E

lszundíthattam, mert kopogásra eszméltem. Ajtót nyitottam. Kimi állt előttem egy üveg vodkával.

-         Gyere be.- mondtam álmosan.

-         Hogy vagy?- kérdezte óvatosan.

-         Szarul.

-         Ha egyedül akarsz maradni, már itt se vagyok.

-         Maradj nyugodtan, nem szívesen vagyok egyedül. Egyébként te mikor utazol?- kérdeztem miközben két poharat tettem az asztalra. Kimi töltött mindkettőbe, majd válaszolt a kérdésemre:

-         Holnap délután. Szóval addig is, ha valami baj van, hívj nyugodtan.- ajánlotta fel.

-         Remélem nem lesz, de oké.

Lement a harmadik feles is. Kezdett melegem lenni, kinyitottam az ablakot.

-         Bírod még, nem fog megártani?- kérdezte Kimi aggódva.

-         Az aggódással már elkéstél, mert megártott.- válaszoltam.

-         Feküdj le egy kicsit!- kérte ő.

-         De csak ha nem hagysz itt.

-         Oké, itt leszek, míg el nem alszol.

-         Mért ment el, mármint Nico. Most neki kéne itt lenni mellettem.- keseregtem.

-         Ilyen az élet.- hallottam a közhelyet.

-         Ez nem ilyen egyszerű. A szív ezt nem érti meg!

Már majdnem sírtam megint. Ledőltem az ágyra, Kimi mellém ült és a hátam simogatta.

-         Jó hogy itt vagy.- mondtam halkan.

-         Ennyit tudok tenni érted.- válaszolta.

-         Már ez is sok, hisz alig ismerjük egymást. Mért vagy ilyen rendes hozzám?- kérdeztem.

-         Nem tudom.- jött az őszinte válasz.

-         Nem baj.

Mire úja felébredtem Kimi már nem ült mellettem. De mikor a másik oldalamra fordultam, megpillantottam. Hason fekve aludt mellettem az ágyban.

Néztem is nagyot. Reméltem, hogy nem ittam olyan sokat, hogy ne emlékezzek dolgokra. Bár az bíztató jel volt, hogy ruhástól aludt.

Épp ekkor csörrent meg a telefonom. Összerezzentem. A kijelzőn Nico neve volt. Végre valami jó!

-         Szia édes!- szóltam kedvesen a telefonba.

-         Szia kicsim, nem ébresztettelek fel?- kérdezte. Kicsit fáradt volt a hangja.

-         Semmi gond pár perce ébredtem.- válaszoltam.- Már otthon vagy?- kérdeztem tőle.

-         Még a reptéren, de már nagyon hiányzott a hangod.

-         Te is hiányzol nekem!

-         Tudod, kitartás!- bíztatott ő.

-         Tudom, tudom…egyébként jól utaztál?

-         Tűrhetően, végig zenét hallgattam. És te? Mennyi vodka fogyott?

-         Őszintén?

-         Persze.

-         A maradék fél üveg.

Ez így igaz is volt, mert a Kimi által hozott üveg felét ihattam meg én.

-         Jól vagy?- kérdezte aggodalommal a hangjában.

-         Kicsit magam alatt voltam mikor egyedül maradtam, de most már jobb, hogy aludtam.

-         Vigyázz magadra, tudom felnőtt ember vagy, és nem akarom megmondani, mit csinálj, csak ne igyál, kérlek! Legalább addig ne, míg egyedül vagy, mert nem tudok rád vigyázni így.

Majdnem elbőgtem magam a hallottakon.

-         Ígérem, nem teszem. Igazad van, de most hogy hallottam a hangod már nyugodtabb vagyok. És nem vagyok annyira letörve.

-         Oké, így is maradj! Most mennem kell, jóét, holnap hívlak… ja és szeretlek!

-         Én is szeretlek!

Letettem a telefont.

Ekkor vettem észre, hogy Kimi felébredt. Nem tudom mennyit hallott a beszélgetésből. Végül nem volt titok, hogy szeretem, csak olyan hülye érzésem lett tőle.

-         Baj van?- kérdezte.

-         Az eddigieknél újabb nincs. Hogy érzed magad egyébként?

-         Kábán, asszem megyek és megfürdök, úgy hallottam te már elleszel egyedül is.

-         Persze, menj nyugodtan. Köszi az eddigieket is, és a vodkát is.

-         Te tényleg elmondtad neki, hogy ittál?

-         Igen mért? Ne aggódj, azt azért nem mondtam, hogy te mellettem aludtál.

-         Még jó.- tette hozzá a fejét rázva.

-         Nem tartasz komplettnak, mi?- kérdeztem mosolyogva.

-         Hát elég furcsa vagy. De inkább most megyek.

-         Oké, jóét!

-         Neked is, holnap benézzek hozzád?

-         Ha ráérsz, jöhetsz, csak ne korán!- kértem.

-         Délben itt leszek.

-         Oké.

Becsuktam az ajtót Kimi mögött.