A

 telefon cs�rg�s�re �bredt�nk. A reggel 8-ra k�rt �breszt�s volt. F�radtan n�ztem Sebastianra. L�ttam, hogy k�rdezni akar valamit, csak nem tudja, hogy tegye fel a k�rd�st.

- K�rdezz nyugodtan!- b�tor�tottam.

- Ok�. Sz�val mi lesz most a kett�nk kapcsolat�val?- k�rdezte les�t�tt szemmel.

- Igaz�n nem tudom.- v�laszoltam �szint�n, �s hozz� b�jtam.

- Ez �gy nem �r! – mondta lehangoltan.

- Tudom, �s ne haragudj!- k�rtem.

- Nem haragszom, csak sajn�lom.- magyar�zta.

- �n is nagyon sajn�lom… de nem b�ntam meg semmit. B�r tudom, innent�l fogva nehezebb lesz mindkett�nknek.- mondtam, mik�zben felkeltem �s �lt�zni kezdtem.

� is fel�lt�z�tt, sz�tlanul. Ragaszkod�n �lelt �t �s cs�kolt meg. Ugyanolyan szenved�ly volt benne, mint az elm�lt �r�kban. �reztem �s tudtam, hogy szerelmes. Csak ne csin�ljon valami �r�lts�get!

- Az�rt ugye tal�lkozunk m�g?- k�rdezte.- M�rmint bar�tk�nt.- tette hozz�.

- Ha nem gond, hogy csak �gy lehet.- v�laszoltam.

- Legal�bb l�thatlak.

- Igen. Mennem kell, mert tiszt�znunk kell a dolgokat.

- Ugye nem baj, ha most nem szor�tok nektek?- k�rdezte halkan.

- Nem, dehogy.

- Minden csod�latos volt, most megyek, nem f�jd�tom tov�bb a sz�ved.

A b�cs�cs�kja hossz� �s szenved�lyes volt. Alig akart elengedni. Kibontakoztam lassan az �lel�s�b�l �s a lift fel� indultam. Addig n�zett, m�g el nem t�ntem a lift ajtaj�ban.

A liftben �sszeszedtem magam, b�r el�g f�radt voltam. A recepci�n�l �rdekl�dtem, hogy keresett e valaki, ekkor vettem �szre Kimit a bej�ratn�l. Siet�sen indult fel�m, az utols� m�tereken m�r futott fel�m. J�les� �rz�s volt, ahogy a karj�ba z�rt.

- Istenem.- mondta.

- Menj�nk haza!- k�rtem.

Sz� n�lk�l, k�z a k�zben s�t�ltunk a kocsij�ig. Az �ton mindketten hallgattunk. Csak mikor m�r a szob�ban voltunk, akkor z�d�totta r�m a k�rd�seit.

-         Mi volt a baj? Mire visszaj�ttem, nem volt�l itt. Nem hagyt�l �zenetet, nem tudtam, merre keresselek. J�rtam a v�rost, �s k�rdez�sk�dtem h�tha l�tott valaki… Agg�dtam, mert nem volt n�lad semmi pap�r, p�nz �s telefon se.- mikor befejezte k�rd�n n�zett r�m.

-         Az elej�n kezdem,- �ltem le az egyik sz�kre vele szemben,- a reggeli besz�lget�s�nk�n r�g�dtam �r�kon �t, csak �gy fak�pn�l hagyt�l, �s �n nem akartam, hogy az legyen, mint Nicoval… hogy nem hiszel nekem, hogy nem hiszed el, nem jelentett semmit a cs�kja �s nem akarok t�le semmit…- m�r s�rtam. – Tudom, hogy rosszul esett, de el kellett mondanom, csak azt nem hagytad, hogy elmondjam: t�ged szeretlek.- mondtam s�rva.

Gyeng�den �tkarolt, �s pr�b�lt megnyugtatni. �rz�sek kavarogtak bennem, t�nyleg �t szeretem? Nem tudtam, hogy nem e akarom megint el�sni az �rz�seimet, hogy ne f�jjon, ami Sebastian �s k�ztem volt.

-         Kicsim, nyugodj meg!- k�rte szel�den.- Nem miattad viselkedtem �gy, csak feld�h�tett, hogy mit k�pzel mag�r�l ez a pasi.- magyar�zta.

-         M�rt nem mondtad?- k�rdeztem m�g mindig s�rva.

-         Nem tudom… f�ltem, hogy a v�delmedbe veszed.

-         �n? �t? Soha!- jelentettem ki.

-         Most m�r tudom, de akkor nem tudtam, �s elbizonytalanodtam.

-         Bennem?- k�rdeztem megr�k�ny�dve.

-         Igen sajnos, �s magamban is…

-         M�rt, mi t�rt�nt, hogy ezt �rezted?- k�rdeztem d�bbenten.

-         Nem tudom V�nusz, nem tudom… nem tudom.- mondogatta maga el�.

Siker�lt abba hagynom a s�r�st, most m�r csak d�bbenet volt rajtam. M�rt bizonytalanodott el? Nem b�zik bennem, vagy csak r�pke fell�ngol�s volt a r�sz�r�l ir�ntam? Hiszen v�gig mellettem volt, amikor senki m�s… Nem �rtettem mi t�rt�nt.

-         Van valaki m�s?- k�rdeztem h�rtelen.

Elkerekedett szemekkel, �s komoran meredt r�m. Nem sz�lt semmit, t�bbet mondtak a szemei.

-         Sejtettem.- mondtam v�g�l.

Lehajtotta a fej�t. Biztos nagyon neh�z volt neki bevallani, hisz el�z� nap m�g…

Nem s�rtam. Nem volt m�rt. Nem nehezteltem r�, hisz az els� kis akad�lyn�l menek�l�re fogtuk, �s t�l j�l siker�lt a menek�l�s�nk.

-         Nem minden m�k�dik a gyakorlatban, amit az elm�letben elgondolunk.- mondtam b�tor�t�lag.

-         Ez mit jelent?- k�rdezte �rtetlen�l, de nem n�zett r�m.

-         Menek�l�re fogtuk, �s t�l j�l siker�lt, m�r az els� akad�lyn�l, ami el�nk ker�lt.- mondtam �s v�gigsim�tottam az arc�t, csak ekkor n�zett r�m. A k�nny elhom�lyos�totta a tekintet�t. Lecsuktam a szemem. Ajkamon �reztem az � ajkait. Lassan �s f�jdalmasan cs�kot, hossz� volt �s v�get nem �r�nek t�nt. Sajnos f�jdalmat �s a csal�dotts�got adott.

-         Most?- k�rdezte hozz�m b�jva.

-         Tudnod kell, hogy �n is menek�ltem… sajnos m�shoz.- nehezen j�ttek a szavak, de ezt kellett tennem.

-         Csak nem?!- k�rdezte homlok�t r�ncolva.

-         Nem, nem Nicohoz.- volt a r�vid v�laszom.

-         Sz�val nem m�k�dik?- k�rdezte �rtetlen�l.

-         �gy l�tszik… hi�ba, a szerelem nem el�g.

-         Azt hittem, jobban megvisel majd.- jegyezte meg.

-         Csak annyira amennyire t�ged, de hib�ztam, �s nem tehetem meg nem t�rt�ntt�, �gy nincs jogom k�vetel�zni, elfogadom a d�nt�sed.

-         Sz�val csendben elv�lnak �tjaink.- mondta hitetlenkedve.

-         M�g mindig jobb, mint a bizalmatlans�g.- tettem hozz�.

-         �s mi lesz a bar�ts�ggal?- k�rdezte agg�dva.

-         Mindig megmarad… �s m�g szorosabb lesz, csak a f�jdalmainkon kell t�ll�pn�nk.

-         Menni fog, mert nem akarlak elvesz�teni, mint a legjobb bar�tom.

Mindketten mosolyogtunk m�r. �gy l�tszik, ez megy nek�nk, a bar�ts�g… csak a bar�ts�g. Furcsa volt �jra, �s hivatalosan csak bar�tk�nt vele, mellette lenni, de megk�nnyebb�l�st hozott. Mindkett�nknek. Nem menek�lt�nk, ink�bb nyugodtan �sszepakoltuk a cuccomat, �s �tvitt�k a m�sik szob�ba. Azt�n Kiminek mennie kellett. Ragaszkod�n �leltem, �t �s egy puszit nyomtam az arc�ra, b�cs�z�ul.

-         �g�rem, itt leszek, mikor visszaj�ssz. – mondtam.

-         Az�rt k�r, hogy nem tartasz velem.

-         Tudom, de nem akarok m�ssal besz�lni.

-         Ok�, akkor szor�ts nekem!- k�rte.

-         Szor�tok.- �g�rtem.

Azzal elt�nt a folyos� v�g�n.

Nem h�vtam fel Sebastiant, most csak Kimivel akartam lenni, mint bar�t, mert sz�ks�gem volt r�. �s nem akartam, hogy id� el�tt kider�lj�n, mivel nem tudtam Kimi hogy reag�lja le a dolgot. Hogy mikor akartam elmondani neki? Nem tudom. J� lett volna, ha csak a k�vetkez� futamn�l szembes�l vele.