36. rész - Múlt, jelen, jövő
2009.08.21. 13:38
36: Múlt, jelen, jövő
eléptünk a terembe. Sokan voltak, és már jó volt a hangulat. Nick és Sebastian minden szembe jövő sráccal kezet fogott, én csak kapkodtam a fejem. Persze nem sok ismerős arc volt a pilótákon kívül számomra.
Leültünk az egyik társasághoz. Asszem Sebastian közelebbi haverjai ők volta.
Sorra bemutatott mindenkinek az asztalnál:
- Ő Mark, Mark ő itt Vénusz. Fernando, Vénusz; Vénusz Fernando. Ő Giancarlo, ő itt Vénusz. A névrokonom: Sebastian, Sebastian ő itt Vénusz. És Kimit ismered.- fejezte be a kimerítő tájékoztatást.
- Sziasztok.- köszöntem még egyszer miután egyesével kezet fogtam mindenkivel. Így civilben sokkal másabbak voltak, mint a képeken és a versenyeken.
- Mit iszol?- kérdezte Kimi.
- Azt hittem még emlékszel…- próbálkoztam.
- Üdítő?- kérdezte nevetve.
- Ja.- válaszoltam röviden.
Leültünk mi is az asztalhoz, én szorosan Sebastian mellé.
- Nem a ferrarinál láttalak legutóbb?- kérdezte összevont szemöldökkel Giancarlo.
- Meglehet.- válaszoltam röviden kifejezéstelen arccal.
- Rosszat mondtam?- kérdezte komoran.
Kimi mentette meg a helyzetet:
- Persze, mert volt egy közös üzletünk, csak nem akartuk reklámozni.- magyarázta.
- Értem, és bocsi.- kért elnézést Giancarlo.
- Oké, nem tudhattad, én meg azt nem, hogy mennyit mondhatok a közös üzletről.
- Akkor van kedved táncolni?
- Nős pasival?- kérdeztem rosszallóan.
- Nem feleségül kértelek.- jegyezte meg.
- Ezt a témát hanyagoljuk!- kértem.
Kérdőn néztem Sebastianra.
- Menj nyugodtan.- mondta egy csók kíséretében.
Megint lassú számot fogtunk ki. Bon Jovitól az all abut loving you-t.
- És milyen témát kell még hanyagolnom?- kérdezte érdeklődve Giancarlo.
- Van egy pár… hosszú lenne felsorolni, de azért van, amiről lehet velem beszélgetni.- válaszoltam.
- Mióta vagytok együtt?- kérdezte témát váltva.
Szegénynek nem mertem azt mondani, hogy ez se jó téma.
- Pár napja. –válaszoltam röviden.
- Akkor szép tőle, hogy elhozott. – mondta elismerően.
Én csak mosolyogtam.
- És mit csinálsz, ha nem forma 1-es bulin vagy éppen?
Végre egy jobb téma.
- Egy internetes lapnak írok irodalmi témájú cikkeket.
- Ez komolyan hangzik.- állapította meg.- És melyik irodalmi kor a kedvenced?
- Igazából nincs ilyen, de talán a reneszánsz… sose gondolkodtam ezen.
- Akkor min szoktál gondolkodni?- kérdezte.
Választ nem tudtam adni rá, mert egy nem kívánatos személyt vettem észre, aki félreérthetetlenül felénk tartott. Giancalo is észrevette zavarom és kérdőn nézett rám. Segélykérőn néztem vissza. Ekkor ért mellénk Nico. Megállt és semmi köszönés vagy ilyesmi, helyette határozottan megfogta a karom.
- Szabad?- kérdezte komoran.
- Nem!- válaszoltam és a szemeim szikrát szórtak.
Próbáltam kihúzni a kezem a keze fogságából, de nem sikerült, Giancarlo csak értetlenül nézett rám, mikor felfogta a helyzetet, csak annyit mondott:
- A hölgy nem akar látni téged.
Na ez felhúzta Nicot rendesen:
- Milyen hölgy? Erre gondolsz, akivel táncoltál, mit ígért neked? Ugye nem dőltél be neki?- kérdezte idegesen Giancarlotól.
Ő csak értetlenül állt, és nem, mert válaszolni.
A helyzet drámaisága fokozódott, mert megjelent Kimi és Sebastian is. Már forrtam a dühtől, a kezem is remegni kezdett, ökölbe szorítottam.
- Szállj le róla!- mondta határozottan Sebastian.
- Nem tudod, kivel kezdtél- magyarázta,- egy utolsó kis ringyó, akinek csak az számít hány pasi ágyában fordul meg!- mondta megvető pillantás kíséretében. Minden szó fájt… ki akartam kerülni innen, nem volt joga hozzá!
- Fogd be, mert én fogom be!- szólt rá most Kimi.
- Tán az fáj, hogy rájött milyen öntelt és magadnak való vagy? Még időben, és nem roppant össze teljesen, és ezt nem neked köszönheti, mert téged nem érdekelt mi van vele, és fel se fogtad, hogy segítségre lehet szüksége! Hát ilyen egy tökéletes pasi, aki hagyja a szeretett lányt egy parkban éjszakázni egyszál pólóban? És ha történt volna vele valami?- csak úgy áradt Kimiből a gyűlölet feléje.
De Nico se hagyta magát:
- Megérdemelte volna!
Na ez már Sebastiannak is sok volt, pedig kettőjük közül ő volt a higgadtabb.
- Aljas szemét vagy! Látszik, hogy sose szeretted, és még te hordod le mindennek!- kiabálta Sebastian.
Elpattant a cérna és elborult az agyam, hírtelen lendültem Nico arca felé, de valaki a mozdulat közben megállított. Kimi volt, mert ő állt közelebb hozzám. Ekkor Sebastiannak se kellett több és ő szerencsésebb volt, mert ütése el is találta Nicot. Giancarlo alig bírta szétszedni őket. Nicot végül a szőke aktuális barátnője állította le, engem Kimi, Sebastiant pedig Giancarlo. Mikor eltűnt a színről durván kibontakoztam Kimi kezeiből és a kijárat felé rohantam, még láttam, hogy Sebastian utánam indul.
Kint elkapta a kezem. Megálltam és kimerülten a falnak dőltem. Lassan közeledett felém. Gyengéden ölelt át. Sírni kezdtem, és remegtem.
- Nem is tudom mi lett volna velem nélküled.- mondtam zokogva.
- Amint láttam, meg bírtad volna védeni magad.- próbált poénkodni.
- Neked is ez a véleményed, ugye?- kérdeztem kiábrándultan.
- Ez hülyeség, sose gondoltam így! Gondolod, hogy ha annak tartanálak, szóba álltam volna veled?- kérdezte a fejét csóválva.
- Nem tudom!- válaszoltam őszintén.
- Bolond vagy, ha így gondolod, de ne gondold ezt!- kérte szelíden, majd gyengéden csókolt.
Semmit nem változott a csókja, és ez megnyugtatott, hogy tényleg nem gondol egy ribancnak, bár a lelkem legmélyén egy kicsit igazat adtam Niconak.
- Visszamenjünk?- kérdezte halkan.
- Persze, hisz nem hagyom, hogy ez a hülye elrontsa az esténket.- mondtam már jobb kedvvel.
Kimentem a mosdóba rendbe szedni magam, majd mosolyogva tértünk vissza a többiekhez. Kimi meg is jegyezte, hogy teljesen más vagyok, persze jó értelemben, mióta Sebastiannal vagyok. Én is éreztem, hogy ha nem vele lettem volna, akkor már rég magamba fordultam volna.
- Jó hatással vagy rám.- súgtam neki.
- Köszi, de te hozod ki belőlem.- mondta, és újra megcsókolt.
Ekkor megérkeztek a lányok, vagyis a többiek barátnői is. Csak Gillt ismertem közülük. Őket is bemutatták. Szóval itt volt Gill, Kimi barátnője, aztán Nick barátnője Patricia, Luna Giancarlo felesége, majd Ann Mark barátnője, továbbá Sebastian Bourdes felesége Claire, és Fernando barátnője Raquel. Szimpi volt mindegyikük így elsőre.
Mentünk is mi lányok táncolni. Bár megígértem Sebastiannak hogy betartom a 3 lépés távolságot, de csak Gillt ismertem közülük, így vele váltottunk pár szót.
Aztán Raquel jött oda hozzám, és félreérthetetlenül tőlem kérdezte:
- Tényleg behúztál Rosbergnek?
Először csak néztem, hogy mi van…
- Az nem én voltam, nekem sajnos nem sikerült, mert Kimi közbelépett… de ha nem olyan gyors, ez lett volna a vége. De mért kérded?- kérdeztem értetlenkedve.
- Látom, nem kell félteni, és ez jó több ilyen csajra lenne szükség.- magyarázta.
- Ó, ilyenre inkább ne!- kértem,- Lehet, hogy ez jó húzás volt, de az elmúlt heteket legszívesebben kitörölném az életemből.
- Hát nekem is vannak ilyen részei, de nem tudsz mit tenni ellene.
- Az tuti. Nincs kedved leülni, beszélgetni?- kérdeztem számomra is meglepő módon, mert nem voltam az az ismerkedős fajta, főleg lányokkal nem.
- Oké, úgyis fáradt vagyok.
Elvonultunk egy csendesebb sarokba. És egész jól eldumáltunk, közben persze folyamatosan érkeztek az italok. Aztán azon vettük magunkat, hogy nem is olyan egyszerűen megy a felállás. A tekintetemmel Sebastiant kerestem, vagy legalább Fernandót, hogy fogja Raquelt. Végül Kimi bukkant fel. Neki is megörültem, mert egy oszlopot „támasztottunk” és nem mertünk tovább menni.
- Mi van lányok?- kérdezte derűsen.
- Nem láttad Sebastiant?- kérdeztem vissza.
- Lent bulizik, de mért?
- Kéne egy kis segítség.- mondtam őszintén.
- Sok volt a vodka?- kérdezte mosolyogva.
- Mindkettőnknek.- mutattam Raquel felé.
- Jól van, ne mozduljatok innen! Én előkerítem Nandot, majd „szervírozlak” Sebi-nek.
Hálásan néztem rá.
- Jól vagy? Mármint a körülményekhez képest?- kérdeztem Raquelhez fordulva.
- Bírom én… csak most hamarabb megártott, de semmi gond, csak forog minden.- magyarázta kicsit akadozva.
- Ajaj, én se állok a helyzet magaslatán…
- Akkor támasztunk tovább…- mondta.
Szerencsére Kimi visszaért Fernandoval. Kicsit szemrehányó pillantással nézett rám.
- Felnőtt ember…- mondtam neki.
- Oké, nem vitatkozom, mert úgy járok, mint Nico.- hagyta rám.
- Ez szép, most már nem csak lotyó, hanem verekedős is vagyok!- méltatlankodtam.
- Bocsi!- kért elnézést Fernando.
- Inkább menjünk!- kértem Kimit.
- Szia Raquel, másnaposság nélküli ébredést kívánok!
- Neked is, jó volt dumcsizni.
- Aha.
Kimi átkarolt és elindultunk.
- Tényleg, hol van Gill?- kérdeztem Kimit.
- Valahol itt.- mutatott körbe.
- És csak így elengeded?- kérdeztem értetlenül.
- Megbízom benne.
Én ráhagytam, ő tudja. Szótlanul mentünk tovább. Leértünk a földszintre, és leültem egy fotelba. Elnyújtóztam. Becsuktam a szemem. Mikor kinyitottam Sebastian került a látóterembe. A tömegben táncolt, felszabadult, jókedvű volt. És volt a társaságában egy szőke csaj is. Persze lehet mással táncolni…stb. jutottak eszembe a szavai. Persze táncol, de hogy? Összevont szemöldökkel néztem, amit művelt. A csajra volt teljesen tapadva, és átszellemülten ringatták az összeérő alsó testrészüket. Inkább becsuktam a szemem. Mikor kinyitottam, bár ne tettem volna, a csaj szája Sebastian nyakát csókolta, aki becsukta a szemét közben…
Nem érdekelt, hogy bizonytalan a járásom és hogy forog minden körülöttem, elindultam feléjük, lesz, ami lesz. Félúton megtorpantam, mert találkozott a tekintetünk. Iszonyat gyorsan fordítottam hátat neki és visszafelé indultam a tömegben. Nem tudom mért „menekültem”, hisz úgy indultam, hogy kiosztom mindkettőt, persze verekedés nélkül. Már potyogtak a könnyeim mire kiértem a szabadba. Csak mentem, mentem… Aztán találtam egy nyugodt és sötét helyet, el akartam tűnni mindenki elől, és nem akartam, hogy bárki rám találjon. Már ennél több fájdalmat nem tudtam elviselni.
Mi történik velem? Az egész a lánybúcsúztatón kezdődött mikor megláttam Kimit, idéztem fel a múltat. Ha akkor nem engedem magamhoz közel Nicot tán soha többet nem láttam volna egyiküket se, és nyugodtan ábrándozhattam volna róluk tovább. Nem vádolt volna igazságtalanul Nico, és nem hagyott volna magamra… Kimi nem lett volna a barátom, és aztán több is annál. És végül nem menekültem volna a Sebastiannal való kapcsolatba. Ezt végképp nem értettem mért tettem, persze vonzott, és asszem már szerelmes is voltam belé, de mért nem tudtam várni? Lehet, hogy vissza akartam vágni, vagy fájdalmat okozni Kiminek a csalódásom miatt. De nem ő tehetett róla, hisz én csókolóztam Nicoval, mikor már Kimivel voltam, szóval ne csodálkozzak rajta, hogy kiakadt. Mégis Kimi volt és van is velem midig. Nem tudom, hogy, de mikor baj van, ő megjelenik. Lehet, hogy van egy őrangyalom? Épp ezeket gondoltam végig mikor megláttam, hogy valaki felém tart. Kicsit megijedtem, mi van, ha nem ismerem, és ki akar kezdeni velem.
Szerencsére csak Kimi volt-
- Az őrangyalom.- mondtam halkan.
- Ki?- kérdezte értetlenül.
- Te.- válaszoltam.
- Mért gondolod ezt?
- Mert, mindig itt vagy mikor baj van.- magyaráztam neki.
- De a múltkor leléptem és el is veszítettelek.
- Nézd a jó oldalát, visszakaptál, mint barátot.
- Örülök neki, mi a gond?- kérdezte, mintha nem tudta volna.
- Gondolom te is láttad a jelenetet és beszéltél is Sebastiannal.
- Láttam, beszéltünk, elindultunk megkeresi, majd szétváltunk.- sorolta.
- Mi a baj velem?- kérdeztem szomorúan és a vállára hajtottam a fejem.
- Semmi baj nincs veled!- mondta bíztatóan.
- Dehogynem! Egy hónap alatt 4 kapcsolatom ment tönkre.
- Sebastiannal, még nem ment tönkre!- erősködött.
- Túl érzékeny vagyok.- állapítottam meg.- Mondom, hogy velem van baj.
- Bebeszéled magadnak, és a végén még el is hiszed. Én kívülállóként nem így látom.
- Hogy látod?- kérdeztem letörten.
- Bocsi, lehet, hogy nem fog tetszeni, amit mondani fogok, de barátként mondom, ne felejtsd el!- kérte.
- Ne kímélj! Nekem úgyis mindegy már.
- Nem mondj ilyet! Szóval szerintem mióta „elvesztetted” a biztosnak hitt társat, a majdnem férjed nem találod a helyed a világban. Nem tudod ki is vagy valójában, milyen akarsz lenni és hova akarsz tartozni.
- És ezen lehet segíteni?- kérdeztem naivan.
- Szakember biztos tudna, itt már a barátság nem elég.- válaszolta.
- Csak ezt ne mond! Nem akarom, hogy ez legyen.- néztem rá könyörögve.
- Szeretsz?- kérdezte hírtelen.
- Igen, szeretlek.- válaszoltam halkan.
- Akkor megteszed.- válaszolta.
- És mit csináljak Sebastiannal? Nem tudok úgy tenni, mintha nem zavarna a dolog, amit művelt.
- Mond el neki mi zavart benne, és beszéljetek őszintén, nyíltan róla.- ajánlotta.
- Segítesz megkeresni?- kérdeztem fáradtan.
- Persze.- mondta, majd karon fogott és Sebastian keresésére indultunk.
Nem akartam hinni a szememnek, Sebastian ott ült egy fa tövében, a térdére hajtott fejjel…
Kimi intett, hogy menjek oda hozzá. Lassan indultam felé, majd megálltam előtte. Nem nézett fel, talán nem is hallotta, hogy ott vagyok.
- Szia.- köszöntem neki, majd leültem mellé. Most nézett csak fel. Mintha sírt volna.
- Annyi minden akarok mondani… de nem tudom, hogyan- kezdte.
- Tudom én is így vagyok ezzel.- mondtam és megfogtam a kezét.
- Szorosan kulcsolta ujjait az ujjam köré, mintha attól félne, hogy elmenekülök. Igaz idáig menekültem már egy párszor.
- Ne haragudj! Tudom ez a bocsánatkérés nem elég, de nem tudom mi történt velem…
- Én is túlreagáltam a dolgokat.- próbáltam javítani a helyzetén.
- Tudod, mikor megláttalak akkor vált csak tudatossá bennem, hogy szeretlek. Remélem nem érted félre, hogy gondolom.
- Sejtem. Hisz én is akkor éreztem először, hogy téged is elveszíthetlek. Tudod, fájt látni, hogy más hozzád ér és te mást érintesz, tudom nem úgy ahogy engem, de nagyon féltékeny lettem… azt mondják csak az féltékeny aki fél. De szerintem, ha nem vagy féltékeny nem is igazán vagy szerelmes, mert aki szerelmes fél, hogy elveszítheti a másikat.
- Nem voltál mellettem, igaz nem kértem, de legbelül ezt szerettem volna, hogy veled tudjak úgy táncolni… - mondta szomorúan.
- A gondolatolvasás nem az erősségem.
- Tudom, nem így kellett volna kifejeznem, mit szeretnék…
- Menjünk haza!- kértem.
- Persze, az lesz a legjobb.- egyezett bele.
- Nem baj, ha nem köszönünk el?- kérdeztem.
- Kibírják.- vélekedett.
Még mindig egymás kezét fogva indultunk el taxit keríteni. Sikeresen visszaértünk a szállodába. Csak akkor könnyebbültünk meg és eresztettük el egymást mikor már a szobában voltunk Sebastiannal.
Nem kapcsolt villanyt, mi álltunk a sötétben, próbáltuk egymás arcvonásait kivenni az ablakon át beszűrődő fényben. Lassan és érzékien csókolt meg, vágyakozva simogatta a testem, elég volt egy érintése és már felkeltette bennem a vágyat. Hírtelen elengedett és magamra hagyott, majd zenét hallottam: az I want you now-t Martin Gore-tól. Tökéletes időzítés volt, mert ez a szám minden érzésem kifejezte, és még jobban fokozta a vágyam iránta. Ott a szoba közepén kezdett vetkőztetni és én is őt, minden érintése perzselt és beleremegtem a csókjaiba… magához húzta felhevült testem, éreztem a szívverését, felkorbácsolta a vágyaim, mikor érintettem vonzó, meztelen testét. Vágyakozva simította végig a kezét a combomon, még szorosabban húztam magamhoz, és kezemmel megkerestem a legérzékibb testrészét, hevesen csókolta az ajkaim és lehunyta szemét, úgy, mint akkor, futott át az agyamon, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot.
|