K

icsit kómásan ébredtem. Hírtelen nem is tudtam, hol vagyok. Kinyitottam a szemem, de csak fehérséget láttam.

-         Asszem a hátamon fekszem-, mondtam halkan. Lassan oldalra fordultam a takaró alatt és megpillantottam a mellettem békésen alvó srácot. Felismertem Nicot és derengeni kezdett a tegnap éjszaka.

Jól nézett ki még így alvás közben is. Lassan kimásztam a takaró alól, igyekeztem úgy mozogni, hogy ne ébresszem fel. Furcsa mód egy része nem akart beugrani az éjszakának. Arra még emlékeztem, hogy szinte egymásnak estünk a szobában. Akkor vagy annyira jó, vagy annyira rossz lehetett, hogy az agyam nem engedte felidézni a továbbiakat. Nem, rossz nem lehetett szögeztem le magamban.

Érdekes mód a melltartó és a bugyi rajtam volt. Kíváncsi lévén óvatosan bekukkantottam Nico takarója alá, rajta is volt alsónadrág. Hmm. Na nem gondolkodtam tovább ezen, inkább gyorsan felöltöztem, mivel már 10 is elmúlt és úgy emlékszem 12-re kell a fodrászhoz mennem. Vagy mégsem?

Gyorsan írtam egy rövid üzenetet Niconak: „Köszönök mindent! V”.

Aztán fájó szívvel csókoltam a vállát és nagyot sóhajtva léptem ki a szobából.

Míg a taxira vártam felhívtam Gerdát. Naná hogy nem volt otthon, de azt mondta nem telefontéma mi is történt éjjel. Ő már beszélt Lőrinccel ma a torta miatt és beadta neki, hogy nála vagyok, és még alszok. Egy gonddal kevesebb, örvendeztem.

Fél 11-re értem haza. Vettem egy forró és nyugtató fürdőt és felhívtam a vőlegényemet.

-         Szia szívem, jól vagy, milyen volt a buli?- kérdezte rögtön.

-         Szia, persze jól, és jól éreztük magunkat a lányokkal, te?

-         Köszi jól vagyok, csak egy kicsit fáradt.

-         Merre vagy most?

-         Intézem a tortát és a ruhámat, kb. kettőre otthon leszek.

-         Oké, én addigra visszaérek a szépítkezésből. Ja elviszem a Hondát, ha nem gond.

-         Vigyed nyugodtan, akkor később otthon.

-         Oké, szia.

-         Szia.

Bontottam a vonalat, elmerengve álltam egyszál törölközőben, mikor csöngettek. Összerezzentem.

Gerda volt az.

-         Helló, na milyen volt?-kérdezte mosolyogva.

-         Csak utánad, először te mesélj!- kértem miközben felmentünk a szobámba.

-         Ugyan ne csináld már!- nyavalygott.

-         Jól van, kezdem én…

Elmeséltem mindent neki, már amire emlékeztem a történtekből.

-         És csak úgy szó nélkül eljöttél?- kérdezte csodálkozva Gerda.

-         Mégis mit kellett volna tennem. Hoztam volna magammal?- kérdeztem értetlenül.

-         Annyira nem vagyok bolond.- válaszolta sértődötten,- de legalább egy közös reggeli, egy kis emlék felidézés vagy ilyesmi belefért volna.

-         Neked, de nem nekem. Így is elég szarul érzem magam miatta.

-         Te, mért is? Hisz nem is biztos, hogy lefeküdtél vele.- próbálkozott Gerda.

-         Jó, de ezt már nem fogom megtudni. És ez így oké. Mindenki éli tovább a saját életét, és ennyi.

-         Jól van, te tudod.- hagyta rám.

-         Na de most te jössz!- szóltam rá.

-         Nem is tudom, hogy mondjam.- kezdte lassan.

Én elkerekedett szemekkel hallgattam a történetet, és nem értettem az egészet. De lehet, hogy túlreagálom a dolgot. Gerda is észrevette, hogy valami nem stimmel velem.

-         Mi van, neked már egy pasi nem is elég?- kérdezte rosszallóan.

-          Dehogynem, csak tudod ez a Kimi dolog érzékeny pontot érintett.- válaszoltam elmerengve.

-         Sajnos nem voltál ott, hogy megkérdezzelek…

-         Tudom és nincs semmi gond, hisz én is a mának éltem, így nincs jogom tőled számon kérni semmit.

-         Akkor szent a béke?- kérdezte az órára mutatva.

-         Igen- ugrottam fel a székről és Gerdát magammal húzva siettem a garázsba.

☺

él kettőre végeztünk, Niki és Nina is befutottak, akiknek kettőre volt időpontjuk. Persze ők is kíváncsiak voltak így újabb pletyit tartottunk. A két lányból csak úgy sütött az irigység, pedig most szívesebben lettem volna bármelyikük bőrében.

Ja igen, a hajam szerintem jól sikerült, szépen be lett szárítva, kapott még egy kis kékes árnyalatot, és kékes-lilás apró virágok kerültek bele. Ezek jól fognak harmonizálni a fátylam lila virágaival. A sminkem is tetszett. Először túl merésznek tartottam esküvőre, de a végeredmény rendben volt. A lila kék és fehér színek voltak keverve valami elképesztően.

Elköszöntünk a két lánytól és beültünk a kocsiba.

Lőrinc egy szál törölközőben szaladgált mikor megérkeztünk. Gerda rögtön ki is nevette. A magyarázata az volt, hogy nincs ideje semmire, és még ma se hagyják békén az ügyfelek. Szegény! Magamban csak mosolyogtam.

-         Kellett neked az üzleti élet!- jegyeztem meg magamban.

Kapott egy bíztató csókot, ami egész jól ment ahhoz képest, hogy szörnyen ideges voltam. Ezt ő is észrevette, sajnos a 4 év alatt sikerült kiismernie. Tudta mikor a kezem megremeg, gond van. Bíztató és nyugtató ölelést kaptam, ami hatott.

Mosolyt erőltettem az arcomra, ő nem kérdezett semmit csak visszamosolygott.

Felhívtam anyát, hogy Gerdával most indulunk hozzájuk. Lőrinc pedig a szüleit itthon fogadja, és anyuéknál találkoznak az esküvő előtt fél órával.

 Elköszöntem a jövendőbelimtől és lementünk a garázsba.

Anya úgy üdvözölt, mintha évek óta nem látott volna.  Hiába, az egyszem gyerekeknek jó soruk van!

Aztán belevetettük magunkat a készülődésbe. A ruhám 4-re meg is érkezett. Imádtam ezt a ruhát. Hófehér volt és nyakban megkötős, mely a hátamat szabadon hagyta. A ruha felső része apró csillogó kövekkel volt kirakva, melyek különféle színekben játszottak a napfényben. A szoknya része enyhén bővült csak, az alján egy kis fodorral. Még kényelmes is volt. Sokat segített hogy a lányok is velem voltak, így nem volt időm gondolkodni sem. Niki és Nina voltak a koszorús lányaim, ők fazonban az enyémmel egyező halványlila ruhában voltak. Gerda pedig a tanúm volt, az öccsével, Márkkal.

Egyre érkeztek a vendégek a családunkból, mindenkivel váltottam pár szót, majd az indulás előtt 10 perccel bemenekültem a régi szobámba.

Sorra törtek rám az emlékek. Az ovis és kisiskolás képek az első szerelem, mikor még egy csókkal is beérte az ember, aztán a mélyebb kapcsolatok, igaz nem volt sok Lőrinc előtt. A férjjelöltemnél elidőztem egy kicsit. Olyan valószerűtlennek tűnt, hogy pont ő. Nem is tudom mi kötött hozzá, talán csak a sikerei fogtak meg… aztán betolakodott egy kép, egy eszményi, rögtön lelkiismeret furdalásom lett, hogy hogy tudok most épp rá gondolni.

Összeszedtem magam és ittam egy pohár vizet, most sajnos erősebbet nem lehetett.

Ekkor kopogtak az ajtón. Anya jött értem, indulnunk kellett.

Nem volt visszaút. Mosolyt erőltettem az arcomra és elindultam lefelé a lépcsőn. Apa, anya és Gerda jött velem egy autóval. Mikor odaértünk rögtön kiszálltam, mert kezdtem rosszul érezni magam a kocsiban.

-         Minden oké?- kérdezte Gerda mellém érve.

-         Naná!- válaszoltam vidáman.

-         Nem úgy festesz.- állapította meg.

-         Csak a feszültség és a tömeg miatt van.- próbáltam kimagyarázni magam.

-         Én elhiszem, de te?- kérdezte kíváncsian Gerda.

Nem tudtuk folytatni a beszélgetést, mert a szüleim jöttek oda hozzám, már mindkettő szeme könnyes volt… csak ez hiányzott nekem, de azért én nem pityeredtem el. Megkaptam a csokromat és elérkezett az idő, a szememmel Lőrit kerestem, de nem láttam sehol. Ismertem, mindig pontos volt ezért nem aggódtam.

Aztán teltek a percek és ő nem volt sehol…már csak apa és én voltunk kint, a vendégek és a lányok is bementek már.

Kell ez nekem? Ezt szeretném? Nem fogom megbánni? Mi lesz Nicoval? Mért gondolok rá, és a tegnapra? El fogom felejteni valaha? Egyáltalán el akarom felejteni?

-         De ez csak egy este volt, nem dönthetek ennyi alapján!- figyelmeztettem magam.

Mégis hol lehet Lőrinc? Mért nincs itt? Mindenki itt van, a szülei is. Senki nem mond semmit, csak vár. De mire?

Ekkor megértettem mindent. Kaptam még egy lehetőséget az élettől, hogy jól döntsek… igen ez lehet az oka mindennek, hogy ő nincs itt, és nekem van időm ezen rágódni.

Lopva a kocsik felé pillantottam, ott volt a hófehér Beatle cabrio is. Idegesen doboltam az ujjammal, erőt kellett gyűjtenem, hogy meg merjem tenni a dolgot, de éreztem, hogy muszáj, mert nem mehetek férjhez így, ezzel a bizonytalansággal a szívemben. Még nem és talán sohasem.

Villámgyorsan fordítottam hátat a bejáratnak, majd ahogy csak bírtam futni kezdtem. Meglepett milyen könnyedén megy, csak az első lépés volt nehéz. Mikor gázt adtam apa csak akkor eszmélt, mit is csinál a lánya. Először tétován állt és mire beszállt az autóba már behajtottam az egyik mellékutcába.