K

imi korán kelt, és engem is ébresztett, mert időmérője volt és szeretett volna még velem is beszélni mielőtt magamra hagy. Én ugyanis nem vágyakoztam a pálya közelébe.

-         Hogy aludtál?- kérdezte kissé álmosan.

-         Tűrhetően.- válaszoltam fáradtan.

Egy bögre kávét nyomott a kezembe és leült az ágy szélére szintén egy bögre kávéval.

-         Szóval, mi történt miután elrohantál?- kérdezte komolyan.

-         Majdnem kint éjszakáztam a szabad ég alatt,- kezdtem,- de egyszer csak Nico állt mellettem,- itt egy kicsit megálltam és fürkésztem Kimi tekintetét, nem láttam rosszallást a tekintetében, inkább csak kíváncsi volt.

-         És beszélgettünk, próbált bocsánatot kérni, de leráztam. Viszont csináltam egy hülyeséget…- néztem rá bűntudattal.

-         Mond!- kérte kifejezéstelen arccal.

-         Csókolóztunk.- alig bírtam kimondani ezt a szót, épp egy kedvenc számom ment a rádióban: Lionel Richie, hello c. száma, beleborzongtam.

Kimi sokáig nem szólt semmit, csak nézett maga elé. Nem tudtam mit mondani, csak a gondolataimba mélyedve bámultam a kávéscsészét. Hírtelen megszólalt:

-         Mennem kell, mert elkések.

Rémülten néztem rá, de nem volt megnyugtató a tekintete, hanem zavaros volt.

Felkapta a cuccait és köszönés nélkül hagyott ott.

Könnyeztem megint. Én hülye! Mért is kellett elmondanom? Mindegy, már nem változtathatok rajta. Bénultan ültem az ágyon, és nem volt erőm felkelni. Így teltek az órák, egyre csak arra tudtam gondolni, mi lesz, ha visszajön. Nem akartam újra átélni azt, amit Nico művelt velem. Kezdtem azt hinni, hogy Kimi se másabb Niconál, pedig idáig mindig az ellenkezőjét bizonyította. Végül csak felkeltem, és nem sok készülődés után szinte kimenekültem a szobából. A szálloda előtt mély levegőt vettem, hogy lenyugodjak. Elindultam balra, aztán csak mentem amerre épp gondoltam…

Nem tudom mennyi idő telt el, de kezdtem fáradni és éhes is voltam. Kétségbeesetten néztem körül, hol is lehetek. Se pénz, se telefon nem volt nálam. Gondoltam, ha hiányzom valakinek, majd elkezd keresni, és bíztam a véletlenben. Bár az se zavart volna, ha nem talál meg senki. Nekem már úgyis mindegy volt, hisz Kimi is csalódott bennem, de nem is adott lehetőséget hogy megmagyarázzam. Mért? Mért rontok el mindent? Megint sírtam, már a folyóparton jártam, leültem egy padra. Szinte senki nem járt errefelé. Kimerülten és üresen néztem a távolba, mintha keresnék valamit. Nem tudom mért, de minden egyes elhaladó vízi járművet jól megnéztem.

Aztán nem akartam hinni a szememnek. Tényleg ismerős alakot látok? Gyorsan a vízpartra rohantam és integettem, ahogy csak tudtam. Úgy nézett ki, hogy sikeresen, mert a part felé indult meg a motorcsónak, rajta az ismerős sráccal.

Ahogy partra ért rögtön a nyakába borultam és szorosan öleltem, nehogy eltűnjön.

-         Hát te?- kérdezte Sebastian.

Zavartan néztem rá és elengedtem az ölelésből. Kicsit elhátráltam tőle.

-         Vissza tudsz vinni a szállodába?- kérdeztem letörve válasz helyett.

-         Persze, de csak akkor, ha elmeséled mi történt.

-         Rendben.- egyeztem bele.

-         Gyere, menjünk a csónakba!

Leültünk egymás mellé. Kérdőn nézett rám.

-         Azt tudod, hogy mi történt a discoban…

-         Igen, és utána?

Elmeséltem az estét, Nico csókját, és a reggeli beszélgetést Kimivel.

-         Néha furcsák vagytok ti lányok. – jelentette ki Sebastian.

Kérdőn néztem rá.

-         Nem is biztos, hogy Kimi haragszik a csók miatt.- állapította meg Seb.

-         Neked mondott valamit?

-         Nem, nem volt időnk beszélni, de ha tudtam volna…

-         Á, ne rágódj ezen!- kértem.- Így is sokat segítesz, és segítettél is. Köszi!

-         Szívesen. Ha visszaértünk elmondod neki, hogy én vittelek haza?- kérdezte kíváncsian.

-         Nem tudom még.

-         Oké.

-         Menjünk!- kértem.

Átadta a dzsekijét, mert kezdett hűvös lenni, így ő egyszál pólóban maradt.

Fiatal, és izmos teste volt. Nem is tudom ezt mért vettem észre, de nem lehetett nem észre venni. Ahogy ott állt a kormánynál, határozottan, csábítón, elegánsan…

Szörnyű vagyok, állapítottam meg. Nem vagyok elég rossz helyzetben, még ez a pasi is levesz a lábamról!

-         Mi van veled Vénusz?- kérdeztem halkan magamtól.

Sebastian ekkor nézett hátra, és mosolygott! Próbáltam elhessegetni a gondolataim a hívogató ajkairól, és a magával ragadó mosolyáról… hisz még szinte gyerek! Próbáltam a fiatalságával „elrettenteni” magam. Nem ment. Csak közeledtem felé, ő még mindig mosolygott, de közben hátat fordított nekem, hogy a vizet is lássa a hajó előtt.

Mögé léptem és óvatosan a dereka köré csúsztattam a karjaimat. Majd magamhoz húztam. Nem ellenkezett. A fejét az enyémhez hajtotta. Végre nyugalom szállt rám. Belőle is ez a nyugalom áradt.

-         Mi történik velem?- kérdeztem magamban.

Láttam, hogy a hajó elkanyarodik és a túlpart felé közeledik. Nem mertem semmit se mondani. Kiértünk a sekély részre. Sebastian leállította a motort. Lassan fordult felém. Egymással szemben álltunk, én még mindig fogtam a derekát. Ő is átkarolta az enyém. Lopva egymásra néztünk, „nem eresztettük” egymás tekintetét.

-         Mért ilyen bonyolult minden?- kérdeztem halkan.

-         Nem is az, csak mi tesszük azzá.- válaszolta.

-         Akkor most mi lesz?-kérdeztem.

-         Amit szeretnénk mind a ketten.- válaszolta sejtelmesen.

Itt vagyok, egy majd 10 évvel fiatalabb sráccal, és nem tudom irányítani a dolgokat, csak hagyom hogy újabb hülyeséget csináljak, és engedek egy majdnem felnőtt vágyának. Persze én rontottam el az öleléssel, azt már nem lehet kimagyarázni, azt hiszem ő is érzi ezt.

Szóval álltunk és néztük egymást és nem akartuk elszalasztani a lehetőséget, mert éreztük nem lesz legközelebb. De mért vágyik az ember a tiltottra? Mért az ébreszt benne vágyat, akit nem lehet?

-         Ne gondolkodj, kérlek!

-         Nehezen megy, mert én vagyok az idősebb és felelősséggel…

Nem tudtam végig mondani, mert ajkaink találkoztak, kissé félénk és tétova volt a csókja, de egyre szenvedélyesebb és hevesebb lett. Meg kell hagyni a legvonzóbb és legérzékibb szája neki volt a világon, és ez nem volt túlzás. Nem halogatta a dolgokat, hanem gyorsan megszabadított a rám adott kabáttól, majd pólótól, és nekem nem volt erőm tiltakozni, mert olyan gyengéden és érzékien simogatott közben. Majd ő is megszabadult a pólójától. Gyorsan eligazgatta a hajó padlóján a lekerült ruháinkat, majd maga mellé húzott a padlóra. Újra megcsókolt, majd a nyakamon éreztem az ajkait. Beleborzongtam az érintésébe. Hátrahajtottam a fejem, ajkával a dekoltázsomat csókolta, közben ügyesen vízszintesbe kerültünk. Vágyakozva nézett rám, és én se tudtam másképp nézni. Gyengéden végigsimítottam az arcát és az állát, majd magamhoz húztam, érezni akartam a felhevült és kívánatos testét. Ügyesen szabadított meg a nadrágtól, majd a fehérneműtől… közben végig csókolóztunk. Mikor már nem volt egyikünkön sem ruha, csókokat lehelt a vállamra, a mellemre, a hasamra, majd kérdőn nézett rám. Félszeg mosolyt küldtem felé, nem akartam, hogy azt higgye, kinevetem. Mért is nevetném ki, hisz minden mozdulata fokozta bennem a vágyat iránta. Nagyon profin vett le a lábamról. Láttam rajta, hogy ő is vágyakozik. De volt egy kis tétovaság benne, tán azért nehogy elsiessen valamit. Azt hittem nem fogunk beszélni, de Sebastian törte meg a hallgatást:

-         Muszáj megkérdeznem, hogy szereted… mármint gyengéden és lassan vagy hevesen és szenvedélyesen?- kérdezte, miközben végigsimította a mellem és a hasam, felnézett és láttam, hogy kicsit zavarba jött.

-         Ilyen sorrendben oké.- válaszoltam és magamhoz húztam.

Végig egymás szemébe néztünk, láttam a vágyat és a tüzet benne, ami leírhatatlanul jó érzés volt, olyan tényleg őszinte és ártatlan volt. Szinte észrevétlenül olvadt eggyé a testünk…

Nem tudtam betelni vele, a szépségével, a gyengédségével, a figyelmességével… ilyenre csak az képes aki tényleg szerelmes.

Nem foglalkoztam most ennek a jelentőségével, érezni akartam őt, teljes egészében, és megadni neki mindent, amire vágyik.

Teljes volt az összhang a testünk közt, minden mozdulatában és érintésében éreztem a gyengédséget. Fokozatosan vált hevessé és egyre szenvedélyesebbé az együttlétünk. Mikor már nem lehetett fokozni az érzést, hírtelen nagyon szorosan húzott magához…

Sokáig csak feküdtünk jóleső fáradtsággal, óvón karolt át, én pedig mellé bújtam.

-         Nem akarok visszamenni.- mondtam ki, amire gondoltam.

-         Mért?- kérdezte értetlenül.

-         Te hiszel benne, hogy van szerelem első látásra?- válaszoltam kérdéssel a kérdésére.

-         Szerelmes vagy?- kérdezte csodálkozva.

Értetlenül néztem rá.

-         Igen, de meg ne kérdezd kibe, és a miértet meg főleg, úgyse tudok rá válaszolni.

-         Furcsa lány vagy.- állapította meg, és megcsókolt.

-         Én is szerelmes vagyok, az első pillanattól kezdve…- mondta váratlanul, - de azt hittem, hogy mindig csak egy elérhetetlen vágy leszel.

-         Most mi lesz? Tudom nem kéne ilyeneket kérdeznem tőled, pont tőled, hisz én kavarok össze mindent…

-         Hát egyet kell értenem veled, de remélem ez az együttlét segít kibogozni a dolgokat, de ne csak a testiségre gondolj!- kérte miközben még közelebb húzott, hogy ne fázzak.

-         Komolyan én a felnőtt életem során még nem találkoztam olyan pasival, aki ilyen figyelmes és gyengéd lett volna…- magyaráztam.

-         Akkor jó volt?- kérdezte vigyorogva.

Én csak mosolyogtam. Szóval csak mosolyogtunk egymásra.

-         Velem maradhatsz ma éjjel.- mondta már mosoly nélkül.

-         Szeretnék, és még sokszor veled maradni.- válaszoltam.

-         Az jó…bárhogy is döntesz.

-         Szólnom kéne Kiminek.- mondtam hírtelen.

-         Keressünk egy telefonfülkét, hogy ne gyanakodjon, míg nem tisztázzátok a helyzetet.- ajánlotta.

Felöltöztünk. Mielőtt elindultunk volna még csókot váltottunk, olyan szerelmeset.

- Tessék!- szólt bele egy női hang.

-         Szia, Vénusz vagyok, Kimit keresem.- mondtam kicsit meglepődve.

Egyáltalán nem volt ismerős a női hang.

-         Kimi unokahúga vagyok, mindjárt szólok neki.- mondta a női hang.

-         Végre előkerültél!- hallottam Kimi hangján a megkönnyebbülést.

-         Igen, megvagyok, és te?

-         Én is, hol vagy most?- kérdezte.

-         Azért hívlak, hogy szeretnék egyedül maradni ma éjjel, és ha nem gond kiveszek egy másik szállodában egy szobát.

-         Nem értelek…

-         Tudom, de a ma reggeli távozásod után, összecsaptak a hullámok a fejem felett.

-         Sajnálom!

-         Én is. De most szükségem van erre.

-         Oké, de reggel érted megyek.- szögezte le.

-         Rendben, akkor a kártyámat is hozd légyszi!- kértem.

-         Vigyázz magadra, és már alig várom, hogy itt legyél.

-         Tudom.- válaszoltam nagyot sóhajtva.

-         Jóét, reggel találkozunk.

-         Oké, és üdvözlöm az unokahúgod!

-         Kit?- hallottam még a kérdését, de gyorsan letettem.

Elmeséltem Sebastiannak, akin látszott, hogy kissé örül ennek a titokzatos lánynak.

-         Nem tudom, mit gondoljak.- mondtam végül.

-         Menjünk!- kérte szelíden.

-         Jó, nem traktállak a hülyeségeimmel. – ígértem meg.

Kaptam egy igazán szenvedélyes csókot. Ha így folytatja ez a srác, nem lesz alvás.

A közeli szállodában volt üres szoba, így nem maradtunk fedél nélkül éjszakára. Sebastian ment először tusolni, mert ő jobban átfázott a pólóban, mint én. Édesen és vonzón nézett ki a vizes hajával. Gyorsan bebújt a kétszemélyes ágyba. Fürdés után én is mellé bújtam, persze ruha nélkül, ugyanis nem volt váltás cuccom.

-         Nem lesz ez így jó.- mondta, mikor egymáshoz értünk a takaró alatt.

-         Mért?- kérdeztem naivan.

-         Tudod te is.- mondta mosolyogva és felém fordult.

-         Persze, és érzem is.- válaszoltam én is mosolyogva.

-         Akkor nem lesz alvás.- jelentette ki.

-         Gondolod?

-         Tudom.

-         Kis öntelt.- viccelődtem vele.

Tettetett morcossággal nézett rám, majd hátat fordított nekem. Közelebb húzódtam, és simogatni kezdtem. Erre visszafordult, és kérdőn nézett rám.

-         Tán nem lesz több alkalom.- magyaráztam.

-         Persze…- hagyta rám.

Hírtelen hanyatt fektetett és fölém került, a fejem fölött összefogta a két kezem, majd csókolózni kezdtünk, a szabad kezével egyre csak simogatott. Beharaptam az ajkaimat, és homorítottam, ahogy nyelvével bejárta a testem minden apró pontját. Már hajnalodott mikor mindketten álomba szenderültünk.