M

ikor kinyitottam a szemem nem volt ismerős kép, ami elém tárult. Szinte csak zöldet láttam magam körül. És minden olyan nedves volt. Kinyújtottam a kezem és végigtapogattam a dolgokat magam körül.

-         Fű.- mondtam hangosan.

-         Már megint ezek a kimaradt órák!- mérgelődtem magamban.

Felültem és körbenéztem. Szerencsére senkit nem láttam. Bíztam benne engem se lát senki így. Főleg hogy egy szál pólóban voltam. Igaz a póló a hossza miatt ruhának is elment volna. De mégis, egy williams feliratú pólóba öltözött lány? Igaz rosszabb is lehetne!

Na akkor jó lenne egy taxi, de hova is mehetnék? Kimihez tuti nem, Nico se örülne, de kell egy normális cucc, és pénzem sincs. Jó, fogok egy taxit. Sikerült. Elvitettem magam a szállodáig. Oké, itt is vagyok. A sofőr velem jön a recepcióra, hívást kérek a szobánkba. Nem veszik fel, ez jó, még jobb hogy kulcs leadva! Irány a szoba, a sofőr velem tart. Fő a bizalom!

-         Mennyi lesz?- kérdezem, mikor előhalászom a pénztárcám.

-         Egy 20-as.

-         Kösz, és minden jót!

-         Viszlát!

Becsuktam magam mögött a szoba ajtaját, fél kettő volt. Mindjárt kezdődik a futam. Elhatároztam, hogy először rendbe szedem magam, majd megvárom Nicot. Nem álltatom magam, ha azt akarja, hogy menjek, megyek. Bár ez a legnehezebb döntésem idáig, mert az esküvőről való lelépés semmi volt ehhez képest.

Főleg az bánt, hogy nem csináltam semmit, és úgy viselkedett, mint egy gyerek. Méghogy benőtt a feje lágya!

Vagy fél óráig áztattam magam a tus alatt, majd egy hosszú nyári ruhába öltöztem. A hajam be se szárítottam, nem volt erőm hozzá. Bárcsak itt lenne Gerda!. El is határoztam, hogy felhívom. Sajnos nem vette fel.

Teltek az órák. Nico nem jött. Már 6 is elmúlt, mi történt? Vagy már egy kicsit se érdeklem? Megint telefonáltam, most a mérnökét hívtam. Nem lettem okosabb. A verseny után beült a kocsijába és nem tudják hova ment. Felhívjam? De minek? Ő se keres engem. Megpróbáltam Kimit hívni. Kicsöngött.

-         Szia, Kimi vagyok!- szólt bele a telefonba.

-         Én meg Vénusz.

-         Hol vagy?

-         Már a szállodában.

-         És te?

-         Mindjárt ott vagyok én is.

-         Mi történt? Mármint miután elváltunk.

-         Elmesélem, ha érdekel.

-         Oké, gyere át, nem szeretnék újra a féltékeny barátodba botlani.

-         A te barátod is.- tettem hozzá.

-         424-es szoba.

-         1 perc és ott vagyok.- azzal letettem a telefont.

Bezártam, és feljebb lifteztem. Megálltam az ajtó előtt. Épp ekkor lépett ki Kimi a másik liftből.

-         Szia.- köszöntött.

-         Végre!- borultam a nyakába.

Ő csodálkozva nézett rám. Bementünk a szobába. Hát jó nagy kupi volt nála. Szabaddá tett egy fotelt és leültetett.

- Nem tudod, hol van Nico?- kérdeztem rögtön.

- Azt hittem visszajött a szállodába.

- Nem jött.

- Hová mentél egyszál pólóban?

- Csak úgy a nagyvilágba, és eltévedtem. Leültem egy padra és bőgtem. Reggel a fűben ébredtem.

- Egész éjjel egyedül voltál kint?- kérdezte ámulva.

- Igen, úgy látszik senkinek, nem hiányoztam.- válaszoltam.

- Azért ez nem így van, főleg ha tudom hogy mi a helyzet.- próbált vigasztalni.

- Hol lehet most? Mért ilyen? Pedig állítólag szeret. Csak ennyit jelentettem neki? Nem is érdekli, hogy élek-e vagy halok? –zúdítottam Kimire a gondolataimat.

- Hé, nyugodj meg egy kicsit!- kérte.- Biztos vagyok benne, ha tudta volna min mész keresztül, elindult volna megkeresni.

- Ez idáig oké. De egy éjszaka és egy fél nap telt el mióta eltűntem. Ha tőled nem kérdezte meg, hogy ugyan hogy éreztük magunkat együtt, gondolod, hogy érdekli, mi van velem?

- Nem vagyunk egyformák. Szerintem 100%-ra vette, hogy velem vagy. Én meg azt, hogy visszamentél a szobába. Úgy látszik ilyen téren még nem ismerjük egymást.

- Mit csináljak most, szerinted?- kérdeztem elkeseredve.

- Nem szeretnék rossz vagy helytelen tanácsot adni…

- Azért mondj valamit, a döntés úgyis az enyém.

- Oké. Én visszamennék a szobátokba és megvárnám, ha ott lesz, még ráérsz eldönteni, hogy elmondod-e neki mért nem mentél haza. Lényeg, hogy lássa, téged érdekel a kettőtök viszonya.

- Remélem ő is így gondolja. Akkor visszamegyek és várok. De ha valamit megtudsz róla azért hívsz, ugye?

- Persze.

- Ha meg én beszélek vele hamarabb, akkor hagyok üzenetet neked Anna névvel.

- Hogy te mikre gondolsz.- jegyezte meg Kimi elképedve.

- Köszi, hogy beszélhettünk, légy jó!

- Vigyázz magadra!- kérte.

Az üres folyósón álltam. Először lementem a lifttel a földszintre, majd ki se szállva vissza mentem a harmadikra.

A helyzet változatlan volt. Egyedül voltam a szobában. Vártam, majd elálmosodtam és az ágyban fekve vártam, de elaludtam.