B

oldogan, de egy kis szomor�s�ggal a sz�vemben sz�lltam fel a g�pre. Alig v�rtam m�r, hogy �jra l�thassam, pedig csak percek teltek el n�lk�le. A rep�l�utat v�gig aludtam, �gy gyorsan eltelt. El�sz�r any��khoz mentem. Nagyon meg�r�ltek nekem, mert nem sz�ltam el�re, hogy megyek. Azon viszont meglep�dtek, hogy 2 nap m�lva megint itt hagyom �ket. Persze musz�j volt elmes�lnem az ok�t. Anya csak agg�d� tekintettel n�zett r�m.

-         Ne csin�ld!- k�rtem.

-         F�ltelek, na!- v�laszolta.

-         Tudom, de el�g stresszes volt ez a p�r napom, nem akarok m�g miattad is agg�dni.- magyar�ztam.

-         Nem kell, majd mi „�regek” agg�dunk, ti csak �rezz�tek j�l magatokat!

-         Igyeksz�nk.- nyugtattam meg.

-         �s l�nyom, nem lehetne, hogy valamelyik v�lasztottad be is mutasd nek�nk?- k�rdezte.

-         H�t nem is tudom, nem akarom elsietni a dolgokat meg most m�g olyan elfoglalt Kimi is. Ha addig m�g egy�tt lesz�nk, akkor a t�li sz�net�kben lehet r�la sz�.- egyeztem bele.

-         Megv�ltozt�l l�nyom.- kapcsol�dott be a besz�lget�sbe apa is.

-         M�rt?- n�ztem r� na�van.

-         �gy l�tom az elm�lt p�r h�nap gyorsan feln�tt� tett.

-         H�t, ha ilyen a feln�ttkor �n nem k�rek bel�le. – v�laszoltam elviccelve a dolgot.

-         �s komolyan?

-         Volt id� mikor nem akartam a k�vetkez� percben l�tezni.- v�laszoltam halkan.

Ezen mindketten megr�k�ny�dtek.

-         Nem is tudom, mit mondjak…- kezdte anya.

-         Ne agg�dj! Tudom, hogy l�lekben mindig velem vagytok, nem neheztelek, mert nem voltatok velem. Ha nem lett volna Kimi mellettem, biztos hazaj�ttem volna.- pr�b�ltam megnyugtatni �ket.

-         Valami ilyen v�laszra v�rtunk.- mondta apa kicsit der�sebben.

-         Sz�val biztos megv�ltoztam, mert nem tervezgetek, hogy mi lesz egy h�t, vagy egy �v m�lva. �s m�r nem �lek �lomvil�gban, tudom, hogy nem csak j� dolgok t�rt�nnek vel�nk, �s k�zdeni kell a boldogs�g�rt. �s aki menni akar el kell engedni.

-         �gy van ez.- �rtett egyet apa, majd �t�lelt.

Na ezt se tette az elm�lt �vekben, na nem mintha baja lett volna velem, csak nem az az �rzelem kimutat�s fajta.

-         J�, akkor megl�togatom Gerd�t, tiszt�znunk kell n�h�ny dolgot vele.

Elk�sz�ntem any��kt�l �s gyalog indultam a bar�tn�mh�z. H�t rem�ltem, hogy a besz�lget�s�nk ut�n is a bar�tn�m marad.

-         Szia!- lelkesedett, ahogy megl�tott.

�n is meg�r�ltem neki.

-         Na mes�lj!- k�rte r�gt�n,- mi is van a sz�ke hercegeddel?

-         Melyikkel?- cs�szott ki a sz�mon.

-         Na az�rt annyira nem vagyok lemaradva!- mutatott egy �js�gra, ahol Kimi, Nico �s �n voltunk a k�pen. Alatta felirat: „ Ki� lesz?”

-         L�tom.- mondtam cs�ggedten.

-         Na �s? Mindent mes�lj el!- k�rte.

Felment�nk a szob�j�ba �s k�nyelembe helyezt�k magunkat. �n belekezdem a t�rt�netbe onnant�l, hogy Nico azt hitte, megcsalom Kimivel. Azt�n elmes�ltem, hogy pr�b�ltam „visszaszerezni” �t, �s milyen lekezel� �s fafej� volt v�gig. Azt�n pedig hogy Kimi megh�vott Finnorsz�gba, �s milyen bonyodalmak �r�n tal�ltunk egym�sra. Gerda figyelmesen hallgatott v�gig �s nem l�tsz�dott rajta harag.

-         Sz�val most pedig itt vagyok.- mondtam v�g�l.

-         Akkor m�gis baj volt, hogy �n meg Kimi…?- k�rdezte agg�dva.

-         Ne h�ly�skedj!- k�rtem.- Hol voltak m�g akkor az �rz�seim, tot�l bele voltam z�gva Nicoba, azt se tudtam, hogy Kimi l�tezik.- ezzel nem is t�loztam sokat.

-         �rtem, �s �r�l�k �m hogy neked �sszej�tt, komolyan.

-         K�szi. �s te, veled mi a helyzet?- k�rdeztem gyorsan t�m�t v�ltva.

-         A f�rfik, j�nnek-mennek…

-         Van, aki komolyabban �rdekelne?

-         Tal�n.

-         Ki az?- k�rdeztem k�v�ncsian.

-         �gyse ismered, az egyik buliban tal�lkoztunk, a h�tv�g�n. Magas, sportos, j�k�p�, kedves, figyelmes…- sorolta.

-         Mi kell m�g?- k�rdeztem merengve.

-         Nekem egyel�re el�g.

-          H�t sok sikert! �s mikor tal�lkoztok �jra?

-         A h�tv�g�n, megh�vott magukhoz.

-         Akkor ez m�r komoly!- lelkesedtem.

-         Aha, �s te meddig maradsz?- k�rdezte let�rten.

-         Holnap este indulok.

-         �rtem.

-         Bocsi, hogy �gy alakult, de mennem kell, puszilom a l�nyokat �s rem�lem min�l hamarabb �ssze tudunk j�nni!

-         Mi is, �s vigy�zz magadra!

-         Te is!

Elgondolkodva s�t�ltam hazafel�. Kimit is felh�vtam k�zben. Furcsa volt most besz�lni vele, mert m�r nem csak haver volt, de �r�ltem �s j� volt hallani a hangj�t, b�r szomor�nak t�nt, de rem�ltem hogy csak a t�voll�tem miatt.

Otthon pr�b�ltam pihenni egy kicsit, de t�l sok mindenen j�rt az agyam. Mi lesz, ha Nicoval �sszefutunk, ami elker�lhetetlen lesz. Akkor teljes gy�zelmet k�nyvelhet el mag�nak, mert ugye � megmondta. Nem tudom Kimib�l mit v�lt ki, rem�lem nem fognak egym�snak esni. Ilyen gondolatok k�zt siker�lt elaludnom.