R

eggel zenére ébredtem, asszem Kimi így akart kíméletesen ébreszteni. Bár az Akon „smack that”-je nem túl barátságos ébresztő volt.

Ennek hangot is adtam, így még le se értem a lépcsőn máris mondtam a magamét:

-         Muszáj ezt? Hajnalok hajnalán? Te nem tudsz aludni?

-         Hééé! Egyébként jó reggelt! És muszáj mert mindjárt dél. Lassan lekéssük az ebédet. Válaszolta nyugodtan.

-         Szörnyű, hogy mennyit tudok én aludni,- csóváltam a fejem, majd visszavánszorogtam a szobámba, rendbe szedni magam.

A fürcsi után szinte mintha kicseréltek volna.

Jó melegen öltöztem, nem akartam vacogni, hiába nem igazán bírom a hideget. Trapéz szárú, bordó bársony nadrágot húztam, hozzá ugyanolyan színű kötött és kapucnis hosszú ujjú pulóvert. A cipőt pedig fekete magas szárú bakancsra cseréltem. Elismerem nem túl nőies, de utazáshoz kényelmes, és Kimi haverjaként megyek a szüleihez, szóval nekem nem volt kifogásom ellene.

Mikor leértem Kimit a konyhában találtam.

-         Hogy vagy?- kérdeztem tőle.

-         Jól. És te?

-         Fogjuk rá.- válaszoltam röviden.

-         Akkor idd meg ezt! –nyújtott felém egy teli poharat kétes színű löttyel.

Én bizalmatlanul néztem rá, de azért lehajtottam. Szörnyű íze volt, de nem kommentáltam, csak elég furcsa képet vágtam hozzá.

-         Hogy aludtál?- kérdezte.

-         Asszem mélyen, mert az egyik pillanatban még ott voltál, aztán meg ez a zene ébresztett.- mutattam a cd lejátszó felé.

-         Hagyd már ezt!- kérte ő.

-         Jól van, rosszabb is lehetett volna.- állapítottam meg.

-         Igen, pl. hidegvízzel is nyakon önthettelek volna…

-         Akkor már nem élnél!- fenyegettem meg.

-         Mért elbírnál velem?

-         Bármikor…-kezdtem.- Na jó, kivéve tegnap, akkor nem voltam formában.

-         Milyen harcias vagy ma reggel!- állapította meg. Látom a hangulatodhoz öltöztél.

-         Ne cikizz! Egyébként meg azt mondtad, hogy késésben vagyunk.- váltottam témát.

-         Semmi baj a szereléseddel, csak nem túl nőies, de egyébként neked jól áll.- állapította meg.

-         Szerencséd!

-         Na gyere, mert tényleg elkésünk.- kérte.

Kb. 40 perc volt az út. Próbáltam aludni, de nem ment. Kicsit szótlanok voltunk mind a ketten. Végre megérkeztünk. Remegő lábakkal indultam Kimi után.

De szerencsére nem volt semmi okom az aggodalomra, mert tényleg remek szülei voltak Kiminek.

Az ebéd, egészben grillezett csirke volt, vegyes zöldség körettel. Ez is ízlett, na persze ki is voltam éhezve már. A süteményből is volt, amit Kimi hozott előző nap nekem. Most is finom volt, és meg is dicsértem.

-         Van kedved sétálni a környéken?- kérdezte Kimi ebéd után.

-         Aha.- válaszoltam elmélázva.

-         De nincs meleged?- kérdezte csodálkozva.- hisz még nincs is mínusz!

-         Nem baj, így a jó.- válaszoltam.

Az anyukája mosolygott ezen, Kimi meg csak felvonta a szemöldökét. Aztán kabátot vettünk és elindultunk.

Ritkán lakott terület volt, és olyan háborítatlan idill uralkodott a tájon.

-         Minden barátnődet bemutattad a szüleidnek?- kérdeztem számomra is meglepő módon.

-         Ezt most mért kérded?- kérdezett vissza értetlenül.

-         Hát, mert ez jutott az eszembe.- válaszoltam vállat vonva.

-         Furcsa egy lány vagy te.- állapította meg ő.

-         De mért?- kérdeztem csodálkozva.

-         Hát, mert eleve nem úgy viselkedsz, mint a lányok. És a külsőd se hétköznapi.

-         Ezt hogy értsem?- kérdeztem rosszalló pillantással.

-         Jaj, ne érts félre, nincs vele semmi bajom… - kezdte, - szóval mért is vagy furcsa? Mert rövid, kékre melírozott hajad van, ezzel ellentétben szereted a fehéret és rózsaszínt, néhány lányt kivéve jobban érzed magad fiúk társaságában.

-         És ez furcsává tesz?

-         Jó lehet hogy nem a legjobb szó rá, akkor legyen inkább nem átlagos, ez már oké?

-         Inkább, mert sose szerettem volna átlagos lenni.

-         Folytatva- vette át a szót,- még az se átlagos, hogy ha kell, és akarod nagyon nőies is tudsz lenni…

-         Ezt honnan tudod?

-         Emlékszel mikor Nico bemutatott neked?

-         Hogyne emlékeznék.- válaszoltam halkan.

-         Bocsi, nem akartam …

-         Semmi gond, de inkább beszéljünk másról! Ja és majd visszatérünk a kérdésemre…majd.

Még éreztem, hogy érzékeny pontra tapintott, hiába csak 1 napja jöttünk el Belgiumból.

Szótlanul sétáltunk tovább, Kimi telefon csörgése zökkentett vissza a valóságba. Mika volt az. Szerveztek egy kis bulit Kiminek  ha már itthon van, holnap estére. Szóval már holnapra is volt programunk.

-         Egyébként hogy érzed magad itt?- kérdezte egy hosszú hallgatás után.

-         Most már jól. Az első nap elég elárvultnak éreztem magam, és nem találtam a helyem. Idáig nem bántam meg, hogy veled jöttem, remélem a későbbiekben se fogom. És te megbántad, hogy elhoztál?

-         Ilyet kérdezni!- nézett csodálkozva Kimi,- hát persze, hogy nem!

-         Akkor jó.

-         Na bírod még a sétát?- kérdezte már mosolyogva.

-         Már nem nagyon, úgy látszik kevés volt az alvás.

-         Én is arra fognám.- kötözködött.

-         Hogy te sose hagyod abba a kötözködést!- méltatlankodtam.

-         De legalább nem unatkozol mellettem.

-         Azt biztos nem.

Visszakanyarodtunk a ház felé, és kb.  20 perc múlva meg is pillantottuk a házat.

-         Hát én tuti eltévedtem volna.- állapítottam meg.

-         Persze, nőből vagy…

-         Most megint kötözködsz, de nincs igazad!

-         Mért?

-         Mert a pasik is képesek eltévedni, nagyon is!

-         Mondj példát!

-         Azért nem mondok, mert nem ismered a családom, így nem tudsz igazat adni nekem.

-         Ezt a kitérő választ!

-         Kimi!- szóltam rá, hogy már egy kicsit sok lesz nekem a kötözködésből.

Még 1 órát maradtunk, majd visszaindultunk. Most simán elaludtam a kocsiban. A kérésemre, jó meleget is csinált Kimi. Már csak néhány falatot ettünk és aludni mentünk.