Már régóta szeretem a Forma 1-et, de még csak idén sikerült kijutnom. Szerencsémre pont a pilóták ideiglenes otthona mellett találtam szállást. A lehető leghamarabb elindultam Budapestre, hogy megnézhessem a szállodát, és hogy találkozzam a pilótákkal is. Odaértem, kipakoltam a cuccaimat, gyorsan ettem valamit, aztán mentem is a szállodához.

Mikor odaértem, érdekes módon simán beengedtek… Még le sem kellett őket fizetnem XD Biztos tetszettem nekik. Hmm…(na, jó, ez nem volt vicces XD) tehát elkezdtem nézelődni, amikor pont kilépett a szobájából Lewis Hamilton. Na, mondom magamban, sprintelni kéne, nem nagyon akarok vele beszélgetni. Basszus, hát nem elkapott? ?

-     Szia, hát te?- kérdezte Lewis.

-         Szia, hát én éppen nézelődök, ha nem látnád… - nem érdekel, ha bunkó vagyok…

-         Jó, azt látom, de ki vagy, vagy honnan jöttél? Na, érted…

-         Nem mindegy az neked?

-         Történetesen nem, vigyázok, mert bármelyik pillanatban letámadhatnak a lányrajongóim. - húzta ki magát.

-         Na, majd pont téged. –mondtam halkan.

-         Tessék?

-         Áh, semmi, megnyugodhatsz, én nem fogok rád támadni.

-         Tényleg? –mondta kicsit szomorúan. – Pedig neked nem ellenkeznék.- közeledett…

Ennek nem lesz jó vége, menni kéne gondoltam.

-         Jól van, majd megnyugszol, de én most megyek.

-         Ne, ne menj, nem jössz be?

-         Lewis, nem tűnt még fel, hogy nem nagyon bírlak? ? ? Úgyhogy leszállhatsz Rólam. Próbálkozz másnál, aki van olyan hülye, hogy leáll veled. Na, szia. - majd a választ meg sem várva elindultam.

Gondolhatjátok, hogy hogyan nézett utánam. De én nem vagyok olyan, hogy ÚRISTEN, LEWIS, ELÁJULOOOOK. Na, mindegy… További nézelődésem közepette megláttam a legjobb barátnőmet. Hát, szépen leesett mindkettőnken az álla.

-     Öö. Szia. - köszönt.

-         Hali. Te hogy-hogy itt?

-         Ezt én is kérdezhetném.

-         Hát én csak nézelődöm, nem is értem, hogy engedtek be :P

-         Jó, én itt lakom jelenleg.

-         Nem mondod? ? ? ? ? ? –Kicsit nagyon meglepődtem!

-         De.

-         De… de hogyan? ? És miért nem szóltál? ?

-         Hát egyik ismerősöm befizetett. És bocsi, hogy nem szóltam, csak nem tudtam, hogy hány személyes a lakosztály, és nem akartam csalódást okozni … Amúgy épp hozzád indultam!

-         Igen, és miért? –reméltem azért, amire gondolok :D:D

-         Hát, hogy kérdezzek valamit a szobával kapcsolatban.

ÁÁÁ húzza az idegszálakat :P

-         De ha már itt vagy meg is kérdezem. Nem akarnál beköltözni hozzám, a szállodába? ?

-         Hogy ne akarnééék? ? ? ? Nagyon-nagyon köszönöm! Még meghálálom! ! !

-         Jaj, dehogy kell, ez csak természetes!

Megöleltük egymást, majd elindultunk az én „házam” felé. Közben elmeséltem a Lewis-os történetet. Hát, nem mondom, ő sem tartotta valami jó fej srácnak. Odaértünk, gyorsan összepakoltam. Miután végeztem, visszamentünk, én is kaptam kulcsot, elmentünk a szobánkhoz, ami a 105-ös volt.