          Ááá, gratulálok! Jön a kis Alonso, jön a kis Alonso.

-          Nem is hiszem el.

-          Most egyedül vagy a hotelban?

-          Igen. Fernando-nak sok elintéznivalója van. De amint megjön, elmondom neki.

-          Hihetetlen. Terhes vagy. Innentől kezdve figyelj, nehogy valami olyat tegyél, ami árthat a kis Alonso-nak.

-          Figyelek, ne aggódj. Csak olyan fáradt vagyok.

-          Pihenj le. Vigyázz magadra!

-          Oksa. Szia.

-          Szia.

Lepihentem. Utána ettem egy kis ebédet, és a délután hamar elszaladt. TV-t néztem. Estefele megjött Fernando.

-          Szia. Milyen napod volt?

-          Hú, fárasztó. Rohangáltam ide-oda. Fáradt vagyok. Most le is dőlnék.

-          Beszélhetnénk előtte? Fontos dolog.

-          Nem ér rá?

-          Ha ráérne, akkor hagynám holnapra.

-          Akkor mondd. – sóhajtott. – De gyorsan kérlek.

-          Gyorsan?

-          Fáradt vagyok.

-          Én is, de…

-          Mitől lennél fáradt? Egész nap a hotelban voltál. – emelte fel a hangját.

-          Akkor pihenj. – és megfogtam a kabátom, és kirohantam.

-          Kicsim, nem úgy értettem... – és felvette ő is a kabátját, miközben egy szekrényen valamit meglátott…

Kiléptem a szobánkból, és elindultam kifele a hotelből. Kiértem a levegőre, és mentem, miközben a mobilom megszólalt. Felvettem.

-          Én szóltam. Vigyázzon.

-          De ki maga? És mire vigyázzak? – indultam lassan át a zebrán.

Nézzen csak balra. – balra néztem. Ekkor egy autó lámpái felvillantak, és sebesen száguldottak felém. Álltam majd minden elfeketedett…