E

közben a disco egy másik szegletében:

Alig bírtam levenni a szemem róla, a látvány magáért beszélt, egyszerre volt kihívó, nőies és mégis valahogy visszafogottság áradt belőle. Három lány társaságában ült, de megjelenésével kitűnt közülük. Azok a kék szemek, már amennyire félhomályban jól láttam a színüket, és a csábító, hívogató, piros ajkak! Na és az alakja is tökéletes volt, ráadásul a ruha, amit viselt sokat engedett láttatni belőle. Teljesen padlót fogtam a látványtól, nem is tudtam, mihez kezdjek, legszívesebben csak odaléptem volna hozzá, átkaroltam volna és megcsókoltam volna… de nem tettem, hisz nem is ismerem, de azt elhatároztam ma éjjel megismerem azt a lányt mielőtt még tovább utazunk. Tétováztam és ámuldoztam néhány percig még, mit mondjak neki, bár sosem esett nehezemre lányokat felszedni, de ezt a lányt nagyon akartam, és szerettem volna, ha le tudom venni a lábáról, már az első szavaimmal. Ahogy kigondoltam ezt, valami váratlan történt. Megindult a lány és a három másik is asszem a mosdók irányába. Én meg próbáltam átverekedni magam a tömegen… a mosdónál szem elöl tévesztettem őket, de vártam türelemmel, nem szalaszthatom el őt! Meg is jelent, az egyik lánnyal beszélt, és mire odaértem volna, ő pont a másik irányba kezdte átverekedni magát a tömegen. Na szép, reméltem nem nézett ki magának valaki mást, nem lett volna kedvem versengeni most érte, hisz oly gyorsan repül az idő. Már csak méterekre voltam mögötte, mikor meg kellett torpannom, mert félreérthetetlenül egy ember felé tartott, és véletlenül pont ismertem is… a gondolatok gyorsan futottak át az agyamon. Mit tegyek? Hagyjam, hogy leszólítsa? Ismerve a srácot úgyis elhajtja, na nem ezt a csajt tuti nem… szerintem. Gyorsan döntöttem, még időben, mert épp a kezét a srác keze felé emelte a kiszemeltem, mikor én elkaptam a csuklóját, és húzni kezdtem magam után. Na jó kicsit durvára sikerült a belépő, de legalább Kimi nem vette észre. Mikor pár méterrel arrébb voltunk már, csak akkor mertem megállni, hát nem szépen nézett rám.

-Mit gondolsz magadról te tökfej!- kiabálta a lány, - nem is ismerlek, hogy volt képed ilyet csinálni, csak úgy elvonszolni? Ja és mért, ki vagy te?

Nyugodtan álltam és hallgattam őt, igaz egy kukkot se értettem belőle mit mond. Ez neki is leesett és értetlenül nézett a szép kék szemeivel. Csak álltunk és néztük hol egymást, hol a talajt…

-Excuse me…- kezdte a srác.

- Ugye nem azt akarod mondani, hogy egy kukkot se értettél az előbbiekből?- kérdeztem angolra váltva.

A srác arcán egy röpke mosoly futott át. Észbontó volt. Mármint a mosolya.

-Sajnálom.- kezdte.- bocsi, hogy csak így elvonszoltalak ismeretlenül, ne haragudj, egyébként Nico vagyok. És te?

- Hát elég biztos vagy magadban, ha azt gondolod, hogy a történtek után szóba állok veled.- válaszoltam.

- Már megtetted.- figyelmeztetett ö.

Hát ez igaz, gondoltam magamban.

-         Oké, de még leléphetek, úgyhogy jó lenne, ha elfogadható magyarázatot kapnék a történtekre!- kértem.

-         Rendben, de üljünk le valahová. Apropó a lányok nem fognak keresni?

-         Szóval figyeltél… és mióta?-kérdeztem rosszallóan tőle.

-         Kezdjük az elején jó!- nézett rám könyörögve.

Én megadón tártam szét a karom és elindultam utána a pulthoz.

Ő sört ivott én pedig martinit kértem.

- Vénusz vagyok.- mondtam röviden.

- Szép és kifejező a neved válaszolta Nico.

Nem válaszoltam rögtön, mert valami gyanús lett nekem. Ez a név, ez az arc a hátrafésült szőke haj, láttalak már valahol Nico… elmélkedtem.

-         Rosberg.- jelentettem ki végül.

-         Szóval tudod ki vagyok.- állapította meg.

-         Hát mostanra összeállt a kép, ha én ezt a lányoknak elmesélem!

-         Ugye nem akarod nagydobra verni?- kérdezte riadtan.

Én csak sejtelmesen mosolyogtam. Ö kevésbé mosolygott. Látni lehetett rajta, hogy érzékeny pontra tapintottam, bizti el akartak vegyülni… igen beszélhetek többes számban, hisz az asztalnál a srác pedig Kimi volt.

-         Akkor kérem a teljes igazságot!- jelentettem ki.

-         Jó de aztán te is elmeséled hová indultál olyan sietősen.- válaszolta Nico.

Kelletlenül, de beleegyeztem.

-         Úgy fél órája pillantottalak meg először- kezdte,- persze ilyen ruhában nem volt nehéz észrevenni téged…

Csak úgy dőlt belőle a szó, és meg kellett állapítanom, hogy nem vagyok a számára közömbös. Sőt! Te jó ég, kezdtem pánikolni, hogy fogok én ebből kimászni? Lányok hol vagytok? Jellemző mikor kéne ők nincsenek sehol.

-         Aztán mikor már csak centikre volt a kezed az övétől- itt megállt és rám nézett, mintha válaszra várna.

Jó megadom neki a választ, legyek túl rajta.

-         Felismertem Kimit, igen megláttam, és úgy éreztem még egy ilyen alkalom nem fog adódni az életben, és minden bátorságomat összeszedtem, hogy meg merjem tenni ezt a lépést.- itt megálltam és kérlelve néztem rá. Ő vette a lapot.

-         Szóval, ha jól értem, érte rajongsz, ugye?- kérdezte.

-         Ez most olyan hülye helyzet…- kezdtem a magyarázkodást, de nem tudtam folytatni, mert ajkait az enyémen éreztem. Hoppá, erre a fordulatra nem számítottam, nem tudom mi ütött belém, de nem toltam el magamtól, nem ellenkeztem, csak átadtam magam az érzésnek. Az alkoholok íze érdekes keveréket alkotott a szánkban, és ez annyira magával ragadott, úgy éreztem, nem akarom, hogy ez a pillanat elmúljon.

Valahogy mégis vége lett, talán az oxigén hiány miatt csak. Megbabonázva néztük egymást, és nem számított semmi és senki, csak egymást akartuk minél közelebbről megismerni… elmerülni az érzésekben, és érezni egymás szenvedélyét. Megrémítettek ezek a gondolatok, de nem tudtam és nem is akartam a holnapra a jövőre és a következő percre gondolni.