�

r�k �ta bolyongtam a v�rosban. M�r nagyon kimer�lt voltam. Eszembe jutott Valencia, �s a parkban t�lt�tt �jszaka. Most is csak erre volt kil�t�s. Le�ltem egy padra �s belet�r�dtem a helyzetembe. M�r majdnem lefordultam a padr�l a f�rads�g miatt mikor valaki meg�llt mellettem. Nem n�ztem fel, rem�ltem min�l gyorsabban elt�nik innen. De nem ment sehova. �s nem sz�lt semmit. Feln�ztem. Megr�k�ny�dtem, mert nem r� sz�m�tottam. B�rki m�sra csak nem r�.

-         Nico?- k�rdeztem er�tlen hangon.

-         Igen.- v�laszolta halkan.

-         M�rt?- k�rdeztem �rtetlen�l.

-         Nem akartam m�g egyszer elk�vetni ugyanazt a hib�t.- magyar�zta.

-         Mi�ta l�tod �gy a dolgot?- k�rdeztem.

-         P�r napja…

-         Mi v�ltozott?- k�rdeztem.

-         Nem tudom.

-         M�rt most?

-         K�rlek, ne k�rdezz ilyeneket!

-         Ez a baj veled, nem tudod beismerni, ha t�vedt�l.- mondtam szomor�n.

-         Igen, nem az er�ss�gem.

-         K�r.

-         M�r k�s�, ugye?- k�rdezte mell�m �lve.

�n csak b�lintottam.

-         Sajn�lom.- mondta.

-         Nem tudod min mentem �s megyek kereszt�l. Nincs jogod ehhez. M�r t�ll�ptem rajtad, mert nem akart�l hinni nekem, �s magamra hagyt�l, nem �rdekelt mi t�rt�nik velem.- z�d�tottam r� a f�jdalmamat.

-         Nem tudom visszaford�tani az id�t, csak azt szerettem volna, tudd, hogy nem vagyok olyan. Elbizonytalanodtam, �s az a helyzet j� volt �r�gynek, hogy ne kelljen magyar�zkodni.

Nem tudtam hova tenni a hallottakat.

-         Nem �rdekel. Mert majdnem belehaltam…

-         Ha tudtam volna…

-         Ne csin�ld ezt! – k�rtem.

Nem v�laszolt, csak megfogta a kezem. Iszonyatosan elkezdtem remegni. �szrevette �s szorosan mag�hoz �lelt. Beletelt egy id�be mire meg tudtam nyugodni. F�leg �gy hogy a karjaiban tartott. Nem sz�ltunk semmit. Hangosan fels�rtam. Kibontakoztam az �lel�s�b�l, �s a k�nnyeken �t f�jdalmasan n�ztem r�.

-         Hogyan tehetn�m j�v�?- k�rdezte k�ts�gbe esetten.

-         Sehogy.

-         B�rmit megteszek.- pr�b�lkozott.

-         Nem �r semmit, a f�jdalmat nem tudod ki�zni a sz�vemb�l. Hi�ba van m�s, aki minden percben azon agg�dik, hogy nehogy bajom essen, nem tudja feledtetni velem a t�rt�nteket.- mondtam k�nnyes szemmel.

Becsukta a szem�t, �s arc�t a kez�be temette.

-         Rem�lem most m�r te is tudni fogod, mekkora volt a f�jdalmam mikor nem hitt�l nekem.

-         �rtem…

-         Dehogy �rted, te sose �rtett�l meg, de hagyjuk!

Elmerengve n�zett maga el�.

-         Csak egy k�rd�s m�g, ha lehet. M�rt n�zt�l akkor �gy?

-         Komolyan tudni akarod?

-         Igen.

-         Mert a szeretet n�lk�l nem l�tezik gy�l�let se…

Nem v�laszolt, csak fel�m fordult �s a kez�be vette az arcom. �rtetlen�l n�ztem r�. Lassan k�zel�tett az ajk�val �s v�gig a szemembe n�zett, most tal�n �szinte �rz�sekkel k�zeledett fel�m. F�l�nken cs�kolta a sz�m, el�sz�r tiltakoztam, de nem b�rtam sok�ig �s engedtem a cs�kj�nak. Benne volt minden �r�m�m, b�natom, f�jdalmam. H�rtelen t�volodtam el t�le, �s megint futni kezdtem. Utol�rt.

-         Hazaviszlek.- mondta mik�zben maga ut�n h�zott.

Nem b�rtam tiltakozni. A kocsiban sz� n�lk�l �lt�nk egym�s mellett eg�sz �ton.

Alig v�rtam, hogy kisz�llhassak. Gyors l�ptekkel, �s vissza se n�zve indultam a lift fel�. Kimit nem tal�ltam a szob�ban. De szerencs�re a telefonom ott volt, �gy fel tudtam h�vni.

-         Szia, merre vagy?- k�rdeztem agg�dva.

-         T�ged kereslek, de ezek szerint m�r a szob�nkban vagy.

-         Igen, �s j�l vagyok, ne agg�dj!- k�rtem.

-         Igyekszem, ne mozdulj sehova, mindj�rt ott leszek!- k�rte, �s letette a telefont.

Hova is mehetn�k? Le�ltem a konyh�ban �s t�lt�ttem k�v�t magamnak. Pr�b�ltam semmire nem gondolni. Mire ki�r�tettem az agyam, meg�rkezett Kimi. Agg�dva futott hozz�m �s ragaszkod�n �lelt mag�hoz. Megk�nnyebb�ltem.

-         Akkor �n m�r nem is kellek.- hallottam egy hangot Kimi m�g�l. Sebastian volt.

Mi csak intett�nk neki. Kettesben maradtunk.

-         Besz�lj�nk r�la?- k�rdezte lassan Kimi.

-         Most ne!- k�rtem. – Aludni akarok.

-         Ok�, de b�rmi van, sz�lj!- k�rte.

-         Rendben.

Levetettem a ruh�im �s �t�lt�ztem. Kimi is �gy tett. Egym�s karj�ban aludtunk el.