M

ár csak egy napom van a hajadon életből, mivel holnap férjhez megyek. Egyébként Vénusznak hívnak, már a 30-hoz közelítek, így épp időszerűnek tűnik férjhez menni. Szerintem átlagos külsejű vagyok. Kb. 165 centi magas, és 50 kiló körüli. A hajam rövid, természetes színe barna, de feketére van festve néhány kék tinccsel. A szemem kék és ez, amit szeretek magamon, a többi csak úgy „elmegy”.

Ahogy ezeken elmélkedtem nem is vettem észre, hogy valaki megállt mellettem. Csak a padló nyikorgása térített vissza a valóságba.

-         Hát te?- kérdeztem őszinte csodálkozással.

-         Én is örülök…- kezdte a mellettem álló illető.

Igen, Gerda volt az, az én legkedvesebb barátnőm.

-         Jesszus már ennyi lenne az idő!?- néztem meglepődve az órámra.

-         Jól látod, és szia egyébként.- válaszolta kicsit sértődötten Gerda.

-         Neked is szia, bocsi de elkalandoztam…

-         Jól meggondoltad te ezt?- vágott a szavamba ő.

-         Ne csináld, mert így is elég ideges vagyok!- kértem.

-         Mért vagy ideges?- kérdezte tettetett csodálkozással miközben leült mellém az ágyra, ahol én épp törökülésbe helyezkedtem.

-         Nem mindennap megy férjhez az ember.- válaszoltam egy sóhaj kíséretében.

-         Na ezért van a lánybúcsú, hogy kicsit oldódjon a feszültséged, és ne ezen járjon állandóan az agyad.

-         És hogy szembesüljek miről is fogok lemaradni az elkövetkező húsz évben.- tettem hozzá csalódottan.

-         Nem változtál semmit.- állapította meg. – még mindig nem tudsz a mának élni.

-         Ez van, nem vagyunk egyformák.- zártam le a témát.

-         Akkor ez zárolva, most koncentráljunk az estére!- lelkesedett.

-         Akkor mi a meglepi?- kérdeztem kíváncsian.

-         Az még mindig meglepi.- tette hozzá sejtelmesen.

-         Édes vagy, de mégis!

-         Na most keresünk egy klassz rucit a hatalmas ruhatáradból és a többit is rám bízhatod!- válaszolta Gerda. Azzal felkelt az ágyról és megindult a gardrób felé.

☺

él 8-kor „teljes harci díszben” voltunk Gerda szakértelmének köszönhetően, ugyanis sminkesnek készült.

Meg kell hagyni a szavam is elakadt, mikor megláttam az összhatást. Na most talán úgy éreztem az átlagostól kicsit jobban nézek ki. Szóval Gerda rövid, szűk ruhát választott nekem, aminek nyakba akasztós pántja volt. A ruha tűzpiros volt, a pántján és a „V” dekoltázs mentén narancs és lila virágok voltak rá varrva. A mell rész alatt, ahol a dekoltázs véget ért, egy fűzős rész következett, mely a köldököm alá ért, szóval sejtelmesen láthatóvá tette a hasam egy részét. A Ruha combközépig ért nyár lévén ez is hosszúnak tűnt, elöl és hátul 2-2 sliccelésel, és ezek szélére több selyem anyag volt varrva, melyek színe harmonizált a virágokéval. A ruha hátul a hátam felét láttatta, lefelé haladva a piros szín fokozatosan lilába ment át. Ehhez a ruhához egy piros vékonypántos szandált választottam, mely a bokámon csatos volt. A sminkem: a belső szemzugban a ruhához illő középlila volt, kifelé haladva fokozatosan vált pirossá. Szemöldököm és szempillám feketével volt hangsúlyozva.  A rúzsom a ruha színével egyező tűzpiros szájfény volt.  A hajam mivel rövid volt, oldalt el lett választva, és frufrum lett, majd a fejtetőtől kezdve zselézve lett, hogy tüsis legyen.

Gerdáról sem feledkezvén meg, orgona lila testhez simuló, rövid szatén ruhát viselt, melynek dekoltázsa kerek volt, hátul pedig fűző tette különlegessé, mely a derekáig ért le.

Hozzá ugyanolyan színű zárt magas sarkú cipőt viselt. A szemhéja sötétlilára volt festve, egy kicsi fehérrel enyhítette a hatást a külső szélek felé, a szájára csak szájfényt tett. Hosszú, világosbarna haját egyszerű kontyba tűzte és hagyta, hogy néhány tincs szabadon maradjon.

Szóval így indultunk el a megbeszélt találkozó helyre.