Ú

jra egyedül voltam a szállodai szobában. Úgy gondoltam nem árt egy kis felfrissülés, lezuhanyoztam, majd egyszál törölközőben lófrálva, körmöt lakkoztam, hajat festettem, szárítottam, mostam.

Egyszer csak kopogást hallottam.

Gyorsan kerestem valami cuccot, az első kezem ügyébe eső dolog Nico csapatpólója volt.

Így nyitottam ajtót. Hát ennél nagyobb meglepetés max. a Dalai Láma lett volna. De Kimi volt az.

-         Hát te?- kérdeztem kissé mogorván.

-         Mi bajod van?-kérdezte csodálkozva Kimi.

-         Ne gyere már te is ezzel!

-         Mért ki jött még?

-         Nico.- válaszoltam még mindig mérgesen.

-         Mi a baj, elmondod?

-         Persze, gyere be!-kértem.

Hellyel és itallal kínáltam. Vodkát ivott a rend kedvéért.

-         Szóval?- kérdezte érdeklődve-

Leültem vele szemben az ágyra. Mesélni kezdtem. Szó nélkül hallgatta végig a mondanivalóm.

-         Úgy látszik féltékeny.- állapította meg Kimi.

-         Rád?- kérdeztem elkerekedett szemmel.

-         Asszem. Tudod mesélte, hogyan ismerkedtetek meg.

-         Te tudsz róla?- kérdeztem lehangoltam.

-         Igen.- válaszolta.

-         Ez ciki.

-         És mi ciki benne?

-         A helyzet miatt ciki.- magyaráztam.

-         Milyen helyzet miatt?- tette az értetlent.

-         Szóval, ha nem lennék Nicoval, és mással se, akkor nem zavarna, amit tettem, illetve tenni akartam, de így olyan hülyén veszi ki a történet magát, mintha egyik pillanatról a másikra tudnék pasit váltani. Nem elég az, hogy nekem lelkiismeret furdalásom van, de már azon is rágódhatok, mit gondolhatsz most rólam. Tudom az igazat úgyse mondanád el.- magyaráztam Kiminek.

-         Csak annyit erről, hogy őszintén nem tudom, mit gondoljak, de míg Nicoval vagy, nem is akarok gondolni rá.

Na ezek a szavai valahogy kétértelműek voltak. Lehet, hogy amit udvarias tartózkodásnak véltem, az nem más, mint távolságtartás az érzelmek elfojtása miatt? Pedig olyan jó haver!

Válaszolni már nem volt időm, mert betoppant Nico, de szó szerint ám. Mikor meglátott minket az ágyon ülve, kicsit felkapta a vizet.

-         Mit keresel itt?- kérdezte ölni tudó tekintettel Kimitől.

De a választ nem várta meg, és más egyéb magyarázatott se.

-         Nico…- kezdte Kimi.

-         Nem érdekel a mondandód!- szólt rá Kimire, majd folytatta:

-         Látom, már mi folyik itt. Hogy lehettem ilyen vak? Mihelyt kitettem a lábam Pesten a szállodából, te megkörnyékezted a barátnőm. És közben is találkozgattatok?- kérdezte gúnyosan.

-         Te nem vagy komplett!- Kiabáltam Nicoval.

-         Persze egyszál pólóban vagy és egy ágyban vagytok, és én nem vagyok komplett. Na takarodj innen!- szólította fel Kimit. És te is Vénusz.- mondta már szelídebb hangon.

Otthagytuk, mindenki ment a maga útján.

Már órák óta köröztem a városban és hamarosan el is tévedtem. A könnyeimmel küszködtem, és azon elmélkedtem mi lesz most velünk. Igazságtalannak tartottam Nicot, és azt hogy nem volt kíváncsi a mi verziónkra. Egy csöndes helyen találtam egy padot, leültem, és a tenyerembe temettem az arcom.  Nem volt erőm gondolkodni, hogy mi lesz nyugalmat akartam végre és egyedüllétet. Amit meg is kaptam.