-          Tímea. Testvérem. Jól vagy?

-          Mi történt? Tímea. Kicsim…

-          Hívj mentőt. Azonnal!

-          Rendben.

Nem sokkal később szirénázó mentő és rendőr kocsik jöttek.

-          Menj vele Fernando. Utánatok megyek. - mondta Roberto.

-          Rendben. - felelte Fer, és beszállt a mentőbe. Megfogta Tímea kezét.

-          Fel kell vennünk a jegyzőkönyvet.

-          Tudom. Itt vagyok. Indítsanak eljárást egy fekete Mercedes ellen. A rendszáma XXX666. Nem járhat még olyan messze.

-          Azonnal kiadjuk a körözést. – intett az egyik kollégájának. – Elmondaná mi történt.

-          Láttam, hogy el akarta ütni a fekete Mercedes, de én elrántottam a kocsi elől.

-          Rokoni kapcsolatban…

-          A testvérem.

-          Értem.

-          Ha mindent megtudtak, akkor én bemennék a korházba.

-          Igen, köszönjük. Elmehet.

(Fernando)

A korházba értünk Tímeával. Megvizsgálták, meg minden. Addig várnom kellett, ami a legszörnyűbb érzés a világon. Végre jött az orvos.

-          Mondjon valamit. Jól van? Rendbe jön?

-          Ne aggódjon. Egy kisebb agyrázkódást szenvedett, amiért beütötte a fejét. Nemsokára valószínű magához fog térni.

-          És, a baba. Terhes.

-          Igen. Tudjuk. A babával is minden rendben.

-          Hú, köszönöm. Bemehetek hozzá?

-          Igen, nyugodtan. Örülni fog minden bizonnyal egy ismerős személynek.

-          Köszönöm.

Bementem a szobába, és vártam.

(Tímea)

Lassan kinyitottam a szemem. Nagyon fájt a fejem. Amint kitisztult a látásom észrevettem Fernando-t.

-          Mi történt?- szólaltam meg rekedt hangon.

-          Jaj, úgy örülök, hogy jobban vagy. Majdnem elütött egy autó, de Roberto megmentett.

-          Nem emlékszem semmire, csak arra, hogy kijöttem a hotelből, és hogy valaki felhívott.

-          Kicsim. Bocsáss meg, amiért buta voltam. Nem akartam ezt az egészet.

-          Sajnálom, hogy elrohantam. El akartam mondani, hogy terhes vagyok.

-          Tudom. Mostmár tudom. Minden rendben lesz.

-          A baba, jól van?

-          Ne aggódj. Az orvos elmondta, hogy jól van. - tette a kezét a hasamra.

-          Azt mondtad Roberto…

-          Igen. Megmentett. Nemsokára itt is lesz…

-          Már itt is vagyok.

-          Roberto. – néztem rá könnyes szemekkel. Fer felállt mellőlem, és Roberto leült.

-          Minden rendben van.

-          De, mit keresel te itt? Azt hittem halott vagyok a számodra.

-          Tudod, anyáék nagyon kitartóak tudnak lenni, és amikor bementem a szobámba lepihenni találtam egy fényképet rólunk. – vette elő a zsebéből.

-          Akkor megbocsátasz?

-          Nem is kell kérdezned. – mosolygott rám.

-          Örülök, hogy kibékültetek. – szólalt meg Fernando.

-          Ti eddig még nem is nagyon ismeritek egymást. Roberto, ő itt Fernando Alonso, Fernando, ő itt Roberto Rate. – mutattam be egymásnak őket. Kezet fogtak.

-          Aztán ha úgyis elveszed, jobban vigyázz rá!

-          Úgy lesz, ígérem. Mostantól egy tapodtat sem mozdulhat egyedül. A baba miatt meg főleg nem!

-          Baba? Terhes vagy?- nézett rám. Bólintottam. – Akkor hadd gratuláljak. – adott egy puszit.

Vidáman elbeszélgettünk. Roberto aztán elment a hotelba, Fernando maradt velem. A széken ült, és fogta a kezem.